A csarnócai (Cernăuţi, Csernyivci) BucPress Hírügynökség tájékoztatása szerint az ukrajnai Alkotmánybíróság megsemmisítette azt a törvényt, mely lehetővé tette a regionális nyelvek használatát ott, ahol az azt beszélők aránya meghaladja a lakosság 10 százalékát. Akármilyen korlátozó is volt, a törvény lehetővé tette volna a románok számára, hogy az általuk kompakt módon lakott területeken továbbra is megszervezhessék a román nyelvű oktatást. Tehát a kijevi vezetők összes ígérete dacára az eddigi legrosszabb helyzet alakult ki.
Ez nagyon rossz hír, de talán intelligensebb politizálásra sarkallja Bukarestet.
Ezzel egy év eleji esetre utalunk. A Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Népi Mozgalom Párt (PMP) politikai frakciói február 13-án bejelentették, hogy az Alkotmánybíróságon (CCR) támadják meg a Szenátus által korábban elfogadott, a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Középiskola létrehozásáról szóló törvényjavaslatot.
Már korábban is írtam a marosvásárhelyi középiskoláról, rámutatva arra, hogy az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) vizsgálatot indított az iskola létrehozását engedélyező tanfelügyelő és az iskola igazgatója ellen. Legalábbis meglepő volt azt látni, hogy az iskola létrehozása (ami ellen egyszerűen közigazgatási eljárást lehetett volna indítani) egy korrupcióellenes vizsgálat tárgya lett.
Nem kell meglepődnünk, hogy az RMDSZ az utóbbi időben gyanakvó álláspontra kezdett helyezkedni a DNA-val szemben,
és nem sietett csatlakozni a Laura Codruţa Kövesi főügyészről dicshimnuszokat zengő kórushoz. Már maga az a felvetés is nagyon triviális, hogy kizárólag megvesztegetés vihetett rá egy „román” felügyelőt, hogy szívességet tegyen „magyar” várostársainak. Arról nem is beszélve, hogy az egyes magyar iskolák újbóli létrehozásával (hiszen azok ilyen formában léteztek 1918 előtt is) szembeni ellenállás különösen irracionális egy olyan városban, ahol a románok és a magyarok (szinte) egyenlő arányban élnek és ahol az épített örökségben szemmel látható magyar hagyomány mindenki számára örömforrás.
Végül az ügy atipikus megoldást kapott. A katolikus középiskolát létrehozó iratot megsemmisítették, tekintettel arra, hogy nem rendelkezett sem a helyi tanács, sem a bukaresti Oktatási Minisztérium engedélyével. A budapesti kormány tiltakozott, bejelentve, hogy megtagadja Románia OECD-felvételének támogatását, de a román-magyar kapcsolatok a Liviu Dragnea és Orbán Viktor közötti közvetlen párbeszéd nyomán kedvezőbb kerékvágásba kerültek, és a bukaresti politikai többség ígéretet tett az iskola létrehozását lehetővé tévő törvény elfogadására.
A romániai magyarok helyzete összehasonlíthatatlanul jobb, mint az ukrajnai románoké, de lényegében ugyanarról van szó.
Ennek ellenére elég sok politikai vezető, miközben jogokat követel a (hajdanán román) bukovinai román etnikumúak számára, aközben minden alkalommal hazafiasan háborog, amikor az erdélyi magyarok alapjában véve azonos dolgokat kérnek maguknak. Legalábbis Eugen Tomac PMP-s képviselő meglehetős szűklátókörűségről tett tanúbizonyságot, amikor azt állította, hogy – saját szavai szerint – „a Centenárium évében” állítólag elfogadhatatlan egy fentihez hasonló követelés. Az unionista képviselő szemszögéből nézve egy magyar nyelvű katolikus iskola létrehozása egy „vörös vonal” olyan áthágása lenne, amit mindenképpen „büntetni” kellene.
De a PMP-s és PNL-s képviselők nem rejtették véka alá, hogy cselekedetük egyik mozgatórugója az, hogy
akadályokat gördítsenek a Bukarest és Budapest közötti kapcsolat elé,
mely a jelenlegi felállásban nem kívánatos lenne az ő szemszögükből nézve. Tehát az ellenfelek célul tűzték ki maguk elé, hogy levegőbe röpítik a szociáldemokrata (PSD) kormány és a FIDESZ-kormány közötti (viszonylag) jó kapcsolatokat, akár annak árán is, hogy így pitiánernek tűnnek majd.
Ez kettős hiba. Először is nincs abban semmi rossz, ha megjelenik egy magyar iskola egy régi magyar hagyományokkal rendelkező városban. Rossz az, hogy diplomáciai vita kerekedett belőle, hogy a korrupcióellenes ügyészség fellépéséről ne is beszéljünk. Másodsorban a bukaresti és a budapesti kormány közötti jó kapcsolat nemcsak a kormányon lévő pártok számára hasznos, hanem a két ország polgárai számára is, méghozzá diffúz és minden bizonnyal pártok feletti módon.
A hazafiság nehezen érthető formája
a Románia és Magyarország közötti diplomáciai kapcsolatok megrontásának célként való meghatározása csak azért, hogy ezzel ássák alá a PSD-t.
Csak remélni tudjuk, hogy Ukrajna román iskolákra vonatkozó döntése segíteni fog a PMP-seknek és a PNL-seknek abban, hogy észrevegyék, a budapesti magyarok pontosan ugyanazt teszik, mint ők, amikor a kijevi kormány ellen tiltakoznak. És még ezen is túlmenően abban, hogy ezen az ügyön keresztül ráébredjenek, mennyire hasznos lehet egy jó kapcsolat Magyarországgal.
A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.