Egyáltalán nem elég, ha valaki PSD-ellenes. Ennél valamivel több kell a szavazók megnyeréséhez.
A PNL júniusi kongresszusának közeledtével újra megjelennek olyan felhívások, melyek szerint a 2019-es elnökválasztásra készülve a „jobboldal egységére” van szükség. Ezt, mint szinte mindig, Valeriu Stoica, a volt liberális elnök kezdte, aki arra a veszélyre hívta fel a figyelmet, hogy a „jobboldal” elveszítheti az elnökválasztást a PSD-s (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) baloldal jelöltjével szemben. Stoica mindig ugyanazzal érvel, és úgy tűnik, ez annyira mélyen gyökerezik a tényekben, hogy ellene küzdeni olyan lenne, mintha a nyilvánvalósággal hadakoznál. A nyilvánvalóság pedig azt mondja, hogya jobboldal mindig megnyerte a választást, amikor összefogott. Ennek alátámasztására példaként az 1996-os választást hozzák fel, amikor a Demokratikus Konvenció megnyerte a parlamentit, jelöltje, Emil Constantinescu pedig az elnökválasztást, továbbá a 2004-est, amikor az Igazság és Igazságosság Szövetség (ADA) és Traian Băsescu a parlamentit és az elnökválasztást is megnyerte, a 2014-esről már nem is beszélve, amikor a PNL–PDL felállással Iohannis lett az elnök. Stoica érvelése azon alapul, hogy Romániában több jobboldali szavazó van, mint baloldali, következésképpen már az is elég, ha a „jobboldali” pártok egyesítik erőiket.
Megkockáztatva, hogy lehangolom azokat, akik most újra elővették a témát, azok a tények, melyekre a jobboldali egység érve támaszkodik, rozogábbak, mint amennyit ők hajlandók elismerni. Először is egyáltalán
A jobboldal 1992-ben is egységes volt, a Demokratikus Konvenció mégis elvesztette a választást, 2004-ben pedig az ADA valójában elvesztette a parlamenti választást és Traian Băsescura volt szükség, aki bevetette az erkölcstelen megoldást, vagyis a parlamenti többség létrehozásához átcsábította Dan Voiculescu pártját, aminek a mai napig fizetjük a következményeit. Következésképpen a jobboldal politikai egysége nem mindig biztosította a győzelmet, ellenkezőleg. Ellenpéldákként lehet felhozni 2008-at, amikor külön-külön, sőt egymással szemben állva, a PDL (Demokrata-Liberális Párt – a szerk.) és a PNL több mint 50 százalékot szereztek, illetve 2016-ot, amikor „egységesen”, az új PNL formájában alig érték el a 20 százalékot. Valószínűleg ez a legerősebb ellenérv azzal a tézissel szemben, hogy „egységben az erő”. Tényszerűen nem így van.
De még ennél is tovább mehetünk és akár azt is ki merjük jelenteni, hogy azt soha nem is biztosította. A jobboldali egység előnyei mellett felhozott összes esetben – 1996, 2004, 2014 – elnökválasztás is zajlott a parlamentivel párhuzamosan, nem kizárólag parlamenti, mint 2014-ben. E tekintetben ugyanilyen jogosan mondhatjuk azt is, hogy ezeken a választásokon a jobboldal győzelme az elnökjelöltnek és a választások körülményeinek volt köszönhető. Az a tény, hogy legalább egy alkalommal – a 2009-es választáson – a „jobboldal” jelöltje a politikai „jobboldal” megosztottsága ellenére győzött – a második fordulóban a PNL Mircea Geoanát támogatta –, nagyobb súllyal nyom a latba utóbbi, mint előbbi érv mellett.
Meglehet, hogy két esetben – 2004-ben és 2014-ben – a jobboldal egysége irreleváns volt, a győzelemnek pedig inkább az ellenfelek voltak az okai, pontosabban sokkal inkább
A PSD 2004-ben Adrian Năstasét, egy fejedelmi aspirációkkal bíró jelöltet indított, aki arról álmodozott, hogy ő lesz majd az uralkodó, akit az egész korrupt kamarillájával együtt megválasztanak, 2014-ben pedig ugyanez a PSD egy veszélyesen instabil, gyógyíthatatlan hazudozó és tekintélyelvűségre hajlamos jelöltet indított Victor Ponta személyében. Valójában eddig ennek a két elemnek – korrupció és diktatórikus hajlamok – a kombinációja temette el a PSD összes jelöltjét Ion Iliescu óta és nagyon nagy esély van arra, hogy a következőnek is ez lesz a sorsa, ha a PSD Liviu Dragneát indítja. Biztosak lehetünk abban, hogy ha Liviu Dragnea jelölteti magát, akkor Klaus Iohannis nyugodtan várhatja a második mandátumát, függetlenül attól, hogy egységes lesz-e a jobboldal, vagy sem. A jobboldali pártoknak csak annyit kell majd tenniük, hogy elég embert biztosítsanak a szavazatszámláláshoz és megbizonyosodjanak arról, hogy a PSD nem csalja el a választást. Másképp mondva, a jobboldal egysége, néhány logisztikai részletkérdésen kívül, semmilyen szerepet sem fog játszani a következő választás alkalmával, bárki lesz is a PNL elnöke. Az egyetlen forgatókönyv, melyben a PSD-nek lehetne bármilyen esélye, az lenne, ha – például – az USR (Mentsétek meg Romániát Szövetség – a szerk.) nagy ismertséggel és hírnévvel rendelkező saját jelölttel osztaná meg a PSD-ellenes szavazatokat. Ez az egyetlen változat, melyben lenne bármilyen értelme „jobboldali egységről” beszélnünk, szigorúan PSD-ellenes frontként értelmezve.
Egyesek azt állítják, hogy
Ha a PSD-ellenesség olyanok államfővé válásának megelőzését jelenti Romániában, mint Năstase, Ponta vagy Dragnea, akkor a PSD-ellenesség több mint elegendő. De ha olyan kormányzati alternatívát is kínálni akarsz, mely nem ér véget a közvélemény pfujolása közepette zajló szakításokkal, botrányokkal és politikai ellenségeskedésekkel egyetlen választási ciklus után vagy még hamarabb, akkor valamivel többre van szükséged. Egy igazán jobboldali vízióra. A korrupcióellenesség, az igazságszolgáltatás és más hasonlók nem számítanak, mert a preambulum részét képezik és ezért nem elegendőek szavazók megnyeréséhez. A jobboldalnak olyan előremutató stratégiára van szüksége, mely meggyőzi a románokat arról, hogy annak végén szabadabbak, jómódúbbak és védettebbek lesznek, nem pedig a PNL, USR, PMP (Népi Mozgalom Párt – a szerk.) és ALDE (Liberálisok és Demokraták Szövetség – a szerk.) politikai egységére. És nem Orbanra, Buşoira, Băsescura vagy Tăriceanura van még szüksége, hanem olyanokra, akik képesek szenvedéllyel és hitelesen képviselni ezt a víziót.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
Az országos hegyimentő-szolgálat szakemberei gyakorlati tanácsokat adnak arra vonatkozóan, hogy mi a teendő, ha vadállattal – elsősorban medvével – találkozik az ember, és kiemelik azt is, hogy hasonló esetekben mit nem szabad tenni.
Hétfőn tüntetnek a parlament előtt a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók, a sepsiszentgyörgyi rendőrök pedig megakadályoztak egy öngyilkosságot.
A gyanú szerint az orvos pénzt kért egy műtét elvégzéséért.
“I would like to speak with Romania’s new president as soon and as extensively as possible, because we have shared issues within the European Union, and the interests of Romanians and Hungarians often align," Prime Minister Viktor Orbán told Krónika.
Több láda sör szóródott szét péntek délután Felsősófalva főútján, miután egy teherszállító jármű rakománya a földre esett. Az országutat félpályán lezárták, emiatt kisebb torlódás alakulhat ki.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.