Románia elnöke, Klaus Iohannis tett egy megjegyzést, mely sokat számít a varsói összejövetel tágabban vett kontextusában: „Nem olyan kezdeményezéseket kívánunk elindítani – mondta –, melyek elválasztanak minket az EU többi részétől, hanem amelyek segítik országainkat, de tökéletesen beleillenek az EU nagy célkitűzéseibe.” Ez egyfajta megelőzése kívánt lenni minden olyan gyanúnak, mely szerint Románia csatlakozna egy olyan Kelet és Nyugat közötti választóvonalhoz vezető kezdeményezéshez, melyet maga az összejövetel formátuma és főleg a Németország és Lengyelország között az orosz gázimport kérdésében kialakult nézetkülönbség sugallt. Összességében
ügyelt arra, hogy tisztán gazdasági és politikai, vagy ideológiai szempontból teljes mértékben semleges ügyekre korlátozza az egész kérdéskört:
„Mi is részt akarunk venni olyan projektekben, melyek a román infrastruktúrát fejlesztik, mi is hozzájárulói és haszonélvezői akarunk lenni az energetikai biztonságnak.”
Úgy tűnik, a semlegesség vágya a specifikusan román hozzájárulás, melyet valószínűleg még jobban ki fognak domborítani a jövő évi összejövetelen, amire Bukarestben kerül majd sor és ahol a házigazdák lesznek előtérben. Ennek ellenére a „Három Tenger Kezdeményezés” formátum (az összes volt kommunista állam és Ausztria, mely ország Van der Bellen elnök irányvonala ellenére sokkal jobban támogatja a visegrádi csoportot, mint a többi nyugati ország) a Németország és Franciaország által mutatott integrációs projektekre válaszoló keleti integrációra tett javaslattal lenne egyenértékű.
Donald Trump elnök varsói javaslata, mely szerint cseppfolyósított gázzal teremtsenek alternatívát az orosz gázra, olybá tűnt, hogy a neuralgikus pontokra kívánt még nagyobb nyomást gyakorolni. Egy héttel korábban Sigmar Gabriel német külügyminiszter, aki oroszországi látogatása során éppen Krasznodarban tartózkodott, határozott hangon bírálta az amerikai Szenátus legújabb szankcióit, melyek többek között az Északi Áramlat 2 projektben érintett német cégekre is kiterjednének: „Teljes mértékben elfogadhatatlannak tartunk egy olyan törvényt, mely arra kötelez minket, hogy a drágább amerikai gázért cserébe mondjunk le az oroszországi gázról”, mondta a német szövetségi külügyminiszter.
De Klaus Iohannis elnöknek ezúttal is sikerült teljesen kétértelmű maradni,
ugyanakkor megpróbálta csökkenteni az amerikai ajánlat konfliktusos potenciálját: „Véleményem szerint nagyon realistáknak kell lennünk és elsősorban a saját gazdaságainkra kell gondolnunk. Ha energetikai biztonságot akarunk, akkor energetikai képességekkel is rendelkeznünk kell, tehát ki kell használnunk a piacon elérhető minden energiaajánlatot és ezáltal végül nagyon jó feltételeket érhetünk el a gazdaságaink számára.” A maga módján ez tökéletes kijelentés, hiszen nemcsak az amerikai javaslatot üdvözli, hanem azt is állítja, hogy Németországnak minden joga megvan arra, hogy a számára legkedvezőbb kereskedelmi kapcsolatokra törekedjen.
De úgy tűnik, hogy az amerikai gázajánlat sokkal inkább egy lengyel–amerikai üzlet, hiszen a „Kezdeményezéshez” tartozó más országok nagyon szeretnék újraindítani a kapcsolatokat Oroszországgal. A magyarok – például – bejelentették, hogy reményeik szerint 2019-ig rákapcsolódhatnak arra a gázvezetékre, aminek megépítéséről Törökország tavaly októberben állapodott meg Oroszországgal és a Fekete-tengerben haladna (Török Áramlat). Szijjártó Péter magyar külügyminiszter a minap jelentette be, hogy Bulgária és Szerbia már aláírták a régebbi Déli Áramlatot felmelegítő projekt beindításához szükséges megállapodásokat. Érdekes, hogy a budapesti hivatalosság azzal érvelt a projekt szükségessége mellett, hogy Románia nem engedélyezte a gázhálózataik összekapcsolását, a horvátországi cseppfolyósgáz-terminál építése pedig még el sem kezdődött.
De az annyi vitát kiváltó tisztán gazdasági sík mellett
ideológiai jellegű nézetkülönbségek is kialakulnak, melyeket Bukarest általában alá szokott becsülni.
Az AEÁ elnöke, Donald Trump Varsóban hangsúlyosan egy olyan konzervatív Európának elégtételt nyújtóan beszélt, ahogy azt elsősorban Lengyelország és Magyarország értelmezi, és nyíltan szemben áll Németország és Franciaország liberális-haladópárti Európájával. Az amerikai elnök által használt stílus, szavak és témák egyértelműen a nyugati liberalizmussal és migrációpárti politikáival polemizáltak. Donald Trump a beszédével a Jog és Igazságosság Párt Berlinben és Párizsban förtelmeseknek tartott politikáit igazolta.
Következésképpen a helyzet rendkívül bonyolult és egy aggodalommal kevert csodálkozással egyszerűen csak az a kérdés merül fel bennünk, hogy meddig lesz képes Iohannis elnök fenntartani az ideológiai és politikai semlegességét.
A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.