Mi kellene a románoknak és a romániai magyaroknak ahhoz, hogy a történelmi ellentéteket félre tudják tenni?
Némi felháborodást és izgalmat váltott ki Kelemen Hunor, az RMDSZ elnökének kijelentése, mely szerint a romániai magyaroknak semmi okuk sincs 2018-ban megünnepelni a Nagy Egyesülés századik évfordulóját és Nagy-Románia megalakulását. Egyes tévék lángra lobbantak, hevesen elítélve mind a nyilatkozatot, mind azt is, ami szerintük mögötte rejtőzik, és földalatti magyar–orosz összeesküvésekről képzelegtek. De nézzük meg némileg nyugodtabban a dolgokat.
Természetesen ez egy nacionalista és – mondhatnám – empátia nélküli kijelentés az RMDSZ vezetőjétől.
még akkor sem, ha elég sok teendő van még egyes jogok tiszteletben tartása terén. Az RMDSZ – különféle kormányzatokban való közvetlen vagy közvetett részvétellel – számos előnyhöz jutott, melyek egy része a magyar nemzettársakra is kihatott, de elég sok csak az RMDSZ politikai elitjéig jutott el. Sőt, elég sok okunk van szemrehányást tenni az RMDSZ-nek az utóbbi években szabállyá vált kiállásáért a PSD (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) mellett, a független igazságszolgáltatás elleni harcban. Egyszerűbben mondva, a korrupcióellenes harc nem szövetségesre, sokkal inkább ellenségre talált az RMDSZ-ben, mely néha olyan messzire is elment, hogy bizonyos korrupciós akták megnyitása után magyarellenes sovinizmussal vádolta meg és panaszolta be a DNA-t (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.). Az RMDSZ, például, ez év elején nem a román civil társadalom mellé állt, hanem a Liviu Dragnea által javasolt kormányokat támogatta, cserében pedig megpróbált kapkodva kipréselni még néhány engedményt – ami egyáltalán nem volt a legjobb módszer szimpátiát szerezni a polgári érzékkel bíró románok körében.
Ebben természetesen Orbán Viktor magyarországi nacionalista, populista és illiberális politikája is elég jelentős szerepet játszik, hiszen közismert a magyar kormány RMDSZ-re gyakorolt befolyása. Számomra ellentmondásosnak tűnik, hogy az RMDSZ vezetői hajlamosak a közismerten Európa-ellenes viselkedésű magyar miniszterelnök ideológiai uszályába ülni, ugyanakkor az EU-ban látják annak szilárd garanciáját, hogy Románia teljesíteni fogja az etnikai és vallási kisebbségekkel szembeni kötelezettségeit.
Másrészről (hiszen egy „másrészről” is létezik), Hunor úr nyilatkozatának az az (eléggé udvariatlan) érdeme, hogy kimozdít bennünket a képmutatásból.
Az első világháború vége és aztán az 1920-as trianoni szerződés egyértelműen nemzeti „katasztrófaként” maradt meg a magyar kollektív tudatban, aminek eredményeként több mint 2,5 millió magyar (a magyar etnikumú lakosság negyede) Magyarországon kívülre került. Szokásunk a románok Erdélyre vonatkozó „történelmi” jogairól beszélni és írni a történelemtankönyveinkben, mindenféle – többé-kevésbé hihető – érveket hozva fel: de a magyar történészek és politikusok ugyanezzel a fajta diskurzussal érvelnek a saját tankönyveikben a magyar „történelmi” jogok mellett. Kinek van igaza? Ez nagymértékben éppen a használt érvektől függ – ami, persze, egyáltalán nem ártatlan dolog: ha az 1918-as demográfiát vesszük alapul, akkor nagyrészt a román ügy győzedelmeskedik; ha az államiság és a civilizációs forma a mérce, akkor a magyar ügy jobban kerül ki az összehasonlításból. De még az a (100 évvel ezelőtt elég új) gondolat sem volt ártatlan, hogy demográfiai és nemzeti érveket használjanak fel államhatárok újrarajzolására, hiszen azt W. Wilson amerikai elnök nyomására vezették be, aki szét akarta zúzni a többnemzetű birodalmakat és a „nemzetiségek elvében” hitt. Egyesek ma azt mondják, hogy utópista volt, aki mélységesen tévedett, és hogy – például – a Kettős Monarchiát nem kellett volna felszámolni, mert védőpajzs volt mind Oroszországgal, mint Németországgal szemben.
Végső soron 1918-ban az Antantnak az AEÁ meghatározó hozzájárulásával elért győzelme döntött el mindent. 1918 elején Románia egy legyőzött, háború, idegen megszállás és járványok által feldúlt, megcsonkított területű, Németországhoz csatolt gazdaságú kis ország volt. A román hadsereg márciusban már Besszarábiát szállta meg (a bolsevizmus terjedésétől félő Németország beleegyezésével). Ősszel, a Központi Hatalmak nyugati katonai zűrzavarát tapasztaló román hadsereg megszállta Erdélyt. Románia ezáltal – hihetetlen módon – mindent megkapott: Besszarábiát a volt szövetséges Oroszországtól, Erdélyt, Bukovinát és a Bánságot a néhai Ausztria-Magyarországtól, a Kadrilatert Bulgáriától. Nem akarom, hogy ezt úgy értsék, mintha tagadnám Románia háború alatti, emberéletekben és anyagi károkban mért iszonyatos veszteségeit. Mindent egybevetve Romániának akkor óriási szerencséje volt, Magyarországnak pedig nem kisebb mértékű balszerencséje. Megérdemelt volt a szerencse? Megérdemelt volt a balszerencse? A román–magyar civakodás még legalább száz évig eltart majd, ha a kérdést ugyanebben a sehova sem vezető formában tesszük fel.
Nekünk, románoknak és a romániai magyaroknak is az kellene, hogy
mely a szabadság, jogegyenlőség értékeire összpontosít, de a másik sajátosságának megismerésére, tiszteletére és az iránta tanúsított empátiára is, nem utolsó sorban akkor, ha az közösségi szinten is megnyilvánul. Kétségtelen, hogy a saját nemzeti emlékezetünk gyakran szétválaszt majd minket, de találnunk kell valami annál nagyobbat, mely mindnyájunkat magába foglal. Kezdhetnénk egymás megfelelő megértésével úgy, hogy párhuzamosan megismerkedünk a másik fél feltételezett „történelmi” jogaival, amiről végre nyilvános vitát tarthatnánk, és amit komolyan és kiegyensúlyozottan taníthatnánk az iskolában (ahogy a franciák és a németek is tették hajdanán).
Sajnos, ennek egy évvel 2018 előtt semmi jele sincs – mely könnyen a „Nagy Megosztottság” éve lehet, amikor egyesek alighanem azért is örvendezni fognak, hogy ezt a többiek orra alá dörgölhessék, akik majd elszomorodnak és elrontják az előbbiek örömét. Attól félek, hogy csak az a közös érzés fog egyesíteni minket, hogy a „másikat” mindenképpen helyre kell tenni.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
Országszerte egyre több kiskorú szenved balesetet elektromos rollerrel. Szatmár megyében az elmúlt hétvégén három 10 és 12 év közötti gyereket kellett sérülésekkel kórházba szállítani.
Van ez a tervezett második deficitcsökkentő csomag, amiben a különleges nyugdíjak problémáját is megoldják állítólag. Na ja. Hogyne. Persze. Naná…
Nem szokványos látvány ami egy jégeső után maradt július 12-én a Neamț megyei Vânători-Neamț faluban és környékén.
Tavaly öt év után először fordult elő, hogy több romániai távozott Németországból, mint ahányan odaérkeztek.
A rendőrség közlekedési tájékoztató központja (Infotrafic) szerint a 7B jelzésű országút Arad és Tornya közötti szakaszán történt balesetben két autó volt érintett.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.