Hargita és Kovásza újra csak maradékokat kapott Dragneától, holott az RMDSZ szokás szerint felajánlotta, hogy lábtörlője lesz. Felmerül bennem a kérdés,
vajon meddig hagyják még a magyar szavazók, hogy maroknyi haszonleső hülyítse őket,
akik csak a saját hasznukra akaszkodnak rá minden egyes kormányzatra? Vajon jóllakatja őket az a székely zászló, melyet annyira kínálgatnak különféle ügyeskedők mindenféle zenés-táncos mulatságokon?
Az RMDSZ a Tudose-kormány beiktatásakor elszalasztotta az alkalmat, hogy bebizonyítsa, igazi jobboldali párt. Inkább újra eljátszották a megszokott nászjátékot és mindenki szeme láttára beszedtek néhány nyaklevest másodrangú PSD-s (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) vezetőktől. Mindezt azután, hogy azt hitték, megállapodtak Dragneával. A nagy etnikai párt így egy szintre került holmi gerinctelen pambuccianokkal (Varujan Pambuccian, a képviselőházi nem-magyar képviselők frakciójának vezetője – a szerk.). És két kézzel megszavazták az új Tudose-kormányt. Figyeltem, hogy milyen hasznot hoz nekik ez a szolgalelkűség. Ehelyett Hargita és Kovászna ugyanott maradt, ahol évek óta vannak az RMDSZ folyamatos vezetése alatt, vagyis az utolsó helyen a fejlesztési finanszírozások terén. Remélem, elégedettek lesznek a majdani alexandriai stadionnal. De a székely zászló kitart. A magyar etnikumú politikai vezetők számára ez a legjobb ürügy létük megindokolásához.
Hiszen ebben az országban a választást
a „Büszke románok vagyunk” szlogennel megnyerő párt az RMDSZ támogatására támaszkodik a Parlamentben,
a magyarok politikai vezetői pedig elégedettek, mert nekik jól megy. Ugyanúgy, ahogy Liviu Dragnea jelentős vagyont halmozott fel a legszegényebb megyében, a magyar vezetők is egyre gazdagabbak egy egyre nyomorúságosabb tartományban. Eközben „Isten druzsbája” (utalás Verestóy Attila RMDSZ-es szenátorra – a szerk.) továbbra is zsíros haszonnal irtja a fát.
Meggyőződésem, hogy Hargita és Kovászna megyékben a magyarok is és a románok is ugyanazt akarják: tisztességesen megfizetett munkahelyeket, minőségi oktatást és egészségügyet és beruházásokat a térség óriási idegenforgalmi potenciáljának kiaknázására. Ha mindezek megtörténnének, akkor a nacionalista diskurzusok mindkét táborban támogatók nélkül maradnának. De
az emberek ugyanazt az olcsó színjátékot kapják. Már túl régóta.
Ritkán láttam nevetségesebb dolgot, mint amikor a frissen kaszált fűből éppen csak kilátszó kerti törpék kántálják a székely himnuszt. És bár Iohannis gesztusa Románia zászlójával színpadias és kimunkált volt, figyelemre méltó. Fontos jelzés arra, hogy meddig lehet elmenni a magyar etnikumúak vezetőivel folytatott tárgyalásokon. Elvárom, hogy ugyanez a hangvétel legyen akkor is, amikor az RMDSZ megpróbál majd a jelenlegi ellenzékkel együtt kormányozni. Különben ugyanaz a rossz vicc ismétlődik meg.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.