Dramolett a lét elviselhetetlen könnyűségéről. A mai napon. Is.
Forgalmas utcasarok. Férfi áll Nő előtt, kezében csokor virág.
Férfi (lelkesen): Kedvesem! Boldog Nőnapot kívánok!
Nő: Mi van? A Nőnap nem BOLDOG! A Nőnap kemény! A Nőnap harc! A Nőnap odavág!
Nő odavág. Férfi meginog.
Férfi (szelíden): Olyan szép vagy, amikor haragszol.
Nő: A karórád szép! Én nem! Kemény vagyok! Harcos vagyok! Odavágok!
Nő odavág. Férfi meginog.
Férfi (farkával a lábai közt): Bocsáss meg! Nem vagyok a szavak embere…
Dalra fakad.
Férfi: Éljen minden bájos, szép nő…
Nő: És egyszerű, mi? Te rohadt, szexista állat! Te… te páviánbasa! Istenem, miért nem lettem mélytengeri lámpáshal? Vagy fekete özvegy?
Nő odavág. Férfi meginog. Fogait köpködi.
Férfi (összetörten): De… de… szeretlek, kedvesem!
Nő: Kit szeretsz? Mit szeretsz? Hát mi vagyok én? Konyhai robot?
Nő odavág. Férfi meginog. Vért ugat.
Nő: Szexrabszolga?
Nő odavág. Férfi meginog. Utazási csekkeket öklendezik.
Nő: Ruházati kiegészítő?
Nő odavág. Férfi meginog. Jegygyűrűt hány.
Nő: Budikarima?
Nő odavág. Férfi meginog. Házkulcsokat hörög.
Nő: Én Nő vagyok, érted? Kemény, harcos, odavágok.
Nő odavág. Férfi eldől, mint egy zsák.
Nő: A rohadék. Még virágot se adott.
Nő szétnéz. Leint egy taxit. Végigsétál a Férfin. Keményen. Harcosan. Odavágva. Beül a taxiba. El.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
… a galaci család, amelynek otthonát elvitte a ruszki drón, kap egy új lakást a Ferrari-örökös nejétől… és a mindig mosolygós Victor Ponta végleg szakított a PSD-vel és hazafiasabb vizekre evez.
A 2019-es EP-választások alkalmával épp Tomac volt az, aki a kettős állampolgárságú romániai magyarok ellen hergelt, de összeállításunkban felidézzük az elmúlt tíz évnek a román és magyar állampolgársággal is rendelkezőkkel szembeni román narratíváját is.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Bár eredetileg csikót próbált elejteni egy agresszív székelyvarsági medve, később rátámadt és megkergette a vasárnap esti riasztásra kiérkező hatóságokat. Kénytelenek voltak ártalmatlanítani a nagyvadat.
Éles vita dúlt a magyar Országgyűlésben a képviselők állampolgárságának nyilvánosságra hozatalát célzó mihazánkos kezdeményezésről. Gurzó Mária, a Tisza Párt képviselője tisztázta: soha nem rendelkezett román állampolgársággal.
Négy gyermek és három felnőtt lett rosszul egy összejövetelen a Gyimesközéplokhoz tartozó Hidegségen vasárnap este. A mentőegységek valamennyiüket csíkszeredai kórházba szállították.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.