Nehogy elfelejtsük, mennyire fontos nemzeti állat a juh.
Emlékeznek még, mennyire imádja Petre Daea román mezőgazdasági miniszter a juhot? Beszélt már arról, hogy ahány juh, annyi paplan, nevezte már a kérődzőt élő szobornak, de lelkesen buzdította a népet arra is, hogy egyen több juhot.
Nos, egy minapi interjúban kijelentette – mégpedig annak kapcsán, hogy sokan kinevették juhfétise miatt – hogy halálig kiáll a szelíd emlős mellett.
„Elővettek azok, akik irányítanak engem, akik nyilvántartják a média-megjelenéseimet. Én egy kiegyensúlyozott ember vagyok, aki a földből jött és tudom, hogy kell viselkednem abban a közegben, amelyből származom. Ura vagyok saját magamnak, és tudom, mit csinálok. Egyetlen elhibázott szót sem ejtek ki a számon. Nem jókedvemben teszem, és nem is pillanatnyi érzelmek vezérelnek. (…) Romániának van egy rendkívüli forrása, amelyet sajnos sokan nem vettek észre, és sajnos nem beszéltek róla. 4,8 millió rétnyi forrásról beszélünk.”
Elnézést kérünk, kedves Olvasók, de igyekszünk híven fordítani a miniszter úr időnként látnoki homályba burkolózó szavait.
És folytatjuk: „Ez a terület (a 4,8 milliónyi rét – a szerk.), ezt a területet csak szarvasmarhák és juhfélék használhatják, amelyek addig másznak felfele, amíg a fejük beleütközik az égbe. (…) Halálomig kiállok e faj mellett, mert e faj egyre keresettebb.”
Lehet, hogy ha juhok lennénk, még autonómiát is kapnánk?
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Az egyszerűnek tűnő kérdés megválaszolása nehéz. Egy dolog biztos: nem azért, mert bosszút akar állni valamiféle társadalmi igazságtalanságért, ahogy azt egyes karosszék-forradalmárok vizionálják.
Román többségű megyékhez csatolná a magyarok lakta térségeket, és román lakosság betelepítését szorgalmazza Lucian Mușat, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) parlamenti képviselője.
További csütörtöki hírek: nagyot veszítene az RMDSZ a községek tervezett összevonásával. És jön az első, sürgősségi költségvetés-kiegészítés, novemberben pedig egy második.
Egy 16 éves, málnásfürdői lány megtalálásához kéri a lakosság segítségét a Kovászna Megyei Rendőr-főkapitányság.
Kicsi korában a szülei románul beszéltek vele, ma mégis magyarul gondolkodik. Szentes Stefánia a lábnyiki Magyar Háztól Csíkszeredán és a kolozsvári egyetemen át jutott el oda, hogy ma a csángó gyerekeket biztatja arra az útra, amit ő maga is végigjárt.
Alexandru Stoica fejlesztési miniszter pénteken közölte, hogy a kormány két szakaszban tervezi megvalósítani az ezerötszáznál kisebb lélekszámú községek összevonását: 2027. március elsejéig önkéntes alapon, ezt követően pedig kötelező jelleggel.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.