Hát persze, a megfelelő táplálkozásban rejlik a kulcs. Ezt a mágikus eledelt eszi a hazai politika machinátora.
Emlékeznek még arra a fűrészpor-állagú, rekord idő alatt kővé dermedő kakaós krémmel összebetonozott két kekszre, amelyeket a Ceaușescu-rezsim idején mindig, de mindig lehetett kapni? Élelmiszerjegy nélkül! Az az: Eugenia!
Na kérem, ez a szerény, ám nagy múltra visszatekintő élelmiszeripari termék Liviu Dragnea (a Szociáldemokrata Párt jogerősen elítélt törzsfőnöke, a haza szürke eminenciása, a büszke Románia zászlóvivője) titka.
A párt végrehajtó bizottságának hétfői ülése után Dragnea főnök kijelentette: „Én Eugeniát eszem.” Így, szerényen, sallang nélkül. Mint amilyen a keksz, amelyet naponta elfogyaszt.
A nagy ember hozzátette, hogy egy hazai vállalkozás által készített Eugenia a kedvence, mert csak ők tudják úgy előállítani a nevezetes kekszet, amilyen akkoriban volt, amikor a pártvezér ártatlan gyermekkorát élvezte.
A jelenlevő újságírók figyelmeztették az elnök urat, hogy a kekszben levő krém toxikus anyagot tartalmaz. Ám a góré megnyugtatta az aggodalmaskodókat: „Az nem toxikus. Megeszek egyet minden nap. Van az autóban, az irodában, otthon is.”
Nos, ez a nagy titok. Ajánljuk tehát az ellenzéknek, ragadják el Dragnea úrtól a mioritikus ambróziát, és akkor talán letaszíthatják a trónról.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
… a galaci család, amelynek otthonát elvitte a ruszki drón, kap egy új lakást a Ferrari-örökös nejétől… és a mindig mosolygós Victor Ponta végleg szakított a PSD-vel és hazafiasabb vizekre evez.
A 2019-es EP-választások alkalmával épp Tomac volt az, aki a kettős állampolgárságú romániai magyarok ellen hergelt, de összeállításunkban felidézzük az elmúlt tíz évnek a román és magyar állampolgársággal is rendelkezőkkel szembeni román narratíváját is.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Házuk kertjében ment szembe egy medvével két kisgyerek szerdán délután Lövétén. Mivel veszélyessé vált a helyzet, ártalmatlanítani kellett a nagyvadat. A példány nagyjából kéthete folyamatosan bejárt a településre.
Éles vita dúlt a magyar Országgyűlésben a képviselők állampolgárságának nyilvánosságra hozatalát célzó mihazánkos kezdeményezésről. Gurzó Mária, a Tisza Párt képviselője tisztázta: soha nem rendelkezett román állampolgársággal.
Viharokra figyelmeztető elsőfokú (sárga) riasztásokat adott ki az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) szerdán.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.