Ha Tusványos, akkor medve. A nagyvad nem véletlenül szerepel a szabadegyetem arculatában, köztudomású, hogy a környéken valóban sok medve jár, bármikor szembetalálkozhat a fesztiválozó a házak közé is bemerészkedő ragadozóval. Tusnádfürdő jól reprezentálja a Székelyföld-szerte jelentős károkat okozó, és az emberi életre is veszélyessé vált medvék konkrét értelemben is elharapódzó problémáját.

A közbeszédet uraló téma nem hiányozhatott Tusványos kerekasztal-beszélgetései közül:

A medve nem játék – ami Bukarestből nem látszik

címmel az érintett székelyföldi megyék vezetői és szakemberei ismertették a medveügy sarokpontjait. A beszélgetés során a kialakult helyzet okairól, a megoldási lehetőségekről és a problémáról keringő „városi legendák” cáfolatáról egyaránt szó esett.

Tamás Sándor, Tánczos Barna, Sárkány Árpád, Szép Róbert és Borboly Csaba | Fotók: Szabó Tünde

Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács elnöke moderátorként rögtön az elején tisztázta az egyik tévhitet, miszerint az európai uniós csatlakozási szerződésben vállaltak miatt állt elő a jelenlegi helyzet a Székelyföldön. Románia a csatlakozáskor azt vállalta, hogy megőrzi a mintegy 5-6 ezres medvepopulációt, az állatok kilövése csak a károk elhárítása és veszély esetén indokolt. A direktíva tehát megelőzésről beszél, miközben a probléma már rég túlnőtt ezen. Ezt nem Brüsszelben, hanem Bukarestben, minisztériumi szinten kell megoldani – tette hozzá.

A politikus nehezményezte, hogy a medvékről szóló vitákból kimaradnak a szakmai érvek. A vadgazdálkodás komoly tudomány, miért költ az állam szakemberek képzésére, ha nem ad a véleményükre? Borboly szerint a medvék átköltöztetése nem hozhat eredményt, hiszen az állatok visszatérnek eredeti élőhelyükre.

Az olyan medvékkel szemben, amelyek szinte naponta támadnak emberre vagy háziállatra, a kilövés jelenti a megoldást.

A szakmaiság mellett érvelt Tánczos Barna szenátor is: nem a politikusoknak a feladata erről beszélni, hanem elsősorban a vadgazdálkodóknak, majd sorrend szerint a vadászoknak, az erdészeknek és a hatósági szakembereknek. Az otthoni fotelből nézve a medveállomány szabályozása egyszerűnek tűnhet, de nem az. Ha sikerül a vadászatot különválasztani az állományszabályozás kérdésétől, akkor kerülhetünk közelebb a megoldáshoz – vélekedett.

Tamás Sándor, Kovászna megyei tanácselnök hozzászólásában először is azt hangsúlyozta: rendszeresen járja a székelyföldi erdőket, testközelből ismeri, mivel etetett, fürdetett, simogatott már medvéket. Tapasztalatból tudja tehát, hogy a medvék veszélyesek. Maga is zöldnek vallja magát, de a világos, és nem a sötét kiadásban, az utóbbi típus ismertetőjegye, hogy nem látja a fától az erdőt, mondta. Úgy vélekedett: a probléma gyökere, hogy a medvék elvesztették a veszélyérzetüket. Azokkal szemben, akik rendszeresen bejárnak a falvakba, radikális megoldást kell alkalmazni: ki kell vonni őket a forgalomból.

Egyetértenek abban, hogy baj van

A kilövési kvótát a szakembereknek kell megállapítaniuk, egyensúlyra törekedve, mert különben előbb-utóbb emberéletet fog  követelni a helyzet. A politikus cáfolta azt a tévhitet, hogy az erdőirtások miatt merészkednek egyre közelebb az emberhez a vadak: Kovászna megyében – de mint Borboly Csaba megjegyzéséből kiderült, Hargita megyében is – nőtt az erdőterületek nagysága. Szerinte a nyilvánvaló túlszaporodás mellett az olyan emberi tevékenységek is szerepet játszanak a medvék lakott területre történő betörésében, mint a terepmotorozás, a gombászás vagy az erdei gyümölcsök rendszeres betakarítása.

Péter Ferenc, Maros megye tanácselnöke egy régi szovátai esetet ismertetett, amikor egy medvetámadás következtében egy férfi meghalt. Miután a veszélyes medvét kilőtték, az állatvédők azért háborogtak, hogy mi lesz az anyamedve két bocsával, miközben az fel sem merült, hogy mi lesz az áldozat két, félárván maradt gyermekével.

A nagyváros ablakaiból úgy tűnhet, hogy a medvék olyanok, mint a plüssmacik,

de az, aki nap mint nap találkozik medvével a földjén, az jól tudja, hogy a medve nem játék. Péter arról is beszámolt, hogy olyan településeken jelent meg a medve Maros megyében, ahol emberi emlékezet óta nem volt jellemző a vad jelenléte. A politikus, aki maga is vadász, felszólalt a vadászat diszkreditálásával szemben, mely árt a medveügynek.

Sárkány Árpád vadgazdálkodási szakember, a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (C.I.C.) alelnöke szerint a medvegazdálkodás sikertörténetnek számít Romániában, pontosabban annak számított az utóbbi időszakig. A Dacian Cioloș vezette szakértői kormány 2016 őszén tiltotta be a medvék vadászatát, addig évente 400-450 egyed kilövésére adott engedélyt a minisztérium. A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy bár nem ez idézte elő a medveválságot, de kétség kívül hozzájárult az elmélyüléséhez.

Az érdeklődő közönség

A Sárkány által ismertetett számok alapján a medvével való együttélés alapvetően székelyföldi probléma. Európában – Oroszország európai részét leszámítva – körülbelül 17 ezer medvét tartanak számon, amelyből több mint 6800 Romániában él, az itteni medveállomány 78 százaléka pedig Hargita, Kovászna, Maros és Brassó megyében található. A medvepopulációval rendelkező nyugati országok mindegyikében létezik kilövési kvóta: Svédországban és Finnországban például az állomány közel tíz százalékát lövik ki évente.

Egyetlen európai országban sem olyan magas tehát a toleranciaszint, mint Romániában.

Szép Róbert, az Országos Környezetvédelmi Őrség főfelügyelő-helyettese sajnálatát fejezte ki, hogy a civil szervezetek és állatvédők nem képviselték az álláspontjukat a kerekasztal-beszélgetésen. Mint mondta: szembe kell nézni a valósággal, és azokkal az okokkal, amelyek idáig vezettek. A minisztérium által előkészített rendelet, mely évente 140 veszélyes medve kilövésére adna lehetőséget, pénteken kerül közvitára. A rendelet egy bonyodalmas, és a vadásztársaságok érdekeivel ellentétes ügymenetet ír elő. Sárkány Árpád úgy fogalmazott: a tervezet „nem vadgazdálkodást, hanem sintérkedést” javasol, és csak a válsághelyzet pillanatnyi orvoslását tűzte ki célul.

Mint kiderült, a medveállomány normalizálásához az sem mindegy, hogy milyen egyedeket lőnek ki. A vadászok a domináns hímeket preferálják, mivel bundájuk, illetve trófeájuk pénzzé tehető, az egyensúly visszaállításához azonban a nőstények kilövése a célravezető. A hímek levadászása ugyanakkor csak fokozza a bajt, mivel azok a bocsok megölésével természetes módon szabályozzák a medvepopulációt.

A tartalmas beszélgetés végén összegzésként elhangzott:

sokkal mélyebb a probléma, mint amilyennek látszik,

ugyanakkor folyamatos a zavarkeltés a témában. Szükség van a szakma közreműködésére, a prevenció és az intervenció tekintetében egyaránt. Az emberi élet védelmében kell a jogszabályokat módosítani.