E politikai szervezet tagjai 1989 decemberétől a mai napig élen jártak a párhuzamos valóságok kialakításában, a ma hajtogatott párhuzamos állam fogalmának kitalálását is beleértve. A pészédés monarchia olyan fogalom, melyek el kell gondolkodnunk, ahogy nekünk azt Niculae Bădălău, a PSD ügyvezető elnöke már elmondta.
Miután a PSD évtizedeken keresztül a király és a monarchia gondolatának ellensége volt Romániában,
Ion Iliescu tanítványait hirtelen elvarázsolta a királyi címer.
Craiován könnyes szemű pészédés díszmenet, Bukarestben a párt valamennyi vezetője láthatóan megrendülten a király halála miatt, mintha nem ők kergették volna milicistákkal az autópályán és nem ők követelték volna a Parlamentben Őfelsége örökre szóló kitiltását.
Felfedezte volna a PSD azokat az értékeket, melyekről I. Mihály Románia Parlamentjében beszélt: a demokráciát, a szabadságot, a méltóságot, a tiszteletet?
Vagy az új diskurzus inkább azokkal az anti-értékekkel kapcsolatos, melyeket a király ugyanakkor említett: a cinizmussal, a foggal-körömmel ragaszkodás a hatalomhoz, az egyéni érdeknek a haza érdeke elé helyezése?
Cinikusan megközelítve a kérdést,
milyen haszna származna a PSD-nek egy ilyenfajta vita felvetéséből?
A király eltűnése a PSD számára elsősorban azt jelenti, hogy megszabadul egy stressztől. Ez a Kommunista Párt moduljaiból összerakott párt mindig is legitimitási komplexussal küszködött. Ceauşescu elmenekülése után a „forradalom kisugárzottjainak” végig nagy gondot okozott, hogy megindokolják hatalomra kerülésüket. A királyt, bár egyedül volt és távol az országtól, azért tartották fenyegetésnek, mert felvethette volna a legitimitás kérdését és a visszatérés lehetőségét a kommunisták romániai hatalomra kerülése előtti politikai rendszerhez.
Most, a király nélkül, a PSD nyugodtan beszélhet monarchiáról, mert már semmilyen veszélyt sem érez. A párt még egyszer arculatot vált, nyitott szervezet képében tetszelegve, mely nem habozik akár a népet is megkérdezni, ha szükséges.
Másrészről egy PSD által ellenőrzött monarchia igazi égi csoda lenne.
A párt már 2000 óta nem nyert elnökválasztást. Ezen idő alatt vagy ellenzékben volt, vagy mindenféle társbérleti felállásokban kellett megosztania a végrehajtó hatalmat az elnökkel. Băsescuval nehéz volt együtt élni és két felfüggesztéshez vezetett, Iohannis-szal együtt élni nem kevésbé káros a párt érdekeire nézve.
Egy díszként szolgáló királyi házzal rendelkező monarchia azt jelentené, hogy az egész végrehajtó hatalom a PSD-nél összpontosul, mely szervezet mindig képes volt a legtöbb szavazatot megszerezni, ha a pártokat nézzük és nem a koalíciókat.
A PSD örökre berendezkedhetne a hatalomba, megőrizve mindazokat az előnyöket, melyeket időközben az államapparátus, a tisztviselők és a helyi közigazgatás feletti ellenőrzéssel kapcsolatosan létrehozott magának.
Ezekben az izgatott pillanatokban a PSD a piacot teszteli,
és nem átallja a médiában magához kötni a monarchia eszméjét. Éppen azért engedheti meg magának, mert a személyes és a csoportérdek az egyetlen, amit fontosnak tart.
Amíg a király potenciális veszélyt jelentett, a PSD osztályellenségként kezelte és az összes dezinformációs kampány célpontja volt. Most, amikor a monarchia gondolata akár szimpátiát is hozhat, akkor miért ne, a PSD-nek is jó lehet.
És lenne még egy magyarázat. A PSD vezetőinek elegük lett abból, hogy báróknak nevezzék őket. Jobban szeretik a lordságot.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.