Sokszor fékeztem magam, hogy ne reagáljak egyes magyar eredetű, Romániában született és nevelkedett polgár viselkedésére, cselekedeteire. Csak holmi politikai bábukat látok bennük, olyan – állításuk szerint – vezetőket, akiknek a történelem által összekevert közösségek egymásnak ugrasztása a céljuk. Úgy véltem, ha túl nagy figyelmet szentelünk nekik,

részesei leszünk aljas játékuknak és láthatóbbá tesszük őket, mint amennyire azok a saját közösségük számára.

És továbblépésre kényszerítettem magam.

Életem első 13 évében Brassóban nőttem fel, szász és magyar gyermekekkel együtt. A 60-as években a Bukarest úton lévő tömbházunk játék közben három nyelven elhangzó kiabálástól volt hangos, mint ahogy a magyar, szász vagy román barátokat is képesek voltunk a saját nyelvükön felköszönteni. Együtt jártunk ugyanabba a román tannyelvű lakótelepi iskolába, holott a magyaroknak és a szászoknak voltak speciális iskoláik is. Akkor nem értettem, hogy a szülők miért adták román iskolába gyermekeiket, akikkel otthon az anyanyelvükön beszéltek. Ez nem is érdekelt bennünket, tekintettel arra, hogy megértő multikulturális közösség voltunk, szüleink jó szomszédok voltak, együtt jártak piknikezni Noára, Iepurébe, Răcădăura, vagy másztunk fel a Cenkre szedret keresni. Most vannak rokonaim Marosváráshelyen és Besztercén, magyar barátaim és ismerőseim és sok más társamhoz hasonlóan tudom, a magyar vezetők azért provokálnak, hogy felszítsák a kedélyeket és alátámasszák létezésüket és megélhetésüket biztosító nagylelkű összegeket. Mindkét táborban találnak, sajnos, hiszékeny híveket, ultranacionalista magyarokat és románokat, akik erőszakos cselekedetekre összpontosítanak.

A román politikai vezetők hallgatása, a tolerancia, vagy a hatalmon maradáshoz szükséges szövetségekkel kapcsolatos érdek,

úgy tűnik, nem éppen a legjobb megoldás, talán túlzásba visszük az óvatosságot, mellyel el akarjuk kerülni a kedélyek felpaprikázását. Azért mondom, mert kezdem ezt hinni, miután láttam, hogy az Európai Parlament Tőkés László (az eredetiben „Laszlo Tökes” – a szerk.) szónoki emelvényévé vált, ahonnan sárral dobálja Romániát. Mára Tőkés Magyarország szócsövévé vált, a romániai magyarok védelmezőjének nevezi magát és „európai védelmet” követel számukra. Tőkés nyilvánvaló hazugságokra alapozta május 2-i beszédét, melyekről akkor kollégám, Cora Muntean számolt be és melyekkel kapcsolatosan a bukaresti politikusok nem találtak időt, hogy hivatalosan reagáljanak rájuk.

A volt református lelkész azt állította az Európai Parlamentben, hogy „a magyarellenesség állami, nemzeti szinten, valamint a magyar nyelvű orvosképzésben is megnyilvánul”. Kijelentette, hogy létezik egy terv a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem és a Petru Maior Tudományegyetem összevonására, melynek célja a magyar nyelvű egészségügyi képzés felszámolása.

Akkora hazugság, mint egy ház,

mert a marosvásárhelyi egyetem honlapján látható, hogy évről évre vannak helyek a román, a magyar, a roma hallgatók számára, akik román, magyar vagy angol nyelvű képzések közül választhatnak. Tavaly több mint 570 hallgató iratkozott be a román tannyelvű képzésre és csak ennek fele a magyar nyelvűre. Tőkés Lászlónak tudnia kellene, hogy vannak olyan magyar hallgatók, akik azért iratkoztak be a román tagozatra, hogy bárhol tevékenykedhessenek az országban, ne csak a magyar etnikumúakkal rendelkező erdélyi térségben. Ismertem két Maros–Hargita térségből származó, magyar származású orvost. Az egyik korban Tőkéshez áll közel, tehát Kolozsváron, román tagozaton végezte az orvosit, még Ceauşescu idejében. Elmesélte, hogy éppen azért döntött így, mert nem akarta csak a hagyományos megyékben lévő kórházakra vagy poliklinikákra korlátozni ortopéd sebészi tevékenységét. Ugyanezt az érvet hozta fel egy 90-es nemzedékhez tartozó orvos, aki számára a mozgásszabadság már nem okozott gondot egy olyan Romániában, melyben leomlottak a kommunista korlátok. Most pedig, a magyar hallgatók néhány éve az anyanyelvi oktatás minden lehetőségével rendelkeznek.

Mindezeken a hazugságokon túlmenően, de ezek miatt felháborít Tőkés László jelenléte Doina Cornea temetésén.

A maximális képmutatás gesztusának tekintem. A kolozsvári hölgy nem hazudott volna, hogy neki jobb legyen, és számos bizonyítékát adta, hogy szereti Romániát és a románokat. Elsősorban ezért a népért kockáztatta az életét. Isten vegye gondoskodásába!

Az alcímeket a szerkesztőség adta.