Ha valaki szeret sok ember között összezsúfolódva, rendes tányér és evőeszközök nélkül, hosszas sorbanállás után kényelmetlenül ülve enni valami nem túl izgalmasat nem kevés pénzért, az látogasson ki bátran a ma estig zajló Street Food Fesztiválra. Mindenki másnak megmutatjuk itt, milyen a kolozsvári utcatápforradalom. (Street Food Revolution a hétvégi rendezvény egyik szlogenje.)
Mivel a hírnagyüzem végét egy-egy kiadós eső jelezte csütörtökön és pénteken is, ezért csak szombaton vettük célba a Bem / George Coşbuc utca és a Stadion sétány kereszteződésébe kigurított konyhákat. Ahol egyébként is legalább tíz bódé kínál a korzózáshoz elengedhetetlen dzsánkfúdot.
Az állandó bódék sorának meghosszabbításába települt ki a nagy utcai zabálda. Ez itt a paradicsom … pokol… hipsztervályú kapuja. | Fotók: Szabó Tünde
Előzetesen szimpatikus volt, hogy a szervezők beharangozója szerint nem túl borsosak az árak, a maradékot, hulladékot pedig szétválogatják: a húsos falatokat egy kutyamenhely kapja, a vega maradékot egy bioüzemanyagot gyártó cég.
Ebédelni mentünk, nem fanyalogni, végül szinte az étvágyunk is elment. És nem azért, mert gusztustalan dolgokba ütköztünk, hanem mert egymásba azzal a pár ezer emberrel aki szintén ott ebédelt.
Az ejtőző volt az egyetlen kényelmes hely a fesztivál egész területén. Valószínűleg azért, mert ide már csak az jött, akinek az étel kiválasztása, a sor kiállása és a fogás elfogyasztása után még maradt szabadideje.
Vélhetően az emberek többségének kellemes élmény az étkezés. Legalábbis azoknak a középosztálybelieknek, akik megengedhetik maguknak ennek a fesztiválnak az árszabását: az ehető fogás 20 lejtől indult (és gyorsan feljebb ugrott), az alatt csak szénhidrátbombát találtunk.
A kellemes étkezés alapfeltételei, hogy előtte lehessen kezet mosni, közben kényelmesen leülni, legyen tér, idő és hőmérséklet kiélvezni az ízeket, a fogásokat. Akkor vagyunk hajlandók feladni ezeket a szempontokat, ha másodlagossá válik az evés: rohanunk valahová, és bekapunk valami gyorsat az utcán, pár száz vendéggel együtt nyomulunk egy lagziban, vagy épp a kedvenc fesztiválunkon bulizunk, és örülünk, hogy egyáltalán hozzájutunk valami főtt kajához, hogy aztán ritmusra szeletelhessünk bele az éjszakába a fejünk felett függő, láthatatlan vágódeszkán.
Olyan fesztiválon viszont, amely az ételre és az evésre fókuszál, a kényelmi faktorok hiányát legfeljebb a hiperizgalmas ízek és minimum földöntúli élményt ígérő fogások tudnák feledtetni. Ebédkeresés közben ilyenekre nem bukkantunk, csak tucatnyi burgeresre, pár ötletesebb kajásfurgonra, illetve saját vagy a szervezők egészen ízléses lécbódéiba kiköltözött, Kolozsváron ismert bisztrókra, fagylaltosokra és palacsintázókra.
Az ő étkeiket nemcsak fogyasztani nagyobb élvezet saját, hűtött helyiségükben, kevesebb ricsajjal és asztalszomszéddal, de bizonyára elkészíteni is. Minden tiszteletünk a négy napon át legfeljebb öt négyzetméteren hajtó séfeké és kuktáké.
Ilyen kicsi helyen csak az alapanyagokat hűtik. Az emberanyag izzad, de még így is kedves. Sugározza, mi fontos neki: a hús.
A Hús.
A legcukibb furgonban a spanyol konyhára esküsznek.
Értékeltük, hogy a standok zömét igyekeztek árnyékban elhelyezni.
De a másik oldal azért elég kietlen volt.
Nemcsak asztaldekorációval, hanem szinte minden árusnál elhelyezett persellyel és felirattal is adományozásra sarkalltak. Ha már ennyi szabadidőd és pénzed van, adj, hogy másoknak is jusson egy tál étel.
Legkényelmesebben, mert padon ülve a sörszponzor feliratozta asztaloknál lehetett enni, de értékeltük egy-egy árus saját erőfeszítését arra, hogy leültesse a vendéget.
Vagy hogy ízléssel dobja fel a saját bódéját.
A főszponzor ingyen szósszal lágyítja annak a szívét, aki hagyja.
Azt roppantul értékeltük, aki ellent tudott állni a műanyag örökös csábításának.
Az Elemózsia furgonnál nemcsak azt szerettük, hogy a burgerek akkorák voltak, hogy jól lehetett lakni velük, hanem azt is, hogy a fűszernövényeket egyértelműen úgy helyezték ki, hogy a fáradt és éhes sorbanállónak leessen, ezekből is kiszolgálhatja magát.
A leghipsztérikusabb furgonnál például csak dekorációs funkciót tölöttek be.
A húsfüstölők, krumpli- és kolbászsütők nehéz illatai között a frissen facsart gyümölcslének már a látványa is üdített.
Akárcsak a legmunkásabb, spaklis fagyié. De erre már nem maradt kapacitásunk.
És aki tömegben is szereti, annak jó étvágyat és kellemes emésztést kívánunk! Prosit!