Románia a májszúni kolostorokhoz hasonlóan dugig van lusta senkikkel. Senkik kapaszkodtak fel mindenhova és állítják be magukat mindentudóknak. A nemtudomkák a kolduló csimpánzokhoz hasonlóan alamizsnára várnak, hogy elcsípjenek egy-egy tisztséget a közintézményekben. Miután az egymás között osztogatott értéktelen oklevelekkel a zsebükben felkapaszkodtak ezekbe a „dzsobokba”,

a nemtudomka senkik nekiálltak a nevetségesség pusztaságává változtatni Romániát.

A szovjet kultúrát lenézők számára írom, hogy Nemtudomka és Csupaész egy Nyikolaj Noszov által írt remek mese csodálatos szereplői. Ott, a picurkák világában fedeztem fel szórakozva, hogyan gyógyít minden betegséget Pirula doktor, vagy miként beszélt összevissza a csavargó Nemtudomka.

Románia, sajnos, nem egy vidám mese, mert ma tele van a nemtudomkák mérgező változatával, a csupaész nemtudomkákkal. Az erkölcsromlásnak ezek a formái már rég túlhaladottak. A „csupaész-nemtudomka” a sokoldalúan fejlett ember egyik alkategóriája.

Egyszerűbben mondva, ez a nemtudomka egy magát fontosnak képzelő senki. Romániát mindentudó hülyék népesítik be. A német nyelvben van egy kifejező szó, a Besserwisser, mellyel az örökös mindentudókat jelölik. Ő az, aki mindenhez ért –

ilyen volt Ceauşescu, a mioritikus Köztársaság ősnemtudomkája.

Egyaránt értett a gazdasághoz és a költészethez, az építészethez és a mezőgazdasághoz, véleménye volt a marxizmusról és (szöveghiány – a szerk.).

A tájainkon régóta fellelhető kárpáti mindentudót a nép nyelvén csak úgy nevezik, hogy bölcsködő. Mindenfelé meg lehet találni a Besserwissernek ezt a rossz minőségű honi változatát. Mindenbe belemászik, mint légy a tejbe, még akkor is, ha senki sem kéri. Beleszól mindenbe, akár kérdezik, akár nem. Okosnak hiszi magát és ostobaságában mindenkinek tanácsokat osztogat. A csupaész-nemtudomka mulatságos is lehet, ha bevásárláskor találkozol vele és mindenféle tanácsokkal halmoz el a kosaradba tett termékekkel kapcsolatosan, holott senki sem kérdezte, és nem is ért hozzá. Ártalmatlan és lefegyverzően komikus is lehet, amikor az utcán találkozol vele, amint értékes útmutatásokat ad a valamit éppen javító munkásoknak anélkül, hogy ő is tagja lenne a csapatnak.

A csupaész-nemtudomka mára, sajnos, döntéshozói tisztségekbe jutott, a senkik pedig végleg megfertőztek minden intézményt Romániában, a politikaiktól a kulturálisokig.

Miért sújt ez minket, ki hozta létre a mindentudó hülyét,

hogyan jutottunk oda, hogy mindenféle senkik irányítsanak minket? Talán az, hogy nemzetként évezredekig nem léteztünk, hogy nem volt egy koherens tér az értékek kiválogatásához, véglegesen káros hatást gyakorolt ennek a népnek a minőségére. Akárhogy is lenne, joggal mondhatjuk, hogy a nagy semmi országa vagyunk, mert olyan intellektuális, politikai, sőt civilizációs világban élünk, melyben a semmi uralkodik. És nem úgy, mint az Odüsszeiában, ahol Ulisszesz az intelligencia megnyilvánulásaként nevezi magát „senkinek”.

Romániát Senkik vezetik. Valójában jelentéktelen senkik. Mert a csupaész-nemtudomka leggyakoribb formája a politikai nulla. Nincs semmilyen ötlete, nem ért semmihez, nem csinál semmit, sem a parlamentben, sem a bizottságokban, lopiban vagy nyíltan alszik, csak holmi majomszerű alak, aki arra vár, hogy valaki elhozza neki a meg nem érdemelt ennivalót. A politikai jelentéktelen senki csak a saját feje után megy a döntések meghozatalában. Senkivel sem konzultál, nem kéri ki a szakemberek véleményét, ő mindenhez ért.

Számtalan fajtája létezik a jelentéktelen senkiknek,

közéjük tartoznak a nemtudomka egyetemi oktatók és az akadémiai nullák is. A jelentéktelen senki ismertsége, különben, a sarki kávézóra korlátozódik, ahol más nullákkal pletykálkodik a semmiségeikről. A jelentéktelen senki elismertsége nem lépi túl a művelődési otthon küszöbét, ahol más nemtudomkák által megtapsolt ostobaságokat visz színre. A jelentéktelen senki kulturális hatása az aprósütemények kedvéért érkezett két-három ostobával tartott bulikra korlátozódik. Ennek ellenére a jelentéktelen senkikből lett – a csupaész-nemtudomkák segítségével – Románia elitje.

Idehaza már hozzászoktunk a csupaész-nemtudomkához. Megtanultunk együtt élni velük, mintha olyan rüh lenne, melytől nem tudsz szabadulni. Sőt, ha megkaparod, továbbterjed. Ez a gyűlöletes típus, sajnos, akkor válik veszélyessé, amikor nemzetközileg is látható intézményeket irányít. Míg odahaza a nemtudomka a kultúra és okosság vezérlőcsillagának tűnik, ha „kiviszik”, utálatos lénnyé változik. A Romániát külföldön képviselő csupaész-nemtudomka iszonyatos sértéssé válik mindazokra nézve, akik tettek valamit hazánk (amúgy is megtépázott) imázsáért a világon. Nem beszél semmilyen idegen nyelvet, vagy ha mégis, akkor nevetséges módon. Senki sem ismeri és semmit sem tud arról, ami az általa képviselt területen nemzetközi szinten történik.

Sorscsapás a hírnevünkre nézve, mert amikor egy jelentéktelen senkiből a román kultúra magas rangú képviselője, vagy a csupaész-nemtudomkából imázsunk nemzetközi szintű alakítója lesz, akkor a jelentéktelen senki köztársasága eléri a nemtudomság csúcsát.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.