Az 1863–1864-es Dieta Transilvaniei/Erdélyi országgyűlés/Siebenbürgischer Landtag (az elnevezések az eredeti szöveg szerinti sorrendben – a szerk.) munkálatait lehet a román transzilvanizmus nulladik pillanatának tekinteni.
Az országgyűlés 1863. július 1-étől kezdte meg üléseit Sibiu/Hermannstadt/Nagyszeben városában.
Az országgyűlési választást már nem az 1791-es és 1848-as törvények, hanem egy ideiglenes szabályzat alapján tartották meg, mely szerint 125 képviselőt megválasztottak, negyvenet (az úgynevezett „regalistákat”) pedig a császár nevezett ki.
Mivel a szavazás cenzuson alapult (nagyjából 83.000 szavazó vett részt, akik befizettek legalább 8 forint közvetlen adót – a fejadót is beleértve –, az általános választójoggal rendelkező 74.000 nemessel szemben). Ezáltal az 1.300.912 főt kitevő románoknak 48 képviselőjük volt (28.280 személyenként egy), az 568.172 magyarnak 44 (12.912 személyenként egy), a 204.031 szásznak pedig 33 (6.370 személyenként egy).
Az országgyűlésben a románok relatív többséggel rendelkeztek,
ami jóval meghaladta az 1848-as halovány képviseletüket. A magyar és székely képviselők (kettő kivételével) – sajnos – nem vettek részt az országgyűlés munkálatain, azt állítva, hogy törvénytelen volt a fórum összehívása.
Az országgyűlés román képviselői céljaik elérése érdekében egyértelműen transzilvanista típusú érvelést és diskurzust alkalmaztak.
Alexandru Sterca-Şuluţiu unitus püspök beszédében
nyíltan felvetette az összes erdélyi (etnikai értelemben vett) nemzet egyenlőségének eszméjét,
azt javasolva, hogy az Erdélyben beszélt fő nyelvek legyenek kötelezőek az állami iskolákban.
„Végső soron az ebben az országgyűlésben jelenlévő nyelvek sokszínűsége magát Erdélyt tükrözi”, mondta akkor Alexandru Sterca-Şuluţiu püspök.
A román nyelv német és magyar nyelvvel egyenlő közigazgatási és igazságszolgáltatási használatáról szóló törvényt 1865. január 6-án hirdették ki.
Sajnos, csak rövid időre…
Kiemelném, hogy 1863-ban nagyjából 100 román tanult a bécsi és pesti egyetemeken. Ha ezekhez hozzászámítjuk a balázsfalvi (114), nagyszebeni (128), szamosújvári (39) teológiákra és a nagyszebeni jogi akadémiára (51) járókat is, akkor az egyetemi hallgatók száma elérte a 425-öt. A más egyetemeken tanuló további néhány tízzel legalább 450 román egyetemi hallgató volt.
Megemlítendő, hogy a magyar képviselők bojkottálták az 1863–1864-es országgyűlést.
Akkor elveszett egy rendkívül kedvező alkalom arra, hogy Erdély három alapító és őshonos nemzete
együtt vitassa meg a közös haza nagy és valódi gondjait…
Ezzel elszalasztották az esélyét annak, hogy megkezdődjön az 1848–1849-es polgárháború után felhalmozódott román–magyar feszültségek (de nemcsak a közöttük meglévőkről volt szó, hiszen a szászoknak, székelyeknek is megvoltak a maguk gondjai) feloldása.
Sőt, az erdélyi románok politikai vezetői nem annyira általában véve az országgyűlés bojkottját látták honfitársuk gesztusában, mint inkább nemzetük elismerésének bojkottját…
Források:
Enciclopedia României: Dieta de la Sibiu din 1863
Wagner, Ernst, Istoria saşilor ardeleni (Az erdélyi szászok történelme), Editura Meronia, Bucureşti 2000
Retegan, Simion, „Epoca care surâde”: Românii în anii liberalismului habsburgic, 1860 – 1865, în Istoria României. Transilvania, vol I, Editura George Bariţiu, Cluj-Napoca 1997 p.987-1175 („Mosolygó korszak”: A románok a Habsburg liberalizmus éveiben 1860–1865, in Románia történelme. Erdély, I. köt., George Bariţiu Kiadó, Kolozsvár, 1997, 987-1175. o.)
(Az események magyar szemszögből – a magyarok által tartományi gyűlésnek tekintett csonka országgyűlésre vonatkozó rész a 129. oldaltól, itt – a szerk.)
Az alcímeket a szerkesztőség adta.