Van valami mélységesen inkoherens az életünkben. Olyan, mintha valaki belenyújt volna a „beállításokba” és mindent összekuszált, különben nem tudom megmagyarázni magamnak a mioritikus paradoxonjainkat. De a rendszerhibáink izgalmasak.
Ízlelőbimbóink a balkáni szószok aromájához szoktak hozzá, melyekből nem hiányoznak a francia fűszerek, de a keletiek sem. Összetéveszthetetlenek vagyunk abban, hogy krónikusan
képtelenek vagyunk megszelídíteni egyszerre meredek és kifinomult paradoxonjainkat.
* Egy óriási méretű Nemzet Megváltása Katedrálist építünk, de nincs egy tisztességes kórházunk az egyén meggyógyítására. Úgy tűnik, az államot jobban érdekli a másvilági életünk szépsége, a megváltásunkkal foglalkozik – zuhatagszerűen biztosított költségvetési kifizetésekkel –, de az evilági életünkre tett lépések tákolmányok.
* Nagy csinnadrattával ünnepeltük, pont a nemzeti költőnk évfordulóján, a nemzeti kultúra napját, de a verseskötetek jelentéktelen, községi szintű példányszámban jelennek meg.
* Páratlan vágy van bennünk a megsiratás iránt, a „személyiségeinket” csak azután szeretjük, hogy feldobták a talpukat, de gondot okoz értékelnünk az életben lévőket. Cinizmusunk és képmutatásunk révén Románia dugig van illusztris néhaiakkal. Fantasztikus emberekkel vannak tele a temetőink.
* A Nagy Egyesülés Centenáriumát ünnepeljük, de
történelmi régiónkat még 100 év után sem köti össze infrastruktúra.
* A románok nem bíznak az elitekben és taszítják őket a vezetők, de elveszettnek érzik magukat utóbbiak autoriter korbácsa nélkül.
* Túlméretezett politikai apparátusunk van, de nem vagyunk képesek létrehozni egy tisztességes politikai osztályt.
* Romániában nő a kiadott könyvcímek száma, de az olvasóké csökken.
* Románia lakossága az egyik legszegényebb Európában, de a kontinensen nekünk vannak a leggazdagabb parlamenti képviselőink.
* A román tanárok jónak vagy kitűnőnek minősítik magukat, de a PISA-teszteken a diákok az utolsók között vannak Európában.
* A WHO statisztikái szerint Romániában harmadannyi alkoholista van, mint az EU-s átlag, de háromszor nagyobb az alkohol miatti elhalálozások száma.
* Nem számít, hogy funkcionális analfabéta vagy és
nem tudsz helyesen beszélni, ettől még lehetsz oktatási miniszter, erényként állítva be hiányosságaidat.
És tovább lehetne folytatni paradoxonjaink listáját. Csak a legkirívóbbakat említettem.
A románok nap, mint nap a legnehezebben lebontható paradoxonok közepén élnek. A romániai élethez nem a megoldásukhoz szükséges logikus ügyességgel kell rendelkeznünk, inkább többletadagnyi ellenállással ahhoz, hogy hozzájuk szokhassunk.
Azok a paradoxonok, melyekkel együtt élünk, egy expresszív abszurditás báját kölcsönözi mindennapi életünknek. Csábítóan szép földrajzunk felett azért ott lebeg a menekvés is. „Ezek kormányzási alkalmatlansága lehet a románok esélye arra, hogy feltámadjanak”, mondta Ţuţea (Petre Țuțea román esszéíró, filozófus, jogász, publicista, többek közt a legionárius mozgalom tagja – a szerk.) 1990-ben és ez hamarosan bizonyítani fogja érvényességét. Legalábbis remélem!
Az alcímeket a szerkesztőség adta.