„Terrorizmus” alatt egyrészt a Nagy-Magyarország iránt nosztalgiázók által a médiaplatformokon és a virtuális téren keresztül folytatott

megfélemlítési és pszichológiai nyomásgyakorlási akciókat,

másrészt a Románia egyes intézményei és jelképei elleni veszett támadásokat értem. Ma nem ezekről a szokatlanul aljas irredenta megnyilvánulásokról szerettem volna írni, mert – ahogy az január 15-én természetes – egy Nemzeti Kultúra Napjával kapcsolatos témát készültem felvetni, de nem lehet szó nélkül hagyni, ami ezen a hétvégén Románia ellen történt.

Konkrétan, miközben éppen Németh Zsolt, a magyar Parlament külpolitikai bizottságának elnöke szombat este a román–magyar együttműködés fokozását szorgalmazta Kolozsváron, kiemelve, hogy olvadni kezdett a Románia és Magyarország közötti kapcsolatokat az utóbbi években meghatározó „jég”, Budapesten néhány beteg elme határtalanul becstelen gesztushoz folyamodott. A 2015. december 1-i, kézdivásárhelyi terrorista támadás mögött álló Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai az úgynevezett székely zászlóval takarták le a Románia budapesti nagykövetségén található román címert.

Gyakorlatilag egy román állam elleni támadásról van szó.

Méghozzá a magyar hatóságok együttműködésével, melyek – bár a törvény a diplomáciai képviseletek őrzésére kötelezi őket – nem léptek közbe és hagyták, hogy a két HVIM-es fiatal teljesítse „küldetését”. Téved, ha valaki azt hiszi, hogy a HVIM-tagok gesztusa véletlen. Ez válasz Mihai Tudose román kormányfőnek az alkotmányos rend Kovászna, Hargita és Maros megyékben történő megvédésére vonatkozó kijelentésére. Bár a román miniszterelnök kijelentése verbális volt és semmilyen utalást sem tett a magyar kisebbségre, sem bárki fizikai megsemmisítésére, a magyar politikusok másképp értelmezték, sorozatos támadásokat intézve Románia ellen.

Felmerül tehát a kérdés, hogy ha a magyar fél ily módon reagált, ami Románia budapesti nagykövetségének megtámadásában csúcsosodott ki, akkor miként kellett volna viselkednie Romániának azután, hogy Magyarország közvetlenül szerepet vállalt a három hazánkbeli magyar párt autonómia-megállapodásának január 8-i, kolozsvári aláírásában? Budapestnek

az autonomista mozgalom feltámasztására irányuló igyekezete vajon nem beavatkozás a román állam belügyeibe?

Mint ahogy az is felmerül bennem, hogy nem lehet-e hasonlóan egy másik állam párt belügyeibe való beavatkozásnak tekinteni azt is, hogy a magyar miniszterelnök kabinetjének szintjén létrehoztak egy tisztséget a kárpát-medencei autonómiatervek koordinálására?

A HVIM-re visszatérve el kell mondani, hogy létrehozásától kezdve mostanáig nem láttam, vagy hallottam egyetlen romániai magyar politikustól sem, hogy zavarnák azok az ultraszélsőséges tevékenységek, melyeket ez a szervezet folytat. Ellenkezőleg, a HVIM nagyon sok akciója

a FIDESZ, vagy éppenséggel az RMDSZ gyámságával zajlik,

ami még jobban felbátorította ennek az úgynevezett Nagy-Magyarországért küzdő struktúrának a tagjait. Ennek megfelelően a FIDESZ ifjúsági szervezete éveken keresztül elfogadta a HVIM meghívását és részt vett a magyarországi Verőce-Kismaros településen tartott táborban, ahol Trianon hatásainak felszámolására vonatkozó módszereket és megoldásokat vitattak meg. Ennek megfelelően 2016-ban, október 6-a kapcsán, amikor az 1848-1849-es magyar forradalom leveréséről emlékeznek meg, Hegedüs Csilla, volt romániai művelődési miniszter csatlakozott a HVIM és a Jobbik képviselőinek felhívásához, hogy a kolozsvári Házsongárdi temetőben emlékezzenek meg az 1848-1849-es mártírokról. Idén egy másik RMDSZ-képviselő, Geréd Imre helyi tanácsos pedig március 15-e kontextusában kívánta a testvériesség jelét mutatni, de nem az európai értékeket és toleranciát hirdetők, hanem ellenkezőleg, a HVIM-es és Jobbikos szélsőségesek felé. Ennek megfelelően Geréd Imre e szervezetek képviselőinek társaságában volt látható az 1848-as mártírokról megemlékező egyik akción, amire a kolozsvári Erdő (Pădurii) utcai szociális központ udvarán került sor.

Mindezek láttán elkerülhetetlenül felmerül bennem a kérdés, hogy vajon nem túl „szelíd” a Külügyminisztériumunk eddig viselkedése?

Az alcímeket a szerkesztőség adta.