A PNL (Nemzeti Liberális Párt – a szerk.) bukaresti szervezetében tartott választás egy kis eseményre adott alkalmat: olyan politikai program bemutatására került sor, mely határozottan jobboldali irányvonalat határozott volna meg a párt számára. Ennek Viorel Cataramă, egy szinte feledésbe merült, de a pártban valamikor jelentős szerepet játszó üzletember a fő szerzője. Itt nincs mód részletesen bemutatni a tervezetet, főleg, hogy a többség le is szavazta, de annyit mégis el kell mondani, hogy a dokumentum azt a benyomást keltette, mintha a dolgok – végre – tényleg elmozdulnának, és

a párt hajlandó lenne egyértelmű doktrínai identitást vállalni.

A Cataramă-program, például, teljesen privatizálná a kórházakat (a sürgősségi ellátás kivételével) és a felsőoktatást, a munkaképesek esetében megszüntetne minden szociális segélyt, kiiktatná a minimálbért, miközben 200 euróra növelné a minimális nyugdíjat, bevezetné a családok támogatását, korlátozná a spekulációs célú importokat, a lehető legrövidebb időn belül csatlakozna az euró-övezethez. Nem térünk ki magára a programra (melyet nem bírálunk és nem is érvelünk mellette), csak azt jelezzük, hogy ez az első kiemelkedőbb kísérlet annak az ideológiai semlegességnek és apolitikusságnak a túlhaladására, melyben a PNL a fúzió óta tetszeleg.

De a kis életrezdülést nagyon gyorsan eltiporták, hiszen a városi szervezet túlságosan merészként elutasította a 2. kerületi szervezet nevében benyújtott indítványt. A párt inkább megmaradt az ideológiai és lényegében apolitikus semlegességi irányvonalnál. A PNL egyetlen, valamennyire világos kötelezettségvállalása az „Európa-pártiság” és a „korrupcióellenesség”, ami azt sugallja, hogy egyre inkább egy apolitikus technokrácia és egy „feddhetetlen”, „rátermett”, hivatásos politizálókból álló testület létrehozása felé mozdulna el, akikkel túllépne a bal- és jobboldal közötti régi harcon. A Raluca Turcan, Alina Gorghiu vagy Cristian Buşoi féle új vezetőkre nézve az a kegyetlen irónia, hogy bár ők

a technokrácia színtelen világa felé igyekeznek,

az ilyenfajta fejleményt pártoló közönség inkább az USR-t (Mentsétek meg Romániát Szövetség – a szerk.) választaná. Az USR-re (ideológiai egyveleg jellege ellenére, vagy éppen ezért) szavazók számára a liberálisok még mindig a „korrupt” régi politika színes és kontrasztokkal teli területén maradtak. A „korrupciómentes” új politika immateriális és átlátható szépsége szerintük Nicuşor Dan pártjában található meg.

Ha vetünk egy pillantást a franciaországi választásra, akkor gyorsan és habozás nélkül felfedezhetjük ennek az új irányvonalnak a megfelelőjét, mely úgy igyekszik túllépni a bal-jobb törésvonalon, hogy a politikai élet erkölcsösebbé tételét hangsúlyozza, vagy pontosabban mondva a helyi politikáról a brüsszelire helyezi át a hangsúlyt. Természetesen Emanuel Macronról van szó, aki egyértelműen kijelenti, hogy radikálisan meg akarja újítani a politikát és a szemeit forgatja unottan ahányszor bármi olyasmit hall, ami esetleg a hagyományos jobboldalra vagy baloldalra emlékeztetne. Persze, a kontinens föderalizálását támogató erők logikája szerint a nemzeti politikákat meg kellene tisztítani sajátos tartalmuktól, hiszen különben ezek továbbra is a túlságosan erős helyi kötődéseket táplálnák és ugyanakkor ebből következően mindenféle ellenállásokat bátorítanának.

Visszatérve hozzánk és végrehajtva a szükséges cseréket, az USR némileg Macronra hasonlít, a Gorghiu–Turcan–Buşoi féle PNL pedig szintén valamiféle USR szeretne lenni, de az „előítéletes” világ nem hagyja. Röviden,

a PNL már régóta felhagyott a politizálással,

a tavalyi választási kampányban is megelégedve azzal, hogy a DNA (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.) egyfajta visszhangja legyen. Idézzük fel, például, a népviseleti ingbe öltöztetett, Rosenthal Romániáját idéző fiatal lányt szerepeltető klipet, aki viszont most teljesen feladta büszkeségét, hangot adva a rossz hajlamai miatti szégyenkezésének.

Márpedig Cataramă indítványa a klasszikus politika restaurálására tett kísérlet, mely tulajdonról, adókról és járulékokról, szociális segélyekről, kereskedőkről és más hasonlókról szól, és nyilvános konfrontációt feltételez az eszméik alapján azonosítható politikai ellenfelek között. Romániában a PSD (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) az egyetlen politizáló párt, ezért is nyerte meg a választást. Ha a PNL szintén szeretne választást nyerni (úgy tűnik, sok más útja is van a hatalomra kerülésnek, de demokratikus legitimáció nélkül), akkor meggyőző eszméket és világos megoldásokat kellene kínálnia az ország valódi társadalmi és gazdasági gondjaira. Hiszen ha a PNL továbbra is azzal a diagnózissal áltatja magát, hogy a korrupció jelenti Románia fő gondját, akkor továbbra is csak egy tehetetlen csoportosulás marad.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.