Hivatalosan állampolitikává vált az unionizmus

A Románia Moldova Köztársasággal való egyesülésére vonatkozóan 2018. március 27-én elfogadott nyilatkozatnak nemcsak mély szimbolikus értéke van, hanem ebben a pillanatban rendkívül kedvező gyakorlati következményeket produkál. Bár látszólag csak egy egyszerű évfordulós nyilatkozatnak tűnik, valójában a parlamenti képviselők általi elfogadásával

megteremtődik az unionizmus állampolitikaként történő bevezetésének jogi kerete.

Sajnálattal kellett megállapítanom, hogy a romániai sajtó politikailag elkötelezett, sőt még rosszabb (mondhatni, külföldi érdekeket kiszolgáló) része minimalizálta az eseményt, sőt teljesen el is hallgatta. Budapesten bizonyára nem akarták nagydobra verni a bukaresti Parlamentben megszavazott üzenetet, tekintettel arra, hogy hazánk és a román nép újra bátor és pacifista politikát folytat az állam megszilárdítása érdekében azzal, hogy egyetlen államba hoz be minden románt.

Sőt, bár az összes román politikai párt egyhangúan megszavazta a nyilatkozatot, a belpolitikai harcok miatt megpróbálták minimalizálni ennek történelmi jelentőségét. Még világosabban fogalmazva: csak azért, mert Dragneának és Tăriceanunak volt merszük nevükön nevezni a dolgokat, mint ahogy azt Băsescu elnök is megtette a megfelelő időben, az egyesülési nyilatkozat mintha már nem lenne annyira jó.

Ennek ellenére a történelem, mint tudomány azt mutatja, hogy sok múltbéli esemény nem örvendett kellő figyelemnek a maga korában. Ez egyrészt azért van, mert az adott pillanatban nem mérhetők fel pontosan a következmények, másrészről azért, mert a belpolitikai harc egyes események kisebbítéséhez vezet.

Először is világosan tudni kell, hogy

a Románia Parlamentje által elfogadott egyesülési nyilatkozat nem Dragneáé és Tăriceanué, hanem a román népé,

mely választottain keresztül (olyanok, amilyenek) úgy döntött, hogy Románia egyesüljön Moldova Köztársasággal. Gyakorlatilag a nép óhajának választottakon keresztül történő demokratikus és szuverén kifejezéséről van szó.

Bár energikusan és szervezetten részt veszek ennek az üzenetnek a hirdetésében, csak az egyesülési nyilatkozat felolvasásakor kaptam garanciát arra, hogy Románia Parlamentjének lesz bátorsága megtenni ezt. A parlamenti képviselők jelentős része csak akkor ismerte meg pontosan a tartalmát, amikor azt felolvasták, vagy csak röviddel előtte. Miért? Mert ezt a tartalmat előző este fogadták el, a Kisjenőben 2018. március 25-én megtartott gigantikus rendezvényre való tekintettel.

Tudniuk kell, hogy a nyilatkozat a szakbizottságokon is keresztülment, a külpolitikait is beleértve. Nem egy egyszerű elfogadott okirat volt, hanem egy különleges töltetű szándéknyilatkozat.

De értéke nemcsak történelmi, ahogy azt egyesek megpróbálják minimalizálni. Románia parlamenti köztársaság, a nép szuverenitását pedig az alkotmányon és az általunk oda küldött választottakon keresztül gyakorolják.

E nyilatkozat elfogadása kolosszális bel- és külpolitikai következményeket produkál. A külföldi sajtó tudomásul vette Románia szándékát és elmondhatom, hogy a lehető legkedvezőbb módon:

Románia szándékát normális aktusnak tekintették, a múltbéli gondok békés és akaraton alapuló megoldásaként.

Ezzel sokak száját fogták be, akik azt állították, hogy gondjaink lesznek: íme, ezek nem jelentkeznek majd, hiszen partnereink tökéletesen ismerik és értik a regionális gondokat.

De még ennél is fontosabb: az unionizmus a Parlament általi elfogadással hivatalosan állampolitikává vált, mint Kínában vagy Koreában. Ebből a nyilatkozatból kiindulva az Egyesülés elősegítésére irányuló bel- és külpolitikákat lehet legitimálni.

Románia ebben a pillanatban hivatalosan bejelentette unionista politikáját és Románia valamennyi nagykövetségének és a külpolitikai testület tagjainak kötelességük cselekedeteikkel az újonnan elfogadott irányvonalat követni.

Ettől a pillanattól mindazok,

akik az unionizmusból nem csinálnak állampolitikát, gyakorlatilag a Parlament történelmi döntését szegik meg.

Sőt, az elfogadás révén a cselekedetek jogosakká váltak és senkit sem lehet felelősségre vonni azért, mert unionista politikát folytat. Most válik világossá a diplomáciai testületen belül, hogy a Parlament döntése ellen irányuló bármilyen döntés illegitim és illegális. Többé senki sem korlátozhatja az unionizmust.

Ugyanennek kell megtörténnie a román európai parlamenti képviselők esetében. Ha ők a román nép legitim érdekeit képviselik, akkor tudomásul kell venniük a döntést és ettől a pillanattól kezdve ennek megfelelően kell cselekedniük. Azt is mondhatnám, hogy egy részüknél máris hirtelen változást tapasztaltam a diskurzusukban.

De itt még nincs vége. Az összes román parlamenti párt általi elfogadása az unionizmus helyi szintű befolyásának növekedéséhez vezet. Ennek szemléletes példája már szerdán látható volt, amikor a Bukaresti Helyi Tanácson belül egyhangúan fogadtak el egy egyesülési nyilatkozatot.

Gyakorlatilag minden településvezető, akiben eddig voltak félelmek a párt politikáját illetően, most garanciát kapott arra, hogy elfogadhat ilyenfajta nyilatkozatokat és további unionista politikákat is, mert a vezetőség központi szinten nyilvánosan és egyértelműen állást foglalt.

Elvárjuk továbbá, hogy Klaus Iohannis elnök figyelembe vegye a nép döntését.

Jelen pillanatban követnie kellene a Parlament döntését, mert az állampolitikává válik. Ennek az irányvonalnak a be nem tartását könnyedén akár törvénysértésnek is lehet tekinteni, annak a törvénynek a megsértésének, melynek betartásával és támogatásával kapcsolatosan Iohannis annyit dicsekszik. Reméljük, hogy a törvény nemcsak akkor törvény, amikor ő úgy akarja, és hogy a románok érdekei elsődlegesek számára.

A Pruton túl jelenleg egy Egyesülésről szóló nyilvános konzultációra készülnek. Nagyon valószínű, hogy ősszel vagy egy parlamenti politikai szavazásra, vagy egy népszavazásra kerül sor az egyesülésről, amely a parlamenti választással egyszerre történik meg.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.