Amikor a román nyelv egységéről beszélnek a román unionista politikusok, megfeledkeznek arról, hogy a moldovaiak esetleg nem így gondolják.
Talán nem kellene könnyedén túllépni azon, hogy a „moldvai nyelv” régebbi a „román nyelvnél”, ami egy általában figyelmen kívül hagyott dimenziót kölcsönöz a chişinău-i vitának.
A Moldovai Köztársaságban a hivatalos nyelvről folyó vita nem hagyhat figyelmen kívül egy olyan történelmi tényt, ami fontosabb, mint hinnénk.
Az is tény, hogy a moldvai és a román nyelv egy és ugyanaz (kis regionális különbségektől eltekintve), de nem lenne szabad megfeledkeznünk a hagyomány erejéről. De maga a szavak hangzása is olyan mélységgel és megszokottsággal rendelkezik, amivel az egyenértékű kifejezés, a „román nyelv” nem, azon egyszerű okból, hogy fiatalabb. Következésképpen az erről a témáról Chişinău-ban vagy Bukarestben vitatkozó politikai szereplőknek nem kellene megfeledkezniük arról, hogy nemcsak két politikai fogalomról van szó (államiság vs. egyesülés Romániával), hanem elsősorban két szóról, az egész alig-alig sugalmazott és gyakran nehezen meghatározott értelmezési töltetükkel együtt.
Dimitrie Cantemir egy évszázaddal azelőtt, hogy Oroszország elcsatolta Besszarábiát, elkészítette Moldva leírását, mely egy nyelvre vonatkozó részt is tartalmaz, melyet valószínűleg minden iskolás ismer, főleg a moldovaiak: „Azok, akik azt mondják, hogy a latin nyelv a moldvai nyelv igazi anyja, ezt ezekre alapozzák” és ezután néhány, a kijelentés alátámasztására szánt történelmi és nyelvészeti érv következik. De a lényeg az, hogy a helyi idiómának „moldvai nyelv” és nem „román nyelv” volt a neve, és alig két évtizednyi megszakítással a mai napig az maradt.
Nagyon jól ismertek e vita politikai mozgatórugói és most nem ezekről van szó. Bennünket a hagyomány mozgatórugói érdekelnek, és kapcsolatuk az újjal.
míg az új mindig is idegen és közömbös, „kívülről” érkezik, és gyakran ellenségesnek tűnik. A kereszténységnek a kezdeti időszakban egy egész sor pogány szokást kellett magába olvasztania, melyeket beillesztett az ünnepei közé, belülről átalakítva azokat, a külső látszatokat mégis megőrizve. Az új éppen azért álcázta magát réginek, hogy átvehesse melegségét és megszokottságát. A régi rásimul az ember „formájára”, míg az új még merev és érdes.
Ezért elképzelhető, hogy az új terminológiával szembeni fenntartás vagy akár ellenállás nemcsak egy geopolitikai preferencia, hanem a régi dolgokhoz való kötődést is kifejezi, mint például egy házhoz, egy bútordarabhoz vagy a számtalan járókelő léptei által simára csiszolt útburkolati kövekhez. A „moldvai nyelv” rendelkezik az idő patinájával és a régóta használt dolog puhább vonalaival, míg a „román nyelv” olyan, mint egy frissen szerzett és kevésbé kezelhető tárgy. És akkor miért mondana le az ember a régi dolgokról, ha erre nincs feltétlenül szükség?
Ám ennek a nyelvről szóló történetnek az a legkényesebb része, hogy
A „moldvai nyelv” – hogy megmaradjunk a konvenciónál – (még) mindig tartalmaz egy csomó régebbi lexikális vagy nyelvtani formát, vagy olyan dialektusi aspektusokat, melyek az iskolai oktatás által kifejtett kiegyenlítő nyomás miatt eltűntek a most beszélt román nyelvből, még a Prut jobboldalán lévő Moldvában is. A Chişinău-ban használt írott nyelv tökéletesen megegyezik a bukarestivel, de a Besszarábiában beszélt nyelv még mindig rendelkezik olyan sajátos rezonanciákkal, melyek könnyen elveszhetnek a metropolisz nyelvének nyomása alatt.
Végül nem tudjuk megakadályozni ezeket a fejleményeket, melyek eltüntetik majd a helyi sajátosságokat, főleg ott, ahol nem támasztja azokat alá elég érv, de legalább figyeljünk oda azokra és tanúsítsunk nagyobb empátiát egy olyan világ iránt, mely természetes módon begörcsöl bizonyos visszafordíthatatlan veszteségek előérzetére.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.
Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.
„Élő kövekből épült lelki templomért” mondtak hálát vasárnap délután Aradon, amikor is Bogdán Szabolcs János királyhágómelléki református püspök megáldotta a belvárosi református egyházközség kívül-belül felújított templomát és parókiáját.
Csoma Botond nem maradt adós a válasszal, szerinte süket duma zajlott eddig az átszervezésről. És az e heti cukiság: Nicușor Dan felpróbált egy VR-szemüveget, bár ő anélkül is pont ugyanúgy mozog.
Földrengésre riasztottak szerdára virradóan az okostelefonok, az Android földrengés-előrejelző rendszere jelzett többek között Székelyudvarhelyen is, földrengésre figyelmeztetve.
A nyugdíjakat 7,3 százalékkal kell emelni – jelentette be Florin Manole munkaügyi miniszter.
Nem bírságolhatja meg a rendőrség azokat az autósokat, akik nem tudják felmutatni jogosítványukat vagy járművük forgalmi engedélyét, ha bemutatják személyazonosító okmányuk papíralapú vagy elektronikus másolatát.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.