Az utóbbi két évben részt vettem egy új politikai mozgalom, a Paktum Romániáért (PACT pentru România, ahol a PACT betűszó a Fiatalok Polgári Cselekvése Platformot jelöli – a szerk.) beindításában. A kezdetektől fogva együtt voltam a projektet kigondoló, majd megvalósító emberekkel, előbb sajtóigazgatóként, majd ügyvezető igazgatóként.

Titáni munka volt: őrültséggel határos kaland

nulláról létrehozni egy szervezetet, mely pont azt várja az emberektől, amit ők egyre nehezebben, egyre nagyobb fenntartásokkal hajlandók megadni – a bizalmat.

Jogosan, tekintettel arra, hogy az utóbbi 30 évben oly sokszor visszaéltek vele és aláásták azt.

Ezért érdeklődéssel figyeltem azokat a reakciókat, melyeket Dacian Cioloş pártjának létrejötte váltott ki a közéletben. Egyesek bírálták, mások dicsőítették. Egy részükkel egyetértek, másokkal nem. De a legtöbb ismerős számomra.

Egy új párt létrehozása azt jelenti, hogy egy csomó olyan gonddal szembesülsz, amelyeket – a legtöbbször – nem láthattál előre. Mi is szembesültünk velük a Paktum Romániáért esetében. Nem csak azt mondom, hogy hasonló nehézségekkel szembesültünk, hanem néha pontosan ugyanazokkal a vádakkal, bírálatokkal is. Véletlen lenne, vagy támadási minta?

Az alábbiakban megpróbálom felsorolni őket, és már az elején leszögeznék valamit: az Együtt Románia Mozgalom megjelenését hasznosnak tartom a honi politikai színpad számára. Mindig hasznos a versengés. És azt is hiszem, hogy Dacian Cioloş csapatában olyan emberek is vannak, akik már bizonyították gerincességüket és szakszerűségüket, márpedig ez a két tulajdonság mára – sajnos – ritkává vált a román politikában.

Az elköteleződés hiánya: Nincs doktrínátok./Populisták vagytok.

Tudom, hogy egy új párt esetében mindig jelen van a középutasság késztetése és meg is értem: első látásra megoldhat bizonyos gondokat – elkerülhető a polarizálódás és a polémia, a baloldaliak és a jobboldaliak előtt is nyitott. De ugyanakkor újabbakat szülhet: a populizmus vádját, egyre több téma zárójelbe tételét, ködös válaszok kikényszerítését egyre több kérdésben.

Márpedig a másvalamire szavazni akaró emberek másfajta diskurzust akarnak hallani, nem állandóan ködös, műpolitikai válaszokat. Elköteleződést és eltökéltséget akarnak. Meg tartalmasságot. Egy semleges, sem ez-sem az, nem túl-túl program viszont azzal a veszéllyel jár, hogy nem lehet komolyan venni és/vagy nem képes egy saját választói réteget mozgósítani. 

A Paktum Romániáértnál mi is azt mondtuk elindulásunkkor, hogy középen állunk, ilyenfajta kijelentésekkel: „Nem kell jobboldalinak lenned, hogy autópályákat építs. (…) Nem lehet ideologikus hozzáállásod, az korlátozó. Mi a megoldások pragmatizmusában hiszünk.”

Aztán, amikor véglegesítettük a politikai programunkat (nota bene 6 hónap múlva, nem kell ezt elsietni), közvitára bocsátottuk. A meghívásunkat elfogadó egyik véleményvezér, Moise Guran újságíró olyan következtetést vont le, amely egy részünk számára addigra már kezdett láthatóvá válni, de talán óvakodtunk kimondani: a programunk inkább jobbközép jellegű.

Ezt aztán egy Paktumon belüli egyértelmű elköteleződés követte már 2016-ban, többek között formálisan is egy Közgyűlés keretében és később az összes kommunikációs anyagban, márpedig ez volt az egyik legjobb döntésünk. Az USR (Mentsétek meg Romániát Szövetség – a szerk.) is megtette ugyanezeket a – szerintem – politikai beérés felé vezető lépéseket.

Középen álló pártként indult, de a legutóbbi kongresszuson bejelentette, hogy jobbközép irányultságú.

Nem hiszem, hogy az Együtt Románia Mozgalom végzetesen hibázott volna azzal, hogy még nem jelentette be, melyik doktrínához tartozik. A továbbiakban rugalmasságot kell tanúsítania és – politikai programjának bemutatása után – nem szabad elmenekülnie az igazság elől.

Nem bűn jobb-, vagy baloldalibbnak lenni. Sokkal súlyosabb, ha kizárólag egy előzetesen bejelentett irányvonal kedvéért módosul a programod. Ne feledjük: az embereket sokkal jobban érdekli, hogy mit akarunk értük tenni, mint a „jobboldali” vagy „baloldali” címke. De ugyanakkor, amikor szükséges a címke, és a legtöbbször szükséges, világosan és határozottan vállalni kell.

Még egy megjegyzés: középen állni nem jelenti a doktrína elutasítását és a populizmussal sem egyenlő. Az európai politikának nagy szüksége van új, Európa-párti, felelős, toleráns, nyílt és liberális diskurzussal rendelkező hiteles, mérsékelt, kiegyensúlyozott pártokra, melyek

vitába szállnak a feltörekvőben lévő ultranacionalista retorikával és illiberális áramlattal.

Az az igazi populizmus. Igaz, léteznek jól meghatározott doktrínai identitású középutas politikai mozgalmak. Az En Marche csak az egyik példa, igaz, a centrizmusnak, sőt „radikális centrizmusnak” nagy hagyománya van Franciaországban (XVIII. Lajostól Benjamin Constantig, Raymond Aronig, vagy újabban Francois Bayrouig).

Másrészről Romániában nem létezik ez a politikai hagyomány és így nehezebb lesz ezt kommunikálni. Amikor azt mondod magadról, hogy „középen” állsz, a választók általában nem a „harmadik úttal” azonosítanak, hanem azt hiszik, hogy elutasítod az ideológiai elköteleződést.

Félelem a pártoktól. Miért a „mozgalom” kifejezést használjátok? Nem hiszem, hogy a populizmus bizonyítéka lenne a „mozgalom” kifejezés használata a bevett „párt” szó helyett. A Paktum Romániáért sem foglalta bele ezt a kifejezést a nevébe, egyszerűen azért, mert a Paktum sokkal inkább egy polgári és politikai platform, mint hagyományos párt.

Tehát

nem hiszem, hogy egy párt kevésbé párt, ha kimarad az elnevezésből a „párt” kifejezés.

Mert akkor mit kezdenénk az ALDE-val (Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.), vagy az USR-vel? Azt hiszem, ez a döntés mindaddig megfelelő, amíg nem lesz csak egy „tartalom nélküli forma”, amíg megőrzi egy igazi politikai mozgalom tipikus jellemzőit – vagyis modern, alulról felfele, nem pedig a régi központosított, piramisszerű modell szerint vezetett szervezet, modern döntéshozatali rendszerekkel, melyek során minden tagnak beleszólása lehet a kongresszusi képviselők kiválasztásába, a vezetőség megválasztásába, vagy a helyi, parlamenti, európai parlamenti és elnökválasztási jelöltek kiválasztásában, a tisztségekben eltölthető mandátumok számának korlátozásával és így tovább.

Az igazi politikai mozgalmak létező valóságok az egész világon és üdvözlendő lehetőséget jelentenek a politikai osztály megújítására.

Szerény branding: Mit jelent az „együtt”?

A Dacian Cioloş által elindított új párt hivatalos bejelentésének napján valószínűleg a neve volt a legnagyobb vitát kiváltó kérdés. Az ezzel kapcsolatos bírálatok között volt az, hogy a piacon viszonylag új politikai brand-ről, a Románia 100-ról hirtelen egy másikra tértek át.

Aztán a „RO+” grafikai részlet további vizuális azonosítási elemet jelent, mely még nagyobb zavart okozhat a párt nevével kapcsolatosan. Már most is sokan „RO+”-nak nevezik Dacian Cioloş pártját és nem „Együtt Románia Mozgalom”-nak.

Ugyanakkor a névből keletkező betűszó, az MRÎ is szerencsétlen. Ezért az új párt képviselői fontosnak tartották kijelenteni, hogy a pártot röviden valójában „Együtt”-nek nevezik majd. Dacian Cioloş pártjában – különben – mintha állandóan szükségesnek éreznék az egyértelműsítő ismételgetéseket: tehát a korábbi Románia 100 platformot most Együtt Románia Mozgalomnak nevezik, az R és O betűkből, valamint „+” jelből álló kép a logója és az „Együtt” szó lesz a rövidítése. Máris túl bonyolultnak tűnik, márpedig

ha egy brandet meg kell magyarázni, akkor ez az első jele annak, hogy nem volt ihletett választás.

Ugyanakkor ez a gyakran felmerülő ihlethiány többek között a kulcskifejezésre, az „együttre” is vonatkozik. A véletlen úgy hozta, hogy az „együtt” volt az a szlogen, amivel a Paktum Romániáért elindult. Nemrég több szociológiai kutatás keretében is teszteltük és a következtetések nagyrészt lehangolók voltak: amellett, hogy nem igazán eredeti, az „együtt” semmit sem közöl abból, amit egy politikai üzenetnek közölnie kellene – sem azt, hogy MIT akarsz tenni, sem azt, hogy MIKÉNT, MIÉRT, sem azt, hogy HOL. Csak egy félénk KI-t kommunikál, melyre a válasz inkább csak ködös és nem meggyőző: mi, együtt.

Plagizált elnevezés: De mi vagyunk az „együtt”! Az elnevezés témájánál maradok, de ezúttal nem branding jellegű részletekre fogok kitérni, hanem inkább a lehetséges jogi jellegű következményekre.

Az Együtt Románia Mozgalomnak már a meghirdetése napján plágiumvádakkal kellett szembesülnie.

Az Együtt Platform (PÎ) azzal vádolta Dacian Cioloş pártját, hogy „kisajátította” a nevet és azt követelte, hogy azonnal hagyjanak fel a használatával, és hogy ennek eléréséhez minden jogi lehetőséget felhasználnak majd. Különben az Együtt Platform kritikus megjegyzéseket tesz az Együtt Románia Mozgalom eredetiségére is. Egyik sajtóközleményében arra hivatkozik, hogy „akut politikai képzelőerő-hiánnyal küszködnek egy olyan párt alapítói, akik kisajátítják a mi Együtt nevünket, valamint a krónikus közösségi legitimitáshiánnyal, ha egy párt létrehozásához a legnagyobb romániai polgári kezdeményezés nevét kell kisajátítani”.

A Paktum Romániáért pontosan ugyanilyen helyzeten ment keresztül, amikor elindult: a Paktum Alapítvány (Fundaţia PACT) azzal vádolt bennünket, hogy kisajátítottuk a nevüket és választási célból akarjuk kihasználni a szóban forgó szervezet hírnevét. Petíciót indítottak és egy per is volt, melyet jogerősen megnyertünk. A mi esetünkben, különben, egy betűszó szintű (a P, A, C és T), nem pedig névbeli egybeesésről van szó, mint az „együtt” kifejezés esetében.

A válaszunk egyértelmű volt: a két entitás a követett célok, jogi jelleg és tevékenység révén elkülönült, független és különböző.

A Paktum Romániáért egy politikai jellegű, a politikai pártokról szóló 14/2003. sz. törvénynek megfelelő kezdeményezés, míg a Paktum Alapítvány más jogi keretek között fejti ki tevékenységét, ugyanis az egyesületekre és alapítványokra vonatkozó 26/2000. sz. rendelet szabályainak kell megfelelnie.

Ugyanakkor a „PACT” név az Állami Találmányi és Védjegyhivatalnál bejegyzett védjegy és nemzeti szinten 2012, európai szinten pedig 2014 óta oltalomban részesül. Tehát az Együtt Románia Mozgalom és az Együtt Platform két olyan entitás, melyeket különböző törvények szabályoznak. Nem nagyon hiszem, hogy ez utóbbiak sikerrel járnának egy peres eljárás során, mert a törvény egyetlen szervezetnek sem biztosít monopóliumot egy bizonyos szó használatát illetően.

De úgy tűnik, hogy egyeseket zavar minden új párt megjelenése.

Ez volt a helyzet a Paktum Romániáért esetében, és ez történik az Együtt Románia Mozgalom ügyében is. Az USR az indulásakor megúszta a betűszóval kapcsolatos vádakat (holott ugyanezt használja két másik szervezet, a Romániai Egyetemi Hallgatók Szövetsége és a Romániai Írók Szövetsége is), de gondjai voltak a logó bejegyeztetésével, miután a Szociáldemokrata Párt (PSD) óvást emelt és ez a szervezet választási jelképének megváltoztatásához vezetett.

Tekintettel arra, hogy állítása szerint az Együtt Platformnak van egy érvényes névfoglalása, elképzelhető, hogy felmerülnek majd bizonyos jogi gondok, de nem hiszem, hogy ennek túl nagy fejfájást kellene okoznia az Együtt Románia Mozgalomnak. Fentebb már leírtam, hogy ezek az új pártok zavarnak egyeseket. Olyanféle csoportok vitatják őket ilyen módon, melyeknek szintén politikai érdekeik vannak: vagy nyíltak (a PSD által az USR-vel szemben benyújtott óvások esetében), vagy burkoltak, mint például az Együtt Románia Mozgalom esetében.

Tehát vannak politikai érdekei az Együtt Platformnak? Persze, tekintettel arra, hogy ez fogja össze azokat a szervezeteket, melyek a Koalíció a Családértet (CpF) alkotják, mely sem nem vallási, sem nem politikai természetű kezdeményezés, hanem politikai célja van, például egy alkotmánymódosítási népszavazás.

Tehát azt hiszem, hogy az Együtt Románia Mozgalomnak mind a nem túl ihletett brandinggel, mind az állítólagos plagizált névvel kapcsolatos vádakra

nyugalommal kellene válaszolnia és ki kellene hangsúlyoznia, hogy ennek a kérdésnek minimális tétje van.

Különben az utóbbi két évnyi tevékenységem során egyetlen olyan szavazóval sem találkoztam, aki összetévesztett volna bennünket a Paktum Alapítvánnyal, sehol az országban. Édes román stílusban sokkal kényelmesebben érezzük magunkat, ha a formáról vitázunk és nem a tartalomról. Ha a neve az Együtt Románia Mozgalom legnagyobb gondja, akkor alapítóinak tényleg van okuk az örömre.

Következésképpen mindaddig nem fogjuk tudni az új párt valódi doktrínai identitását, amíg nem mutatja be a politikai programját. Itt megengednék magamnak egy megelőlegezett tanácsot. A fentebb ismertetettéhez hasonló óvatosság a nyilatkozatokban nem nyerő kártya. Az „ismerjük Románia gondjait, semmi eredetivel sem kell nekünk előállni” típusú megközelítés semmi esetre sem vesz majd rá új embereket a szavazásra.

Bátor javaslatokra van szükség, még akkor is, ha azok egyes társadalmi kategóriáknak nem tetszenek majd. Az a párt, mely kétségbeesetten igyekszik mindenkitől szavazatokat szerezni, végül senkitől sem kap majd eleget. Az új politikai mozgalmaknak ki kell lépniük ebből a holtpontból. Igaz,

a pozícionálási témák – sokszor – megosztó ügyek, de éppen ezek keltenek szenvedélyeket, pártosságot és rajzolnak körül választói keménymagokat.

A semlegesség a lelkesedés hiányát jelenti, lelkesedés nélkül pedig nem lehet választásokat nyerni. Az Együtt Románia Mozgalom közép- és hosszú távon csak akkor nyerhet, ha nem lesz egy újabb olyan párt, mely mindenki kedvére akar tenni. Ez azt jelenti, hogy világos döntéseket kell hoznia olyan témákban, mint:

* Egykulcsos, vagy differenciált adózás?

* Mélyreható közigazgatási reform, jelentős számú állami alkalmazott elbocsátásának kockázatával, vagy a jelenlegi rendszer megtartása?

* A jelenlegi választási rendszer fenntartása, vagy annak megreformálása (egy- vagy kétfordulós helyi és parlamenti választás; a választási küszöb megtartása, megszüntetése vagy módosítása; a jelöltállításhoz szükséges aláírások számának megtartása, megszüntetése, vagy módosítása)?

* A különleges nyugdíjak megszüntetése, vagy megtartása bizonyos kategóriák (katonák, magisztrátusok) esetében?

* Támogatja, vagy sem a család alkotmányos meghatározásának újrafogalmazásáról szóló népszavazást?

Az ideológiai profilját körvonalazó ilyenfajta témákkal kapcsolatos pozícionálódásán túlmenően az Együtt Románia Mozgalomnak

a szervezet működési normáival kapcsolatosan is meg kell majd hoznia néhány egyáltalán nem könnyű döntést.

Például, milyen kritériumok alapján vesznek fel egy tagot a pártba? Mi a jelöltek kiválasztásának effektív eljárása? Befogadják más politikai pártok volt tagjait, vagy sem?

A centrizmus csábításától és az ideológiai elköteleződés hiányára vonatkozó szemrehányásoktól a populista diskurzusra vonatkozó bírálatokig, a „párt” címke elkerüléséig és egészen a névre vagy a szlogenre vonatkozó plágiumvádakig a Paktum Romániáért minden keresztülment, már két évvel ezelőtt.

Megengedtük magunknak a luxust, hogy az elmúlt időszakban a saját hibáinkból tanuljunk. De az Együtt Románia Mozgalom számára a harc majd csak később kezdődik. Már csak egy év van a soron következő – az európai parlamenti – választásig, a 2019/2020-as évek tétje pedig talán még nagyobb, mint volt az valaha az utóbbi 30 évben – a romániai demokrácia sohasem volt nagyobb veszélyben.

Ezért Dacian Cioloş pártja számára elengedhetetlen lesz azok gyors megoldása. És ugyanilyen elengedhetetlen lenne, hogy #együtt tanuljunk a hibákból.

Ennek a cikknek a megírásában Sebastian Burduja, a RISE Consortium, egy Románia fejlesztésének szentelt globális befektetési platform Managing Partner-e is közreműködött. Regionális fejlesztési szakértőként dolgozott a washingtoni székhelyű Világbanknak. A világszintű fejlesztési megoldásokra szakosodott stratégiai tanácsadói cég, a Dalberg Global Development Advisors tanácsadója is volt.

A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.