Nehogy elfelejtsük, mennyire fontos nemzeti állat a juh.
Emlékeznek még, mennyire imádja Petre Daea román mezőgazdasági miniszter a juhot? Beszélt már arról, hogy ahány juh, annyi paplan, nevezte már a kérődzőt élő szobornak, de lelkesen buzdította a népet arra is, hogy egyen több juhot.
Nos, egy minapi interjúban kijelentette – mégpedig annak kapcsán, hogy sokan kinevették juhfétise miatt – hogy halálig kiáll a szelíd emlős mellett.
„Elővettek azok, akik irányítanak engem, akik nyilvántartják a média-megjelenéseimet. Én egy kiegyensúlyozott ember vagyok, aki a földből jött és tudom, hogy kell viselkednem abban a közegben, amelyből származom. Ura vagyok saját magamnak, és tudom, mit csinálok. Egyetlen elhibázott szót sem ejtek ki a számon. Nem jókedvemben teszem, és nem is pillanatnyi érzelmek vezérelnek. (…) Romániának van egy rendkívüli forrása, amelyet sajnos sokan nem vettek észre, és sajnos nem beszéltek róla. 4,8 millió rétnyi forrásról beszélünk.”
Elnézést kérünk, kedves Olvasók, de igyekszünk híven fordítani a miniszter úr időnként látnoki homályba burkolózó szavait.
És folytatjuk: „Ez a terület (a 4,8 milliónyi rét – a szerk.), ezt a területet csak szarvasmarhák és juhfélék használhatják, amelyek addig másznak felfele, amíg a fejük beleütközik az égbe. (…) Halálomig kiállok e faj mellett, mert e faj egyre keresettebb.”
Lehet, hogy ha juhok lennénk, még autonómiát is kapnánk?
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
… a galaci család, amelynek otthonát elvitte a ruszki drón, kap egy új lakást a Ferrari-örökös nejétől… és a mindig mosolygós Victor Ponta végleg szakított a PSD-vel és hazafiasabb vizekre evez.
A 2019-es EP-választások alkalmával épp Tomac volt az, aki a kettős állampolgárságú romániai magyarok ellen hergelt, de összeállításunkban felidézzük az elmúlt tíz évnek a román és magyar állampolgársággal is rendelkezőkkel szembeni román narratíváját is.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Bár eredetileg csikót próbált elejteni egy agresszív székelyvarsági medve, később rátámadt és megkergette a vasárnap esti riasztásra kiérkező hatóságokat. Kénytelenek voltak ártalmatlanítani a nagyvadat.
Éles vita dúlt a magyar Országgyűlésben a képviselők állampolgárságának nyilvánosságra hozatalát célzó mihazánkos kezdeményezésről. Gurzó Mária, a Tisza Párt képviselője tisztázta: soha nem rendelkezett román állampolgársággal.
Négy gyermek és három felnőtt lett rosszul egy összejövetelen a Gyimesközéplokhoz tartozó Hidegségen vasárnap este. A mentőegységek valamennyiüket csíkszeredai kórházba szállították.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.