Történetek Napkeletről, Fokvárostól Srí Lankáig.
A Nyitott szemmel elnevezésű kolozsvári beszélgetősorozat keretében három gyergyói ül egy asztalhoz, hogy „földiekként mindenről beszélgessenek, ami nem Gyergyó” – áll a csütörtöki esemény leírásában.
Egyikük Csibi Márti, a gyergyószentmiklósi MixFm rádió szerkesztő-műsorvezetője, aki tavaly októberben a Kancsendzönga lábánál emléktáblát helyezett el ötödmagával egy buddhista kolostorban, a néhai Erőss Zsolt és Kiss Péter hegymászók tiszteletére.
Másikuk Bartis Ervin jogász, humanitárius munkás, aki Gyergyószárhegyen él, ha nem épp a világot járja – s örökíti meg művészi igénnyel komponált fotográfiákon. Bartis Ervin a világ számos szegletét bejárta már, köztük olyan válságövezeteket is, mint Dél-Szudán. Srí Lankán a 2004-es szökőár pusztító következményeinek felszámolásában nyújtott segítő kezet.
Harmadikuk Laczkó Vass Róbert gyergyóremetei származású kolozsvári színművész, maga is nagy utazó, de ezúttal a Nyitott szemmel sorozat házigazdájaként, a két meghívott beszélgetőpartnereként vesz részt az eseményen, amelynek helyszíne a Györkös Mányi Albert Emlékház, időpontja pedig május 25., csütörtök, 18.30.
A beszélgetés – mint a leírás fogalmaz – „sokfele kíván elkalandozni, ahol Márti és Ervin megfordult, mióta a világot járják, Fokvárostól Alexandriáig, Amparától Tádzsikisztánig – és miért ne – Gyergyószentmiklóstól Kolozsvárig”.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
Nem vehet már részt az egyszerűsített honosításban az Eurotrans Alapítvány a Krónika értesülései szerint. Az RMDSZ szervezete a jövő évi működési költségek támogatásához szükséges kérelmet benyújtotta a magyar kormánynak, választ egyelőre nem kapott.
Nálunk nincsenek megoldhatatlan helyzetek, valahogy mindent el lehet intézni, hiszen holnap is nap van.
Harminc napra rács mögé került az a környezetvédelmi alapnál dolgozó felügyelő, aki egy Maros megyei cégtől 45 ezer lejes csúszópénzt kért. Amint átvette az összeget, őrizetbe is vették.
Évtizedeken át a kalotaszegi kézművesség legismertebb központja volt Körösfő, ahol a főút mentén szinte minden ház előtt népművészeti termékeket kínáltak. A rendszerváltás után virágzásnak indult kiskereskedelem azonban napjainkra hanyatlani kezdett.
Eltűnt egy 87 éves férfi, aki vasárnap délelőtt távozott gyergyóalfalvi hétvégi házából, azóta nem tért vissza. A Hargita megyei rendőrség a lakosság segítségét kéri a felkutatásában.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.