A románoknak idióta államuk van. És az a nagy veszély, hogy az emberek lassan–lassan hasonlítani fognak az államra. Sabin Gherman írása.
Románia: Még csak a borsi vám, de már fáradt vagyok – Kolozsvártól Nagyváradig három óra az út. Nyergesvontatók, szekerek, döglött kutyák. Végig hármasban. Foltokban az Erdély-autópálya romjai. Egy órával ezelőtt: kávészünet egy dombtetőn. Végre emberek. Kifogástalan szolgáltatások. Családi vállalkozás lehet, almáspite illata terjeng. A vendéglőben – patyolattisztaság, reggel hattól talpon vannak és vidámságot osztogatnak – tudom, metaforaként hangzik, de tényleg ezt teszik: jöjjenek, megmutatom a tyúkokat, amott van a füstölő, minden friss, étkeznének? Ha legalább az utakat megcsinálnák, mert ami a munkát illeti, mi dolgozni akarunk, mondja. És ne módosítgassák a törvényeket, mert alig tudtunk végre zöld ágra vergődni. Vissza az útra, újra hármasban! Nyergesvontatók, szekerek, döglött kutyák.
Végre a vámhoz érünk.
Csonkok – így nevezik őket. Erdélyben csonknak nevezik a már semmire sem jó fadarabot. Csonknak neveztük a falu legnagyobb részegesét is, mert nem lehetett rá számítani. A magyar falvak ugyanolyanok, mint nálunk, de tisztábbak. Itt-ott földhalom – folyamatosan dolgoznak, el akarják hozni az autópályát Nagyváradig. Mihez kötik, a borsi községi úthoz? Apa, nálunk miért nincsenek autópályák? Mert ostobák vannak az ország tetején. Apa, de miért nem tudunk nem ostoba embereket odajuttatni? Mert a fenti ostobákat szavazzák meg a lenti ostobák. Apa, mindig így lesz nálunk? Nem tudom; feküdj neki a tanulásnak és változtasd meg te, amit meg kell változtatni. A feleségem okosabb: gyerekek, váltsunk témát, mert vakáció van, nem gyűlés! Hallgatok. De tényleg: mi miért nem vagyunk képesek leaszfaltozni néhány földhányást?
Megszabadultunk. Autópálya. Azt hiszem, hogy Ceaşcă (Nicolae Ceauşescu – a szerk.) idejében is ugyanezt érezhették, akik úszva átkeltek a Dunán. Megszabadultunk! Sima út a szállodáig. A falu, Nagyrecse nagyon aprócska. Két lépésre van Szlovéniától és Horvátországtól. A parkolóban álló kocsik fél Európából érkeztek. Forinttal és euróval is fizethetsz, mindkettő megjelenik a számlán. Mi is megtehetnénk, ha már úgy is a közös pénz felé haladunk. Vagány meglepetés: román nyelvű étlap is van a román zászló mellé.
Derűsen megkérdezem: ez meg hogy? A recepciós hölgy büszkén válaszol: azt akarjuk, hogy megjegyezzenek bennünket és újra eljöjjenek, itt a legjobbak a szolgáltatások. És a többi, és a többi. Vagyis idegenforgalom. A környezetünkben szinte mindenki profi ebben. Mi… – inkább hallgass, mert újra lebozgoroznak. Idegenszívűnek neveznek. Azt mondják, hogy eladtad magad a magyaroknak, az agathürszöknek, az ufóknak. A parkolók negyedét aradi és temesvári kocsik töltik meg; valahonnan felbukkan egy bajszos ember. Látták, hogy több román is érkezett, és a bajszos tud románul. Nem Erdélyt lopja, csak a vendégeket üdvözli.
Tudod, hogy mit szeretek a legjobban külföldön? Azt, hogy az emberek megbecsülik minden elköltött filléredet. És azt, hogy külföldön, akár román vagy, akár nem, egy papírt sem szórsz a földre; a tiszta hely téged is tisztává tesz. Nem hagyod gazosan az árkot, ha a szomszédok lenyírják a füvet. Nálunk is vannak tiszta vendéglők, nálunk is vannak vagány szolgáltatások, de mire eljutsz odáig, úgy kell tenned, mintha nem látnád a patakok partján a pillepalackokat. Egy összegyűjti, száz szétszórja megint. Nem ilyennek születtünk, de az állam/rendszer, vagy bármi is az, lerombolja a helyek iránti bizalmadat. A többi ország az ember rendszerbe/államba/országba vetett bizalmára épül, nálunk az állam hatalma arra kényszerít, hogy lehajtsd a fejed. Egy lehajtott fejű ember lényegében ostoba – akárcsak az állam: ha a kapud előtt gödör van az aszfaltban és te nem hagyod annyiban és betömöd, akkora bírságot kapsz, hogy arról koldulsz.
Szlovénia. A zöld beleég a szemedbe. Mindenhol zöldet látsz. Ahol nem volt pénzük autópályára, ott gyorsforgalmi utat építettek. Szétnézve nehezen hiszed el, hogy náluk is járt a kommunizmus. Mindent erdősítettek, minden földdarabon fiatal fák láthatók. Helyenként nagy halmokba gyűjtötték a kidőlt fákat, kihozzák őket az erdőből és tűzifaként eladják. Gonoszkodó vagyok, ha megkérdem, hogy nálunk ez miért nem így van? Nálunk miért a lábon álló fákat vágják ki, a kidőlt rönkökhöz viszont hozzá sem szabad érni? A miniszter asszony éppen fel akarja számolni a most működő alkalmazást, az Erdőfelügyelőt – ez egy működő dolog, akkor meg miért ne vernék szét? A románok szavazata – minden disznóság alkalmával ezt húzzák elő, b.ssza meg!
Hallgatok – mert vakáció van, nem gyűlés. Vendéglő. Tiszta. Kifogástalan szolgáltatások. Mint a Nagyvárad előtti domb tetején, mint Magyarországon. Az emberek szintén. Különbséget csak a nyilvános terek jelentenek. A közterület, vagy minek is nevezzem? Csak ott látsz különbséget, ahol beavatkozik az állam. Nekünk idióta államunk van. Ha akarod, nyugodtan megharagudhatsz ezekért a szavakért. De nálunk az a nagy veszély, hogy az emberek lassan–lassan hasonlítani fognak az államra. Ha notórius részegeskedő vagy, akkor a fiad is megkóstolja majd tizennégy évesen a vodkát. Így működik a világ:
de ezt nem nagyon szabad kimondani, mert jönnek a pillepalackokat a patakokba hajigálók és azt mondják, hogy nemzetellenes vagy. Bocsánat, Nemzetellenes, mert mifelénk nagybetűvel kell írni az ilyesmiket.
Olaszország. Autópálya, három sáv. Ötösben. Tele van nyergesvontatókkal, mint Magyarországon és Szlovéniában. A nyergesvontatókból álló menetoszlopok mutatják, hogyan működik a gazdaság. A dinamikáját. Ha lennének autópályáink, itt is így lenne. De nálunk nincsenek – apa, nálunk miért nincsenek autópályák? Nézz oda, ott van Velence – mert vakáció van, nem gyűlés.
Rimini. Reggel hat. Csak a szobalányok vannak a teraszokon. Mindenhonnan román beszéd hallatszik, a kis magánvállalkozások tulajdonosaival kávézgatnak. Nevetnek. Amikor elhagyták az országot, sírtak.
Most is szoktak sírni, amikor telefonon beszélnek a gyermekeikkel. Aztán kitakarítják a szobákat. A fürdőszobák ragyognak, a lepedők feszesre húzva. Önök románok? Igen. Újra nevetnek. Ha külföldön találkozol egy románnal, mintha egyfajta rokonod lenne. Valószínűleg van egy saját bejárású Istenünk, aki összeránt minket – ahogy a nagyi is összerántotta a sajtot hajdanán. Aztán beletesz ez az Isten egy kis szalicilt is, hogy konzerválja azt, ami konzerválandó.
Tengerpart. Zászlók minden országból. Az egyik viccesebb alak felhúzza az U Cluj (Kolozsvári Egyetem, labdarúgócsapat – a szerk.) zászlóját. Az emberek összegyűlnek és örvendeznek.
Szelfik. Cos’e U Cluj? Egyfajta Juve? Il Grande Torino? Si, si! Siamo fratelli! Bellissima Romania, bellissimi rumeni! Itt vakáció van, nem gyűlés.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
Az országos hegyimentő-szolgálat szakemberei gyakorlati tanácsokat adnak arra vonatkozóan, hogy mi a teendő, ha vadállattal – elsősorban medvével – találkozik az ember, és kiemelik azt is, hogy hasonló esetekben mit nem szabad tenni.
Hétfőn tüntetnek a parlament előtt a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók, a sepsiszentgyörgyi rendőrök pedig megakadályoztak egy öngyilkosságot.
A gyanú szerint az orvos pénzt kért egy műtét elvégzéséért.
“I would like to speak with Romania’s new president as soon and as extensively as possible, because we have shared issues within the European Union, and the interests of Romanians and Hungarians often align," Prime Minister Viktor Orbán told Krónika.
Több láda sör szóródott szét péntek délután Felsősófalva főútján, miután egy teherszállító jármű rakománya a földre esett. Az országutat félpályán lezárták, emiatt kisebb torlódás alakulhat ki.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.