Alkotmányellenesnek nyilvánította az alkotmánybíróság szerdán Románia nemzetbiztonsági törvényének azt a cikkelyét, amely alapján engedélyezték eddig a lehallgatásokat azokban az ügyekben, amelyekben a lehallgatást kérő hatóság nemzetbiztonsági indokokra hivatkozott – írja a News.ro hírügynökség.
A talárosok helyt adtak az 51/1991-es törvény 3. cikkelyének f) pontját érintő alkotmányossági kifogásnak. A kifogásolt rész szerint fenyegetést jelent Románia nemzetbiztonságára „az ország demokratikus intézményeinek aláaknázása, szabotázsa vagy bármely olyan cselekedet, amelynek célja ezeknek az intézményeknek erővel történő eltávolítása, illetve azok a cselekedetek, amelyek súlyosan sértik a román állampolgárok alapjogait és szabadságait”.
Bármire rá lehet húzni
Az alkotmánybírák szerint alkotmányellenes, mert túl általános a „súlyosan sértik a román állampolgárok alapjogait és szabadságait” rész: nem különíti el egyértelműen a büntetőjog hatálya alá eső cselekményeket azokat a tettektől, amelyek egy faji, etnikai, vallási közösség ellen irányulnak, és amelyek ezáltal fenyegethetik a nemzetbiztonságot.
A talárosok bírálják, hogy a fenti kifejezés nem különíti el, hogy a cselekmény a román állampolgárok alapjogait egyéni vagy kollektív jogalanyként sérti-e, és jogsértő, de köztörvényes bűncselekmények esetében is hivatkozási alapként szolgálhat megfigyelés és lehallgatás engedélyezésére.
A most alkotmányellenesnek nyilvánított cikkely alapján engedélyezték a nemzetbiztonságra hivatkozó lehallgatásokat.
Az „ügy”
Horváth Annát befolyással való üzérkedés és pénzmosás vádjával állította bíróság elé a DNA azt kifogásolva, hogy 2016-ban 60 fesztiválbérletet kért és fogadott el Fodor Zsolt üzletembertől a kampányát is segítő önkéntesei számára, cserébe épületfelújítási engedélyt sürget meg a városházán az üzletember számára.
Az eddig lezajlott – és abszurd epizódokkal tarkított – tárgyalási fordulókon az derült ki, hogy feszitválbérletek adományozása legális, nem bizonyított, hogy köze lenne az építkezési engedélyhez, a városházának Fodor építkezési engedélykérésére akkor már rég kellett volna válaszolnia, a városházi alkalmazottak pedig nem érezték nyomásgyakorlásnak, hogy Horváth Anna akkori alpolgármester érdeklődött az engedély kibocsátásáról.
Ráadásul a vád fő bizonyítéka, a lehallgatott beszélgetés egy alig érthető felvétel, amelynek a DNA birtokában lévő román fordítása nem biztos, hogy helyes, a hang pedig annyira torz, hogy szakértő fordító sem vállalkozott a felvétel bírósági helyszíni fordítására. Az „ügyet” viszont nem a DNA derítette fel, hanem egy nemzetbiztonságra hivatkozó lehallgatásból különítette el a – vélhetően a lehallgatást kezdeményező és végrehajtó – SRI, a román titkosszolgálat.
Horváth Anna ügyében pénteken várható az alapfokú ítélet kihirdetése, ezt a mostani alkotmánybírósági döntés szinte bizonyosan nem fogja befolyásolni. Maga az ügy annyira nevetséges viszont, hogy az eljáró bíró akár felmenti, akár elítéli Horváth Annát és Fodor Zsoltot, szinte biztosra vehető, hogy vagy a vád, vagy a védelem fellebbezni fog, másodfokon pedig akár meg is támadható a fő bizonyíték forrásának törvényessége, alkotmányossága.