Bukarest város logójával kapcsolatosan a Bukaresti Főpolgármesteri Hivatal által kiírt pályázat körül több olyan okból robbant ki nagy vita, melyeket érdemes tisztázni.
Nagy patáliát csaptak Bukarest logójából. Akkora szenvedélyt visznek a közbeszédbe, hogy azt hinnénk, a kis grafikától függ a város és lakói sorsa. Az első nyertes ábrát kizárták, hiszen túlságosan hasonlított a Tajpej számára készített logóra. A következő kiválasztott kép azonban szintén heves kommentárokat váltott ki. Egyesek szerint túlságosan keleties, minareteket és dzsámikban látható íveket idéz,
elidegenítve bennünket a nyugati kötődésünktől,
vagy ellenkezőleg, túlságosan hasonlít egy bolognai fesztivál jelképére. Fenyegetően lóg a levegőben egy plágium- vagy utánzatvád is. Mindenesetre az világos, hogy a kérdés nagyon nagy érdeklődést vált ki. Az akció jelentőségét egy meglehetősen nagy díj is növeli.
Lépjünk túl gyorsan az egyik részletkérdésen. Végső soron Bukarestnek akár több száz logója is lehetne. Egy az Enescu Fesztiválnak, egy másik egy teniszturnénak, egy harmadik egy idegenforgalmi látványosságnak és így tovább, ami azt jelenti, hogy a Polgármesteri Hivatalnak nem is kellene ezzel az idejét (és a pénzét) fecsérelnie. Minden bukaresti ágazat létrehozhatná a saját logóját. Végső soron nem „adhatod el” a várost egy egészként, de eladhatod a zenéjét, a színházi életét, a sportpályáit, a vendéglőit, amennyiben rendelkezik ilyenekkel. Ha a főpolgármester és egy vizuális ábrázolásokban jártas neves szakértőkből álló egész bizottság mégis foglalkozni kívánt ezzel a kérdéssel, azt jelenti, hogy ez olyan kényszere a kornak, melyet – úgy tűnik – nem lehetett megkerülni.
Az a benyomásunk, hogy amit most a közvélemény széles körű bevonásával és a „fontos” dolgokat kísérő egész vitával együtt keresnek, az egy anti-címer.
A címer egy hagyományt jelképez, egy hely megszületésének vagy nemes jellegének tanúsítványa,
míg a logó egy aktuális valami jelképe az aktualitások globális koncertjén belül. Következésképpen egy logó a meghatározásából adódóan anti-historikus ábra, mely a jelen identitását kívánná megragadni, mintha ez spontán módon, ex nihilo módon születne meg. Vagy talán megpróbál a történelmi lerakódásból kiszűrni valamit, ami kimondottan a jelennel kapcsolatos és egy kizárólag itt és most megélt élet őszinteségét fejezi ki.
Brassó, például, a Helyi Tanácsban lezajlott viták után szintén kapott egy logót, egy enyhén lekerekített körvonalú, Cenket ábrázoló cikk-cakkot a város (román – a szerk.) nevének utolsó, V betűjének meghosszabbításaként. Ez egy szegényes ábrázolás, mely éppen azért nem mond semmit, mert elutasítja a történelmet. A városvezetők minden áron feledtetni akarták a Főteret (Piaţa Sfatului), a Fekete templomot, a kacskaringós utcácskákkal átszőtt Bolgárszeget (Şcheii Braşovului) és a Szent Miklós-templomot, helyette a jelent és az aktuálist akarták előtérbe helyezni. Könnyen megérthető, hogy a kommunista korszak traktoriparáról már szó sem lehetett. E megközelítést, különben, egy közvélemény-kutatással indokolták meg, melyből az derült ki, hogy Brassó lakóinak csak 10 százaléka szerint van a történelmi múltnak bármilyen relevanciája.
Egyértelmű, hogy itt a lüktető jelen képe és az az előítélet működik, mely szerint
a múlt mindenképpen csak valami sötét lehet,
a jövő viszont fényes elvárásokkal van teli. Egy logó a mai élet kifejezése és ezért „eredetinek” kell lennie, a pillanatnyi teljesítményt kell elmesélnie, nem pedig „szomorú” és poros képeket felidéznie. Következésképpen Brassó, mely természetes módon határozhatná meg magát a történelmi helyszínein keresztül, vagy mely felhasználhatta volna a koronás gyökeres címert is, inkább egy csaknem absztrakt grafikát választott, ködös utalással egy hegyi látképre; nem a történelemre, nem a kultúrára, hanem egyszerűen a természetre.
Majd azt hozzák fel ez ellen, hogy egy dolog a címer és más dolog a logó és hogy a két ábra sohasem helyettesítheti a másikat, mert eltérő a funkciójuk. Valóban, a logó nem egy címerpótlék, nem egy újabb, „időszerűbb” embléma, de a tagadás révén mégis létezik kapcsolat. Egy logó egy globális világ „horizontális” síkján létező identitás, egy identitás nélküli identitás jelképe, vagyis egy anti-címer.
Éppen ezért tartjuk teljesen eltúlzottnak a vitát és a közvélemény megmozgatását, hiszen valami rövid életűre utal, melyet majd állandóan meg fognak újítani. Egy logó nem öregedhet meg túlságosan anélkül, hogy megtagadná lényegét, hiszen ezáltal maga is történelmi címerré vagy emblémává válna. Vagy talán teljes mértékben tévedünk, ugyanis manapság csak valami illékonyba lehet szenvedélyt belevinni.
az alcímeket a szerkesztőség adta.