Postelnicut 86 éves korában érte a halál. Néhány hete súlyos légúti problémákkal beutalták a bukaresti katonakórházba.

Tudor Postelnicu 1977-ben hívta fel magára a figyelmet, a Zsil-völgyi bányászok sztrájkját vérbe fojtó különítmény tagjaként. Tetteinek következményeként egy évvel később kinevezték az Állambiztonsági Szolgálat, a Szekuritáté élére. Postelnicu a Román Kommunista Párt központi bizottságának tagja is volt, 1987-től a forradalomig pedig belügyminiszter.

Postelnicu neve kapcsolatba hozható több román disszidens, köztük Paul Goma, Ion Caraion, George Constantin és Gheorghe Ursu meghurcolásával.

Az 1989-es forradalom idején letartóztatták és kihallgatták a katonai ügyészségen. 1990 február 2-án elkezdődött Postelnicu pere a bukaresti területi katonai törvényszéken. Életfogytiglani fegyházra ítélték, vagyonát elkobozták és megfosztották bizonyos jogaitól. A vádlott fellebbezett, melynek következményeként az ítéletet népirtásról különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésre változtatták, így Postelnicu 14 év börtönbüntetést kapott.

1997-ben ismét 18 évet kapott, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésért, az Autóbusz-ügyben. A Szekuritáté parancsára megöltek három fiatalt, amikor utóbbiak túszul ejtették egy autóbusz utasait és így próbáltak nyugatra menekülni.

Tudor Postelnicu végül csupán hét évet töltött börtönben. 2009-ben az ügyészség vizsgálatot indított ellene a hírhedt terrorista, Carlos, a Sakál finanszírozása ügyében.

Postelnicué az az elhíresült aranyköpés, amelyet a katonai törvényszék előtt mondott a pere során: „Kérem, jegyezzék fel: gazember voltam.”