Dramolett a lét elviselhetetlen könnyűségéről. A mai napon. Is.
Forgalmas utcasarok. Férfi áll Nő előtt, kezében csokor virág.
Férfi (lelkesen): Kedvesem! Boldog Nőnapot kívánok!
Nő: Mi van? A Nőnap nem BOLDOG! A Nőnap kemény! A Nőnap harc! A Nőnap odavág!
Nő odavág. Férfi meginog.
Férfi (szelíden): Olyan szép vagy, amikor haragszol.
Nő: A karórád szép! Én nem! Kemény vagyok! Harcos vagyok! Odavágok!
Nő odavág. Férfi meginog.
Férfi (farkával a lábai közt): Bocsáss meg! Nem vagyok a szavak embere…
Dalra fakad.
Férfi: Éljen minden bájos, szép nő…
Nő: És egyszerű, mi? Te rohadt, szexista állat! Te… te páviánbasa! Istenem, miért nem lettem mélytengeri lámpáshal? Vagy fekete özvegy?
Nő odavág. Férfi meginog. Fogait köpködi.
Férfi (összetörten): De… de… szeretlek, kedvesem!
Nő: Kit szeretsz? Mit szeretsz? Hát mi vagyok én? Konyhai robot?
Nő odavág. Férfi meginog. Vért ugat.
Nő: Szexrabszolga?
Nő odavág. Férfi meginog. Utazási csekkeket öklendezik.
Nő: Ruházati kiegészítő?
Nő odavág. Férfi meginog. Jegygyűrűt hány.
Nő: Budikarima?
Nő odavág. Férfi meginog. Házkulcsokat hörög.
Nő: Én Nő vagyok, érted? Kemény, harcos, odavágok.
Nő odavág. Férfi eldől, mint egy zsák.
Nő: A rohadék. Még virágot se adott.
Nő szétnéz. Leint egy taxit. Végigsétál a Férfin. Keményen. Harcosan. Odavágva. Beül a taxiba. El.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
… a konstancai orosz főkonzul elhordta az irháját, de az orosz zászlót ott hagyta emlékül az épület tetején… és egy PSD-s polgi nagylelkűen kölcsönadja saját úszómedencéjét a helybeli gyerekeknek.
Öt évvel ezelőtt még átlagosan tizenöt medve fordult meg nap mint nap Tusnádfürdőn, sokszor a település utcáin bóklászva. A helyiek biztonságot követeltek, a városvezetés és a szakemberek pedig a konfliktusok megelőzésében keresték a megoldást.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Felrobbant egy tengeri drón pénteken a konstancai kikötőben; a robbanás hangja a környező lakónegyedekben is hallható volt.
Egy 34 éves férfi életét vesztette szombat reggel, miután a hatóságok szerint medvetámadás érte a Szeben megyei Prod település közelében – közölte a Szeben Megyei Katasztrófavédelmi Felügyelőség (ISU).
Heherészve, előítéletekre épülő székely vicceket olvasgatva gyűjt követőket egy podcastműsorban két csíkszeredai önkormányzati képviselő. Miközben tanácsosként egyetlen határozattervezetet sem nyújtottak be.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.