A ködös pszichológiának és összeesküvés-elméletnek mindaddig nagy hatása lesz, amíg nem kezdeményeznek egy komoly, világos és racionális politikai vitát.
Nem lehet nem meglepődni Sorin Grindeanut hallgatva, különösen a csütörtök esti második megszólalása esetében. A politika elsősorban egyfajta nyelvezet, diskurzus, amelynek támogatások és szembenállások kifejezése a célja, olyan diskurzus, mely egyszerre összefog és szétválaszt, következésképpen pontosan beazonosítható elemeket tartalmaz. Például,
ha valaki a politikában jelenlévő „büntetőügyesekről” beszél,
akkor egyértelműen egy bizonyos militáns táborba helyezi magát. Az ilyenfajta szóhasználatot kerülőket nem lehet egy kategóriába sorolni, hiszen indokaik nagyon eltérőek és akár pontossággal, ízléssel vagy megfontoltsággal is kapcsolatosak lehetnek, de egy részük minden bizonnyal ellenkező előjelű pártosságot fejez ki. Egyetlen PSD-s (Szociáldemokrata Párt – a szerk.), vagy ALDE-s (Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.) militánstól sem fogják hallani, hogy politikai „büntetőügyesekről” beszélne.
A „büntetőügyes” szó jelvénnyé, azonosító elemmé vált, és éppen ezért volt meglepő Sorin Grindeanu csütörtök esti megszólalása, hiszen bár nem mondta ki a megszégyenítő szót, mégis utalt rá. „Liviu Dragnea azért kapaszkodik a tisztségébe, mert azt hiszi, ez majd megmenti a múltjától”, mondta Grindeanu majdnem-árulást követve el. Ez nem egy teljes értékű elárulása a pártnak, mert nem mondta ki a lobogóként használt szót. Grindeanu még időben megállt. Ha „büntetőügyes Dragneá”-ról beszélt volna, akkor visszavonhatatlanná vált volna szakítása a párttal, akármennyi szerelmi és lojalitási nyilatkozatot tett volna utána. Grindeanu megértette, hogy nem annyira a Liviu Dragnea iszonyatos jogi helyzetére tett célozgatás a legrosszabb dolog, hanem egyszerűen a „büntetőügyes” szó, ami nem más, mint a Győzelem (Victoriei) téri PSD-ellenes tüntetése harci lobogója. Ez olyan lett volna, mintha Sorin Grindeanu hirtelen távozott volna az irodájából, végig a Győzelem-palota folyosóin és az őrség meglepett tekintetének kíséretében kiment volna az utcára, a tüntetőkhöz csatlakozva. Mindenesetre az a tény, hogy ennyire közel került ehhez a kifejezéshez – mint amikor egy szakadék közelében az ember megérzi annak vonzerejét –, legalábbis
a pártárulás gyanúját felkeltette Sorin Grindeanuval szemben.
Sorin Grindeanu távolról sem számít jó szónoknak. Öreg csepűrágói gesztusai és kínlódó arcvonásai nem teszik igazán rokonszenvessé. Futólag említjük, hogy bár sokan építgették róla ezt a képet, Crin Antonescu sem volt igazi szónok, mert hiányzott belőle az arányérzék és túlságosan hosszú kitérőkbe tévelyedett el, de Grindeanuval szemben képes volt lefolytatni egy szópárbajt és akár még tapsot is ki tudott váltani. Grindeanu ezzel szemben nem számíthat diskurzusa erejére, így másfajta érvekhez kell folyamodnia.
Következésképpen Grindeanu a PSD-s képviselők és szenátorok szemében, akiktől e konfliktus sorsa függ, egyfajta félárulónak vagy potenciális árulónak tűnik, de aki még mindig rendelkezik forrásokkal és saját belátása szerint osztogathatja azokat. Amíg nem teljesedik be az árulás, addig a látszat még menthető és a szakadéktól elválasztó keskeny mezsgyén osonó kormányfő még megmentőnek is bizonyulhat. A másik oldalon olyan ember áll, akinek párttal szembeni hűsége nem kérdőjeleződik meg, hiszen némiképpen ő maga a párt, de aki egyre többször hibázik, és egyre mélyebbre süllyed olyan hibákba, melyek helyrehozatalára már nem képes.
Ennek a ködös pszichológiának mindaddig nagy hatása lesz,
amíg nem kezdeményeznek egy komoly, világos és racionális politikai vitát. Egy ködös összeesküvéses légkörben, melyet mindenféle célozgatások és soha végig nem mondott utalások terhelnek, más szóval egy ennyire instabil terepen bármilyen tisztázás vagy a bizonyosság érzetét keltő bármilyen ígéret nyerő változat lesz. Másrészt azt is tudjuk, hogy bizonytalansága ellenére, az összeesküvés-elméletből nem lehet kikeveredni. A történelemben voltak már összeesküvések (egyesekről dicshimnuszokat is zengnek, vagy legalábbis rehabilitálják őket, mint például Alexandru Ioan Cuza uralkodó megbuktatását) és akkor – kérdezik a PSD-hez hűségesek – miért pont ez ne lenne igaz? Egy összeesküvés éppen azzal táplálja saját létezését, hogy senki sem tudja bizonyítani az ellenkezőjét. Mindezek alapján úgy gondoljuk, a harc rendkívül szoros és elsősorban pszichológiai jellegű lesz.
De mindezekből, sajnálatos módon, hiányoznak a politikai koncepciók. A România TV-ben tegnap (június 15-én – a szerk.) este egy magas pozíciót betöltő PSD-s militáns arról beszélt kétségbeesetten – és csak kitartó faggatást követően –, hogy azok a globális szereplők a PSD-ellenes összeesküvés erkölcsi szerzői, akiket veszteség érne, ha magasabb adó megfizetésére kényszerítenék őket idehaza, vagy ha létrejönne egy szuverén befektetési alap. Gyorsan, levegőt kapkodva, mintegy a saját szándékaival szembe menve mondta, de nem tudta befejezni, mert egy szintén a stúdióban ülő liberális militáns röviden és dühösen letorkolta, hogy éppen a PNL legfontosabb szövetségeseit tekinti az ország ellenségeinek. A liberális, egy ismert történelemprofesszor, sértettnek tűnt. Belesüppedt a székében, eltökélten, mint aki minden áron megvédi a méltóságát. A vita furcsa módon pont akkor szakadt meg, amikor majdnem kialakult egy komoly politikai vita, pont akkor, amikor a liberálisok elmagyarázhatták volna, hogy miért van pozitív szerepük a multiknak és miért ők a PNL szövetségesei, pont akkor, amikor a PSD éppen kilépett a feszült hallgatásból.
Elsősorban az a sajnálatos, hogy
a politikai vita nem a Parlamentben zajlik, hanem a tévékben,
estéről estére, teljesen szervezetlen légkörben. Egyetlen tévét sem fog sohasem más érdekelni, csak a műsor és teljesen figyelmen kívül hagyja majd a vita minőségét. Másodsorban az sajnálatos, hogy a különböző pártok militánsainak nincs merszük világosan kimondani azt, amit gondolnak, de talán az artikulált magyarázatok kidolgozására tett intellektuális erőfeszítés hiánya az ok. Csakhogy nem lehet ösztönszerű meggyőződésre építeni egy politikát és erre a PSD-n belüli válság a legjobb bizonyíték. Liviu Dragnea és a párt többi hűséges militánsa képtelen megmagyarázni, miért lenne nekik igazuk és miért lenne idegen test Sorin Grindeanu. Ennek a képtelenségnek a véget nem érő sajtókonferenciák a legnyilvánvalóbb tünetei, melyeken éppen azért beszélnek iszonyatosan sokat, mert nem képesek semmit sem mondani.
De Grindeanu is hasonlóan cselekszik: Dragnea múltjáról szóló rosszindulatú célozgatásokhoz folyamodik, képtelen lévén elmagyarázni, miért lenne kívánatos dolog az a szövetkezés a multikkal, amivel utalgatások formájában vádolják. A liberálisok nyilvánvalóan nem képesek többet tenni a PSD-nél, ugyanabban a ködösségben tetszelegnek, azt a benyomást keltve, mintha ez az egész nem rájuk tartozna vagy sértené őket. Romániában a nullával egyenlő a politikai gondolkodás és ez az első magyarázata ennek a szemünk előtt zajló érthetetlen konfliktusnak.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.