Nemrég megjelent egy tanulmány, mely azt mutatja, hogy Románia népességének térbelileg eltérő genetikai vonásai vannak. Úgy vitatkoznak ezekről az eredményekről, mintha társadalmi és politikai téren bármilyen relevanciájuk lenne. Ez nagyon kockázatos módja a nacionalista retorika cáfolatának.

Egy emberi népesség genetikai heterogenitásának

semmilyen közvetlen relevanciája sincs a kulturális homogenitására és identitására nézve.

Bizonyos negatív vagy pozitív összefüggések megléte nem jelent oksági kapcsolatot a változók között. Egyszerűen ténynek lehet tekinteni, amit meg kell magyarázni, de ez nem a biológiai, hanem a társadalmi és kulturális dinamikával kapcsolatos.

E szétválás tudományos oka a genetikai és a kulturális változási mintákhoz vezető folyamatok nagyon eltérő időléptéke. A kulturális vonások változási és rögzülési folyamatai sokkal gyorsabbak, mint a genetikai változással és a fenotípusos vonások népességen belüli rögzülésével kapcsolatosak. Egy egyén élete folyamán jelentősen fejlődhet kulturális szempontból, az általa követett projektek típusainak és azok elérési forrásainak kiválasztásával, míg a genetikai változás csak nemzedékeken átívelő lehet. A kulturális vonások nem biológiaiak, nincs biológiai determinizmusuk. Aki ezt hiszi, annak redukcionista gondolkodása van és akkor ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy

a nemzeti zászló egy húrelmélettel magyarázható vonás,

miért ragadnánk le egy tárgyakon és biológiai folyamatokon keresztüli magyarázatnál?

A kulturális fejlődés egy biológiai szervezet működésétől függ, annak minden vonásával, mint ahogy a sejtmetabolizmus is a molekulák atommagjaiban lévő neutronoktól és protonoktól függ. Mindegyik a maga természeti törvényszerűségeivel, mindegyik az azzal foglalkozó tudománnyal. A biológia csak az emberi szervezettel foglalkozik, nem az emberrel általában, nem a kultúrával és a gazdasággal.

Az a tény, hogy egyes szervezeteknél létezik egy épített elem (fészek vagy más hasonló), nem indokolja az ember által kulturális szempontból épített elem egyenértékűvé tételét a szervezetek által építettekkel. Ennek az állításnak az alátámasztására vannak bonyolultabb filozófiai érvek (melyek azzal kapcsolatosak, hogy maga a tudományos magyarázat is része az ember által épített elemnek), de könnyebben érthető az, mely ennek az épített elemnek a létezésével kapcsolatos időskálára vonatkozik. Az embernél ez sokkal nagyobb, mint bármely más szervezetnél, meghaladja nagyon sok nemzedék élettartamát, ennek állandó újjáépítése pedig olyan bonyolult kommunikációs folyamatokat igényel, melyek nem lehetnek olyan biológiai tudomány tanulmányozásának tárgyai, mint az etológia.

Egy ilyenfajta redukcionista megközelítés rasszista ideológiai következményeiről nem is beszélve,

melyek a múltban eugenikához és holokauszthoz vezettek. Nemcsak a hatásairól van szó, hanem tudományos érvényessége hiányáról.

Ennek ellentéte is érvényes: a genetikai homogenitás nem vezet automatikusan kulturális homogenitáshoz. Lehetünk mi akár telivér dddákok és rrrómaiak is, vagy közvetlenül Boirebisztasztól vezethetjük le a pedigrénket, mégis olyan közösségek lecsója maradunk, melyeket az vezérel, amilyen a széljárás otthon a falujukban vagy a lakótelepen.

Ennek ellenére úgy gondolom, hasznos lenne egy összehasonlító tanulmány a romániai egyetemeken, az egyetemi karokon és a karokon működő tanszékeken lévő emberi népességekről, hogy összhangba hozzuk a genetikai jellegzetességeket a gyakorolt akadémiai standardokkal.

Ha felfedezik, hogy létezik egy génje az akadémiai feddhetetlenségnek,

akkor génsebészettel létrehozhatnánk egy olyan professzori vagy kutatói fajtát, amely úgy dolgozna, mint a harvardi vagy az oxfordi, ami nem lenne rossz dolog.

Egy nemzet identitását nem hangoztatni kell, hanem komoly kulturális termeléssel és annak nemzetközi terjesztésével folyamatosan támogatni. Ha csak idehaza vagy nagy tudós vagy műalkotó, akkor olyan vagy, mint az a testépítő, aki odahaza a fürdőszobai tükörben csodálja magát, de fél kimenni egy nemzetközi tengerpartra, egy versenypódiumról nem is beszélve, ahova akkor sem tudod felcsábítani, ha fizetsz neki.

A nacionalista retorikát intelligenciával, munkával, szervezettséggel, humorral és a nemzetközi közösségbe integrálódással kell leküzdeni. Ha mi nem vagyunk rá képesek, akkor ne akadályozzunk másokat, ennél szebb dolgokkal is leélhetjük az életünket.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.