Nos, van igazság abban, hogy Erdély más. Még akkor is, ha néha nem olyan rózsaszínű a jövő, amilyennek lefestik.
Bukarest elhagyásának főbb okai:
Ne foglalkozzunk most Fireával (Gabriela Firea főpolgármester – a szerk.) – a gondok mélyebbek és nincs közük az éppen hivatalban lévő főpolgármester személyéhez.
Az infrastruktúra elavult és a „hálózati veszteségek” miatt mesterségesen fújja fel a közüzemi számlákat. A közlekedés minősíthetetlen, Európában a legrosszabb és az ötödik legpocsékabb az egész világon.
A tömegközlekedés lassú, kényelmetlen, túlzsúfolt, előrehaladott és veszélyes mértékben elhasználódott (egy hónapja a város közepén gyulladt fel egy villamos). A zöld területek ritkaságszámba mennek. A köztisztaság évről évre dönt negatív rekordokat – Bukarestben újabban megjelentek a patkányok. Helló, drága 1800!
Egyik-másik kerület közigazgatásában rá lehet bukkanni a jó teljesítmények kis szigeteire, de összességében az életminőség Bukarestben jelentősen elmarad egy normális európai város szintjétől.
Ezek mindent megnehezítenek, a közlekedéstől a „képviselő úrnak” vagy „miniszter úrnak” megőrzött egyetemi tanszékekig. A román bürokrácia – általában véve toxikus – szervezéskultúrája rontja a város minőségét. A nyilvánvaló középszerűség otthon van a minisztériumokban és a főváros második bőrévé válik.
Egy dolog legyen világos. Az összes nagyon nagy város hajlamos a verbális és érzelmi agresszivitásra. E tekintetben Bukarest Európa New York-ja, az a metropolisz, ahol az emberek azzal dicsekednek, hogy „itt élek, holott iszonyatos dolog itt élni, tehát íme, milyen erős ember vagyok”.
Ennek ellenére Bukarestben olyasmi történik, amire csak az 1985–1989 időszakban volt precedens. A frusztráció, az undor és az idegesség uralkodik (nem véletlen, hogy a tüntetések – amikor éppen vannak – mindig óriásiak).
A különleges elsődlegességekkel rendelkező idősek és azok a fiatalok a szerencsések, akik már tudják, hogy Bukarest csak egy megálló Giurgiu és London vagy Craiova és Dortmund között.
A stressz folyamatos és számos és váratlan kedvezőtlen hatással jár. A kreativitás visszaszorul. A tegnap megálmodott és ma kigondolt tervek – energia- vagy ihlethiány miatt – sosem valósulnak meg, sem holnap, sem azután.
Örömmel mondhatom, hogy vannak kivételek is. Szomorúan mondom, hogy a kivételes emberek közül sokan hanyatt-homlok menekülnek.
Visszatarthatná őket valami? A „bukarestiség” (már) nem identitás, hanem földrajzi helymegállapítás. Egy bukaresti ebéd közben kérdezd meg, hogy kész-e bárki a fővárosban elképzelni csendes és nyugodt öregkorát. Vagy úgy gondolja-e, hogy ez a város optimális hely a gyermeknevelésre. A legkedvezőbb esetben is csak mosolyokat fogsz kapni, ha nem éppenséggel szarkasztikus hahotákat.
Jelentős kételyek vannak bennem a bukaresti és országos közigazgatás képességét illetően arra, hogy kezelje a földrengés utáni órákat. A katasztrófa után némi megdöbbenéssel fogják megállapítani, hogy magába a földrengésbe ezer ember halt bele, de az elkövetkező napokban 10, vagy 15 ezer ember halt meg a hatékonyság hiánya, a felkészületlenség és a bürokrácia miatt.
Nincs kedvem közéjük kerülni.
Miért Kolozsvár?
Előre is elnézést kérek az általánosítások miatt:
A… nulladik ok. – Esély Romániának. Több ok miatt is úgy gondolom, hogy van jövő Romániában, lehet itt jól, európai standardoknak megfelelően élni. De nem mindenhol.
Kolozsvár utóbbi években tapasztalható sikere egy sor tényezőnek köszönhető, a BBTE-brandtől és Erdély szorosabb nyugati kapcsolatától a dinamikus civil társadalomig, vagy egy olyan helyi elit akaratáig, mely ambiciózus és pragmatikus tervet tűzött ki maga elé. Ennek egy versenyképes, fiatal és megfiatalodó város, egy élő metropolisz az eredménye. Tehát olyan helyről van szó, ahol dolgozni és alkotni lehet.
A gazdag és összetett történelem, az etnikai és vallási sokszínűség olyan dolgok, melyekkel vagy együtt rezonálsz, vagy sem. Engem örömmel tölt el és szorosabban összeköt az európai identitásommal.
az udvariasság, mint viselkedési norma. Egy Bukarestből érkező számára észrevehetők a különbségek. Teljesen más a pszichológiai légkör.
Más valami sokkal kevésbé látható: ez a légkör jó értelembe véve fertőző. Ugyanúgy, ahogy a stresszes és ideges emberek átadják neked az állapotukat (mindnyájan társadalmi állatok vagyunk), a nyugodt és udvarias emberek is megváltoztatnak.
Kolozsvár növekedési válságban van. Ennek egyes jelei nyilvánvalók; más aspektusok néhány év múlva kerülnek majd felszínre. Romániában kevés város szembesül ilyen helyzettel; szinte biztos, hogy nincs olyan város, mely akkora ütemű növekedéssel szembesül, mint a Kolozsvár.
Az előző mondat komor hangulata ellenére ennek a válságnak számos pozitív vetülete van. Végső soron egy növekedési válság végtelenül jobb, mint az elnéptelenedés, egy gondok nélküli város pedig halott (vagy hazudik magának).
Kolozsváron, szerencsére, van akarat és igyekezet a megoldások feltárására. Románia egyetlen városa sem fordít annyi időt jövője kigondolására. Románia egyetlen városának sincs ennyire kiszámíthatatlan jövője.
A Bukarestben született és felnevelkedett Barbu Mateescu 36 éves és szociológus. 2005-ben végzett az University of Pennsylvanián. A Sociollogica blog szerzője és az idők folyamán a Dilema veche, Revista 22 folyóiratokban, a Contributors véleményoldalon és más hasonló helyeken jelentek meg cikkei.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.
Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.
Éles vita dúl a Tisza-kormány és az ellenzék között a határon túli magyaroknak nyújtott anyaországi támogatások körül. A Fidesz-KDNP szerint a Magyar Péter vezette kabinet kevesebbet szán a külhoni magyaroknak.
Csoma Botond nem maradt adós a válasszal, szerinte süket duma zajlott eddig az átszervezésről. És az e heti cukiság: Nicușor Dan felpróbált egy VR-szemüveget, bár ő anélkül is pont ugyanúgy mozog.
Földrengésre riasztottak szerdára virradóan az okostelefonok, az Android földrengés-előrejelző rendszere jelzett többek között Székelyudvarhelyen is, földrengésre figyelmeztetve.
Komoly, 5,7-es erősségű földrengés történt szerdára virradóra Romániában – közölték az illetékes hatóságok. A rengésnek az országban több sérültje is van.
Nem bírságolhatja meg a rendőrség azokat az autósokat, akik nem tudják felmutatni jogosítványukat vagy járművük forgalmi engedélyét, ha bemutatják személyazonosító okmányuk papíralapú vagy elektronikus másolatát.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.