Hát persze, a megfelelő táplálkozásban rejlik a kulcs. Ezt a mágikus eledelt eszi a hazai politika machinátora.
Emlékeznek még arra a fűrészpor-állagú, rekord idő alatt kővé dermedő kakaós krémmel összebetonozott két kekszre, amelyeket a Ceaușescu-rezsim idején mindig, de mindig lehetett kapni? Élelmiszerjegy nélkül! Az az: Eugenia!
Na kérem, ez a szerény, ám nagy múltra visszatekintő élelmiszeripari termék Liviu Dragnea (a Szociáldemokrata Párt jogerősen elítélt törzsfőnöke, a haza szürke eminenciása, a büszke Románia zászlóvivője) titka.
A párt végrehajtó bizottságának hétfői ülése után Dragnea főnök kijelentette: „Én Eugeniát eszem.” Így, szerényen, sallang nélkül. Mint amilyen a keksz, amelyet naponta elfogyaszt.
A nagy ember hozzátette, hogy egy hazai vállalkozás által készített Eugenia a kedvence, mert csak ők tudják úgy előállítani a nevezetes kekszet, amilyen akkoriban volt, amikor a pártvezér ártatlan gyermekkorát élvezte.
A jelenlevő újságírók figyelmeztették az elnök urat, hogy a kekszben levő krém toxikus anyagot tartalmaz. Ám a góré megnyugtatta az aggodalmaskodókat: „Az nem toxikus. Megeszek egyet minden nap. Van az autóban, az irodában, otthon is.”
Nos, ez a nagy titok. Ajánljuk tehát az ellenzéknek, ragadják el Dragnea úrtól a mioritikus ambróziát, és akkor talán letaszíthatják a trónról.
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.
Ritkán jár Erdélyben a dallamos hard rockban utazó szombathelyi Lord, ezért hívtak a fények, mert közöttük élek.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.
Azt tudjuk, hogy mit kívánt a magyar nemzet 1848-ban, de mit akartak a románok és a szászok? Az MCC történész-kerekasztalán ez is kiderült.
Tragikus hirtelenséggel meghalt Takács Csaba, az RMDSZ egykori ügyvezető elnöke. A gyászhírt Kelemen Hunor szövetségi elnök tette közzé közösségi oldalán.
Grindeanu egyértelművé tette, nincs semmilyen politikai együttműködés az AUR-ral a bizalmatlansági indítványuk után. Vadonatúj vonatok álldogálnak egy bukaresti állomáson, mert nem tudjuk őket üzembe helyezni.
Egy beteg halálát vizsgálja az ügyészség, aki áprilisban került a brassói kórház sürgősségi osztályára, ahol kezelést írtak fel neki, majd hazaengedték. Röviddel ezután otthon meghalt.
A korábbi RMDSZ‑vezető a fűnyíró kését próbálta megélezni, amikor a gép rázuhant.
Hídfőnek ütközött egy autó Gyergyószentmiklóson, a város Gyergyószárhegy felőli kijáratánál. A balesetben két személy megsérült, egyikük a roncsok közé szorult.
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.
Ritkán jár Erdélyben a dallamos hard rockban utazó szombathelyi Lord, ezért hívtak a fények, mert közöttük élek.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.