A sok hátrány mellett van egy előnye is annak, ha kisebbségiek, egyesek szavajárása szerint helyi többségiek között kisebbségi az ember. Világosabban fogalmazva mi, Sepsiszentgyörgyön élő románok a magyar etnikumú hatóságok explicit lokálpatriotizmusának vagyunk a haszonélvezői, amikor nem nyúlnak a zsebünkbe; vagy legalábbis nem könyékig. Következésképpen Antal Árpád polgármester, településünk vezetője jövőre nem emeli meg a gépkocsink, a házunk után fizetett adóinkat és járulékainkat és egyéb kötelezettségeinket. Ahogy eddig már láthatták, nem tartozom Antal úr hívei közé. De

nem hallgathatom el a helyi többségiek védelmében jól megőrzött halvány politikai realizmust,

ami nekünk, helyi szinten kisebbségieknek azzal az előnnyel jár, hogy kevesebb pénzt húznak ki a zsebünkből az adók és járulékok megfizetésére.

Antal Árpád úr elég határozottan fogalmazott: a kormány határozza meg az adók mértékét, van egy minimális és egy maximális szint, a helyi hatóságok pedig ezek között mozoghatnak. Sepsiszentgyörgyön évek óta minimális szinten van az adók és járulékok mértéke. Ennél kevesebb nem lehet, mondja Antal úr, ami valószínűleg igaz is. Ha lehetne… Rendben, erre csak célozgatnak, de bizonyára meg is történne. Tudjuk, hogy milyen körülmények között, de

nem akarom újra szóba hozni a sokat vitatott, imádott és bírált autonomista elveket.

Egy másik előny, aminek mi, helyi kisebbségiek a szintén helyi többségiekkel zajló békés együttélésünkben haszonélvezői vagyunk, az, hogy a polgármesterünknek nincsenek komplexusai Bukaresttel szemben. Antal úrnak nem okoz gondot ajtókat kinyitogatni, különféle (természetesen törvényes) témákban tárgyalni és alkudozni a kormánnyal és az állam bukaresti intézményeivel. Ezt azért tartom nagyra, mert még mindig emlékszem egy másik polgármester szavaira: „Sohasem megyek majd Bukarestbe, a kormányhoz kérni valamit, mert nekünk, magyaroknak meg kell mutatnunk, mennyire háttérbe szorít és megfeledkezik rólunk a román kormány.” Ez az egyesek által helyi szinten méltányolt politika kitette Sepsiszentgyörgyöt holmi korrupt vagy egyszerűen csak politikai játékokban és előnyökben érdekelt kormányzók nemtörődömsége kénye-kedvének. Antal Árpád megváltoztatta ezt a paradigmát és most

ennek a racionális viselkedésnek a következményei láthatók a városunkban.

Aminek mindnyájan haszonélvezői vagyunk, mert még nem találták ki az „etnikai adót”…

Itt is létezik egy kifinomult, de teljesen jogos „támadás” a központi hatóságok ellen, melyek sok esetben a polgármesterekkel és a megyei tanácsi elnökökkel kapartatnák ki a tűzből a gesztenyét. A PSD-s (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) kormány lehetővé tette, sőt szinte kötelezte a polgármestereket és a helyi közigazgatási alkalmazottakat saját bérük megemelésére. Amit meg is tettek, egyesek persze alaposan félrelépve, amilyen mohók és telhetetlenek. Rövid idő után a polgármestereknek már a bérekre sem maradt pénzük, a beruházásokról nem is beszélve, így szintén a kormányhoz mentek kéregetni. Mely kormány egyelőre a vállát vonogatja, mert pénz nincs, a gazdasági növekedés csak fogyasztáson alapul, az ország összes közpénzből fizetett kategóriája rosszul fizetett és az államtól kér pénzt. Ezek után, persze, az következik, hogy a kérelmezők politikailag „hűségessé” teszik.

A Kovászna megyei helyi hatóságok szintjén a bérügyi „tobzódás” nem volt mértéktelen, így a hatás elviselhető.

Lehet, hogy a hűségessé tétel sem történik meg, de ki tudja?!

Valószínűleg az a kérdés merül fel önökben, hogy mit akarok mondani és hova akarok kilyukadni. Egyszerű: mindkét fél – vagyis a Tudose–Dragnea és az Antal–Tamás páros is – megpróbálja megszerezni vagy egyenesen megvásárolni az emberek hűségét. Az egyik oldal közalkalmazottaknak nyújtott bér- és jövedelem-emelésekkel, a másik fél vonzó helyi adókkal és járulékokkal. Ha belegondolunk, nekünk kellene a legboldogabbaknak lennünk a földön: a központi hatóságok a bérünket és a nyugdíjunkat emelik, a helyiek az adókat és a járulékokat jegelik. Mi kell ennél több?!

Valószínűleg semmi, csakhogy nem mind megyünk bele abba, hogy a végtelenségig megvásároljanak, manipuláljanak és hűségessé tegyenek minket anélkül, hogy az életükből eltűnjön a félelem, a megalázás, a szegénység, az igazságtalanság, a túlkapás, a bürokrácia. Sajnos sem az egyik, sem a másik félnek (a fentebb megnevezett entitások) sem sikerült megszabadítania bennünket a megaláztatástól, a túlkapásoktól, a szegénységtől, az igazságtalanságtól, a félelemtől, a bürokráciától és sok más olyan dologtól, melyek – akár országos, akár helyi szinten – együtt járnak az önkényes rezsimekkel. Ezért aztán szinte már nem is számít a kisebbségiek közötti kisebbségi létből származó előny, ha ugyanazt a – helyi szinten etnikailag átszínezett – országos politikai tobzódást kell átélnünk.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.