Dramolett a lét elviselhetetlen könnyűségéről. A mai napon. Is.
Forgalmas utcasarok. Férfi áll Nő előtt, kezében csokor virág.
Férfi (lelkesen): Kedvesem! Boldog Nőnapot kívánok!
Nő: Mi van? A Nőnap nem BOLDOG! A Nőnap kemény! A Nőnap harc! A Nőnap odavág!
Nő odavág. Férfi meginog.
Férfi (szelíden): Olyan szép vagy, amikor haragszol.
Nő: A karórád szép! Én nem! Kemény vagyok! Harcos vagyok! Odavágok!
Nő odavág. Férfi meginog.
Férfi (farkával a lábai közt): Bocsáss meg! Nem vagyok a szavak embere…
Dalra fakad.
Férfi: Éljen minden bájos, szép nő…
Nő: És egyszerű, mi? Te rohadt, szexista állat! Te… te páviánbasa! Istenem, miért nem lettem mélytengeri lámpáshal? Vagy fekete özvegy?
Nő odavág. Férfi meginog. Fogait köpködi.
Férfi (összetörten): De… de… szeretlek, kedvesem!
Nő: Kit szeretsz? Mit szeretsz? Hát mi vagyok én? Konyhai robot?
Nő odavág. Férfi meginog. Vért ugat.
Nő: Szexrabszolga?
Nő odavág. Férfi meginog. Utazási csekkeket öklendezik.
Nő: Ruházati kiegészítő?
Nő odavág. Férfi meginog. Jegygyűrűt hány.
Nő: Budikarima?
Nő odavág. Férfi meginog. Házkulcsokat hörög.
Nő: Én Nő vagyok, érted? Kemény, harcos, odavágok.
Nő odavág. Férfi eldől, mint egy zsák.
Nő: A rohadék. Még virágot se adott.
Nő szétnéz. Leint egy taxit. Végigsétál a Férfin. Keményen. Harcosan. Odavágva. Beül a taxiba. El.
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
Az 1989 előtti etnikai egyenlőség matematikája alapján tizenegy magyar diák nem tett ki hét embert. Utolsó előtti felvonásához érkezett az MCC-történészkerekasztal.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.
Nem mindegy, hogy milyen kézben marad a hátrahagyott református örökség – Makkai Péter református lelkész, korábbi szociális államtitkár előadásán jártunk.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
További vasárnapi hírek: a PSD nagyon udvarol az RMDSZ-nek, hogy támogassa Grindeanu kormányát, egy közvélemény-kutató pedig elmagyarázza, miért nincsenek az utóbbi időben politikai felmérések.
Villámcsapás ért egy tanárt a Bucsecs-hegységben, miközben egy 14 gyermekből álló csoporttal túrázott. A pedagógust eszméletlen állapotban találták meg a hegyimentők, majd hordágyon szállították le a hegyről.
Teljes zűrzavar közepette szállították el a Bihar megyében felszámolt illegális szociális létesítmények lakóit, közülük sok magyar rászoruló Olténiába került.
Elpusztult az a nagyméretű medve, amely egy hónapja jószágokat pusztított Balánbányán, és csütörtök hajnalban ismét visszatért egy portára. A vadászok rálőttek az agresszív állatra, amely elmenekült, de reggel a vérnyomok alapján megtalálták a tetemét.
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
Az 1989 előtti etnikai egyenlőség matematikája alapján tizenegy magyar diák nem tett ki hét embert. Utolsó előtti felvonásához érkezett az MCC-történészkerekasztal.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.