A DNA gondjai és kihívásai. Egy másfajta mérleg

Vajon tényleg olyan jól működik a korrupcióellenes ügyészség, ahogy azt az éves mérlegben bemutatták?
Hirdetés

Az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság túlélte a hatalma visszametszésére törő PSD–ALDE-s (Szociáldemokrata Párt–Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.) többség viharos támadásait és a Laura Codruţa Kövesi ellen indított féktelen médiakampányokat. A DNA csütörtökön újra pozitív mérlegről számolt be, sokak kétségbeesésére. Ez a legértékesebb intézményi siker, amit Románia jó tíz évvel ezelőtt elért. A korrupcióellenes ügyészek tevékenysége szuperlatívuszokat tartalmazó értékeléseket kap az Európai Bizottság megfigyelési jelentéseiben. Ennek az intézményi sikernek a megvédéséhez itt az ideje érveken alapuló közvitát tartani arról, amit menetközben ki kell javítani.

„Az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) és a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék (ICCJ) lenyűgöző mérleget zár, ami a közepes és magas szintű korrupciós esetek megoldását illeti. A magas szintű korrupció elleni jogi intézmények erőfeszítéseinek megőrzése továbbra is a korrupcióellenes harc megszilárdulásának legfontosabb jele marad. A DNA elég jó példát mutatott, ami a jelentéstételt illeti, ez pedig a nyitottság és az elemzési készség magas szintjét mutatja” (az Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus – EEM – 2017. februári jelentésének 13. oldala).

A tüntetések lélegzethez juttatták Laura Codruţa Kövesit, de

a DNA elszalaszthatja a lehetőséget a múltbéli hibák és kisiklások kijavítására,

ha nem változtat valamit a működési módján. A korrupt adminisztrációk által vezetett Romániában létfontosságú DNA elkezdett elkönyvelni néhány kudarcot, melyeket teljes mértékben kihasználtak hagyományos ellenfelei a politikából és a sajtóból. A korrupcióellenes ügyészek tíz éve fokozódóan ellenséges körülmények között dolgoznak, ezért az egyetlen túlélési esélyük, hogy sürgősen kilépnek az önhittségből és lemondanak arról, hogy önkényesen használhatják a hatalmukat. Milyen gondok és kihívások halmozódtak fel?

Először is, a bíróságok elkezdtek felmentéseket kihirdetni nagy neveket érintő ügyekben.

Adriean Videanut tavaly novemberben elsőfokon felmentették, annak alapján, hogy a tett nem létezik (ami iszonyatos bármelyik ügyészre nézve), a liberális Ludovic Orbant pedig szintén felmentették elsőfokon. A nagy visszhangot kiváltó felmentések sora egy másik liberálissal, Radu Ruşanuval kezdődött, akit 2016 márciusában találtak ártatlannak és szintén arra hivatkoztak, hogy a tett nem létezik. Sok szakember attól tart, hogy újabb felmentések következhetnek. A DNA vezetője a mérlegkészítő ülésen azt mondta, hogy ezek aránya a 10 százalékos európai átlag alatt marad. Lehet, hogy statisztikailag így van, csakhogy a felmentések nagy ügyekben születnek, melyek jelentős várakozásokat keltettek a közvéleményben és viharosan indultak, látványos letartóztatásokkal. Itt van a gond. Sorina Matei a Facebookon megkérdőjelezi a DNA-s számítások helyességét és azt állítja, hogy a felmentések aránya a 2015-ös 8,98 százalékról valójában 13,2 százalékra nőtt 2016-ban.

Másodsorban a bíróságok által az első két hónapban a DNA-nak visszaküldött ügyek rövid leltárja nem mutat olyan rózsásan, mint a Laura Codruţa Kövesi által csütörtökön bemutatott sikermérleg, az amúgy lenyűgöző statisztikai adatok. Január és február hónapban legalább négy nagy ügy került vissza a bíróktól az ügyészekhez: Olguţa Vasilescu, Gelu Diaconu (az adóhatóság volt vezetője), Ioan Oltean (ANRP) (Országos Tulajdon-visszaszolgáltatási Ügynökség – a szerk.) és Sorin Oprescu.

Mivel nagy nevekről van szó, a kudarc nagy visszhangot váltott ki a társadalomban.

Az akták visszaküldése az esetek többségében fekete ponttal egyenértékű az ügyészek számára. Az új törvénykönyvek már nem teszik lehetővé a bírók számára, hogy semmiségekbe kapaszkodjanak bele. Az említett ügyekben az akták a vádirat újraírása érdekében kerültek vissza, mert súlyos eljárásjogi hibák voltak, vagy azért, mert a leírt tettek nem igazán felelnek meg a besorolásoknak.

Nem igazán világos számomra, hogy csak felületes ügyészekkel van dolgunk, vagy politikusok által megfélemlített bírákkal is. Meglehet, hogy a Dan Voiculescut elítélő Camelia Bogdan kizárása a bírói testületből meghátrálásra kényszeríthetett egyes bíróságokat, melyek a nehéz ügyek megoldása helyett inkább mossák a kezeiket. Nagyon is elképzelhető, hogy a jövőben folyamatos változásoknak leszünk a tanúi a bíróságok működésében. De egyes ügyészek baklövéseit nem lehet csak egyes bírók félelmével magyarázni. Meglehet, hogy egyes bíróságok éppenséggel most kezdtek elég bátrakká válni ahhoz, hogy kimondják, a DNA egyes aktái meglehetősen vékonyak.

De ha megnézzük a bíróságokat, akkor azt látjuk, hogy az aktákat nem egyetlen helyről küldik vissza: az utóbbi két hónapban a Bukaresti Törvényszék, a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság és a Legfelsőbb Bíróság küldött vissza aktákat, ami azt mutatja, hogy inkább az ügyészeknél van a gond. Ha kisebb hiányosságokról lett volna szó, akkor az új törvénykönyvek alapján azokat öt napon belül ki lehetett volna javítani. Mivel nem így történt, ebből az következik, hogy

a vizsgálatok nagyon gyengék voltak és újra le kell azokat folytatni.

Az egyik riadóztatás éppen Augustin Lazăr főügyésztől érkezett néhány nappal ezelőtt, amit részben a DNA mérlegkészítő gyűlésén is megismételt. A főügyész február 16-án néhány – nem eléggé megvitatott – megjegyzésben foglalta össze a gondokat:

„Továbbra is jelentőséget kell tulajdonítanunk a bűnvádi nyomozati eljárások minőségének. Azt tapasztaltam, hogy ezt az aspektust – mivel felmentésekre, akták ügyészeknek való visszaadására került sor – fegyverként kezdték használni a közéleti vitákban. A kollégáinkkal megbeszéltük, hogy fellépünk a bűnvádi nyomozati munka javítása és a felmentések számának csökkentése érdekében. (…) Fontos, hogy néhány kulcsszót alkalmazzunk a mi és a Közügyi Minisztérium stratégiájában, nevezetesen a bűnvádi nyomozati munka minőségére, a személyek alapvető jogainak tiszteletben tartására való odafigyelés. Oda kell figyelnünk arra a tevékenységünkre, melyet intézményközi együttműködésben kell végeznünk, ez volt és maradt a siker kulcsa.” (Agerpres, február 16.)

A főügyész mindezt a DIICOT (Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság – a szerk.) mérlegkészítő ülésén mondta, ahol megemlített egy másik gondot is, melyet a DNA gyűlésén is kihangsúlyozott:

az elfekvő ügyek, melyek egy részénél már öt év is eltelt a bejelentés óta.

Ez minden ügyészségre jellemző, de a DNA sem ürítette ki a lejárt szavatosságú konzerveket fiókjaiból és szekrényeiből. Vannak olyan közszereplők, akik még mindig évekkel ezelőtt elindított ügyek nyomozati szakaszában vannak, akikkel szemben az ügyészek semmilyen döntést sem hoztak, hogy bíróság elé állítják őket, vagy sem. Az aktákba „ragadtak” teljesen jogosan háborognak, hiszen súlyos gyanú lebeg a fejük felett, ami közszereplők esetében befolyásolja a pályafutásukat.

Egyrészről érthető a nagy munkamennyiség, 160 ügyész dolgozik több ezer ügyön, ami több mint 100 ügyet jelent ügyészenként. Ez óriási nyomás, amihez társul a média nyomása is, melyet minden alkalommal figyelembe kell venni, amikor tökéletes munkát várunk el a vizsgálatot lefolytatóktól.

Másrészt a jelentős közszereplőket érintő ügyeket éppen a közvéleményre gyakorolt hatás miatt kellene gyorsan megoldani. Senkit sem válthatsz le valamilyen jelentős tisztségből bűnvádi nyomozás miatt, hogy aztán két-három évvel később se legyen még lezárt vizsgálat. A volt főügyészt, Tiberiu Niţut például a mai napig nem állították még bíróság elé, holott a jó egy évvel ezelőtt elindított nyomozás kényszerítette lemondásra.

Amikor választott személyekről (polgármesterek, helyi és megyei tanácsosok, parlamenti képviselők) van szó, a vizsgálatok elhúzódása torzítja a választási folyamatot, az érintett politikusoknak okozott helyrehozhatatlan imázskárokon kívül. Ezek a nagy késlekedések csak tovább táplálják azt a gyanút, hogy az ügyészek cselekedeteinek teljesen más céljuk van, mint az igazság megtalálása, és egyszerűen csak utasítást hajtanak végre.

Az a könnyedség, mellyel a DNA-s ügyészek néha vád alá helyeznek embereket,

ezekben a napokban újra megnyilvánult. Az ANI (Országos Feddhetetlenségi Ügynökség – a szerk.) volt főnökének, egy új hivatali visszaélési ügyben vizsgált Horia Georgescunak azt vetik a szemére, hogy az ANRP visszaszolgáltatási bizottságának tagjaként túlértékelt visszaszolgáltatási jelentéseket fogadott el. Semmi többet.

Ezt nem úgy kell érteni, hogy az ANRP-nél nem történt óriási rablás, hogy nem létezett egy visszaszolgáltatási maffia és hogy az ügyben érintett összes többi vizsgált személy ártatlan lenne. Óriási összegeket, több tízmillió eurót loptak el. Csakhogy mindenkinek egyénileg kell felelnie azért, amit tett, szilárd bizonyítékok alapján.

Egyes ügyészek logikája szerint Románia bíráinak fele bármikor bűnvádi vizsgálat alá kerülhet, mert felfújt szakértői jelentések alapján téves döntéseket hoztak. Márpedig ha az ilyenfajta esetekben nincs kimutatható cinkosság, akkor a felelősséget csak az értékbecslőre kellene korlátozni. Meglehet, hogy az ügyészek szilárd bizonyítékokkal rendelkeznek ebben az új ANRP-ügyben, de más hasonló ügyekben kiderült, hogy

vádjaikat szintén túlértékelt jelentésekre alapozták, további bizonyítékok nélkül.

Videanu esetében a hivatali visszaélésben való bűnsegédlet azon alapult, hogy ügyvédjei kérték javai zárolás alóli felszabadítását. Semmi több nincs az aktában, nulla. Az ügyészek 24 órára őrizetbe vették, a letartóztatását is elérték, de a sebtében összerakott ügy később nem állt meg a lábán és a bíróság végleg elmeszelte. Videanut utólag felmentették. Kihangsúlyozom: főleg a nagy figyelmet felkeltő ügyekben elszenvedett vereségek csökkentik a vizsgálatok, általában véve az igazságszolgáltatás iránti bizalmat és kérdőjelezik meg a DNA szakmaiságát.

Egész vitát vált ki aztán a 13. számú sürgősségi rendelet ügyében indított vizsgálat, melyben Florin Iordache volt igazságügy-miniszter a büntetőjog módosítását javasolta. Ez nemcsak a politikusoknak, de sok büntetőjogi szakembernek is már túlzásnak tűnik. Ezt a helyzetet nem nagyon lehet a Chiuariu-ügyhöz hasonlítani, aki pántlikázott kormányhatározatot bocsájtott ki, nem egy sürgősségi kormányrendeletet, mely elméletileg több embert érint.

Ahogy a bírák túlzásnak tartják, hogy büntetőjogi felelősségre vonják őket a határozataik miatt, az egyértelmű korrupciós esetek kivételével, úgy a politikusoknak sem nagyon tetszik a kialakult helyzet.

Következésképpen a DNA-ügyészek lépése nem maradt válasz nélkül. Ha nektek jogotok van kivizsgálni a sürgősségi kormányrendeleteinket, akkor miért ne lenne jogunk nekünk is kivizsgálni a határozataitokat? Ez volt a politikusok üzenete, amit az RMDSZ által benyújtott törvénytervezet fejez ki. Nagyobb tapintatra lenne szükség a politikusokat érintő ügyek kezelésében.

De mégis miért került sor bizonyos túlkapásokra?

Hirdetés

Mivel magyarázhatók az ilyen rövid idő alatt felhalmozott kudarcok? „Nagyrészt olyan ügyekről van szó, melyek más esetekben nem kerültek volna bíró elé. Nem csinálsz bármiből korrupciót”, mondta nekem a DNA egyik tapasztalt ügyésze. Voltak azonban esetek, amikor szinte mindenből ezt csináltak. De még súlyosabbak azok a helyzetek, ahol letartóztatást kértek és megkapták, de a vége felmentés volt. Drágán megfizetünk majd az EJEB-en (Emberi Jogok Európai Bírósága – a szerk.) az elrendelt előzetes letartóztatások hullámáért, melyek esetében végül kiderült, hogy nincs semmilyen bűncselekmény.

Egyes DNA-s vizsgálatok szakmaiatlanságának egyik jelentős okát többek között

a Román Hírszerző Szolgálattal (SRI) való együttműködésben kell keresni.

Az Alkotmánybíróság 2016. február 16-i döntéséig, mely teljesen kizárta a SRI-t a büntetőügyekből, folyamatosan nőtt a szolgálat befolyása a DNA-vizsgálatokra. A Băsescu–Ponta alku után kötött megállapodások és az új főnökök 2013-as kinevezése alapján az együttműködés három év alatt kisebbfajta invázióvá alakult.

Több DNA-s ügyész jelentett olyan eseteket, amikor SRI-s tisztek az ügyészek irodáiba betelepedve részt vettek meghallgatásokon. Rendszeren belüli források szerint a tisztek nap, mint nap jelen voltak az intézményben, ahol a legtöbbször bejelentés nélkül jelentek meg. „A SRI-sek magukkal hozták a feljelentőiket is, akiket aztán egyes ügyekben fedett tanúkként láttunk viszont, más ügyekben pedig vádlottakként. A befolyásuk alatt lévő emberekkel kézen fogva érkeztek”, jelezte a vizsgálatokban résztvevők egyike, akivel e cikk dokumentálása során beszélgettem el.

De tisztek nemcsak információkat és fajsúlyos ügyeket hoztak, hanem velük együtt gyengébben képzett ügyészek is bekerültek a DNA-ba, akik viszont tökéletesen irányíthatók, végrehajtásra készek voltak. Egyes felkészült ügyészek beléptek, majd az ott tapasztaltak miatt értetlenül távoztak is: egyre több olyan ügy volt, melyek nem állhatták meg a helyüket egy bíróság előtt, de mégis benyújtották őket, „hátha bejön”.

Ez a vizsgálatokat lefolytatók és a hírszerző tisztek közötti természetellenesen szoros kapcsolat egyes vitatható ügyekhez is vezetett, sok más szilárdan dokumentált és nagy visszhangot kiváltó ítéletekhez vezetők mellett. Egyes ügyészek két-három évvel ezelőtt odáig is elmentek, hogy a „SRI bűnvádi részlegének” nevezték a DNA-t. Ezek az ügyészek felidézik, néha megtörtént, hogy azok az információk, melyek alapján egy ügyet elindítottak, a kész vádirattal és besorolással együtt érkeztek. Egyesek elfogadták, mások elutasították az ilyenfajta munkamódszert.

Ezt nem úgy kell értelmezni, hogy a SRI-vel zajlott együttműködés csak egy rossz hatásra korlátozódott.

Ez tisztességtelen lenne a Román Hírszerző Szolgálattal szemben, főleg, hogy nehéz ügyeket jelentős források és logisztika mozgósításával oldottak meg, mint amilyen a Voicu-, a Vântu-ügy és más esetek voltak. De ha a szolgálatok kiszabadultak egy igazi civil ellenőrzés alól, sohasem tudtak teljesen meggyőzők lenni azt illetően, hogy helyesen kezelik az óriási hatalmat, mellyel a hatalmon lévő vagy ellenzéki politikusok életéről és haláláról is dönthettek.

Az Alkotmánybíróság (CCR) tavalyi döntése és a SRI büntetőügyekből történt kizárása után a tisztek elpárologtak a DNA-székházból, velük együtt pedig a nagy ügyek is. Az idei mérlegkészítő gyűlésen már nem jelentek meg a SRI-egyenruhák, hogy kiélvezzék a dicsőség őket megillető részét. A SRI-ellenes hisztéria nemcsak a CCR tavalyi döntése után erősödött fel, hanem főleg azután, hogy kiszivárgott a titkosszolgálatok és a DNA közötti titkos együttműködési megállapodások létezése. Az Alkotmánybíróság döntése után aztán átestek a ló túlsó oldalára, amikor az ügyészek között teret nyert az a gondolat, hogy törvénysértő dolognak számíthat az intézményi együttműködés egy titkosszolgálattal. Márpedig az önmagában nem gond, ha két erőszakszerv információkat cserél, ez abszurd gondolat lenne. Az a nagy kérdés, hogy miként teszik ezt, mennyire átlátható és ellenőrizhető ez a folyamat, röviden, hogy mit tartalmaz a kérdéses megállapodás.

A korrupcióellenes ügyészek egy ideig

a SRI-től kapott masnival átkötött információkból, feljelentésekből vagy éppenséggel aktákból éltek,

de az utolsó évben szabad szemmel látható volt, hogy jelentősen lelassult az új nagy ügyek megnyitásának üteme. Nagy visszhangot kiváltó ítéletek sem nagyon érkeztek, a döntéseket elemző üléseken pedig a DNA-beli főügyészek attól tartanak, hogy sok újabb felmentés történik majd letartóztatott hírességek esetében. A sajtó teljes figyelme évekig a központi DNA tevékenységére összpontosult, de a vidéki ügyekre vetett pillantás ott is azt mutatja, hogy egyes ügyek gyenge lábakon állnak.

Láttunk olyan hivatali visszaélési vagy korrupciós ügyeket, melyekben jelentéktelen dolgokkal vádolták a helyi választottakat. Az egyik helyi választott például „azt kérte egy jelenléti bélyegzős alkalmazottól, hogy személyes jellegű tevékenységeket hajtson végre”. Más megvesztegetési ügyekben három halról és egy üveg whiskyről van szó. Ezek a kiskorrupciós ügyek kétségtelenül a román közigazgatás nagy gondját jelentik, de az vitatható, hogy a DNA-nak kell ezekkel foglalkoznia, vagy nem lenne-e egyszerűbb más típusú szankciókkal megoldani. (További részletek itt és itt.)

De a DNA tevékenységének utóbbi hónapokban mutatkozó lelassulását olyan tényezők is magyarázhatják, melyek már nem attól függnek, hogy akarnak-e új ügyeket indítani az ügyészek, vagy sem.

Az új hatalom ellenségesen és nyíltan lép fel a korrupcióellenes harccal szemben,

megpróbálva meggyöngíteni a törvényeket. Grindeanu kormányfő még azzal sem fáradt, hogy részt vegyen a mérlegkészítő gyűlésen, ami még az ügyészekkel általában kevésbé barátságos PSD-s kormányzástól is példátlan dolog. Az olyan kulcsfontosságú intézmények, mint a Belügyminisztérium, az ANAF (adóhatóság – a szerk.) vagy a minisztériumok ellenőrző testületei várhatóan minimálisra csökkentik majd kapcsolataikat a korrupcióellenes ügyészekkel, a felülről előírt politikai irányvonalat követve. Röviden, nem vethetjük csak a DNA szemére, hogy már nem a néhány évvel ezelőtti fordulatszámon dolgozik: a dolgok sem logisztikai, sem intézményi szempontból nem állnak ugyanúgy.

A Negulescu ügyész körüli folyamatos botrány végül feltárt egy tűzoltásszerű vagy éppenséggel túlkapásokkal terhelt vizsgálati módszert, ha figyelmesen megnézzük ezt az esetet. Az ügyész a lemondásával elkerült egy magisztratúrából való kizárást, de Negulescu sokáig megmagyarázhatatlan támogatást élvezett a DNA vezetői részéről. Csak az ügyészi tevékenységével kapcsolatos leleplezések iktatták ki a rendszerből. Ez az eset felveti egyes ügyészek szakmai minőségének kérdését. Nem ártana valamivel nagyobb tisztaság és nagyobb mértékű vérátömlesztés a DNA struktúráiban, a vezetőségi szinteket is beleértve.

Egyesek rosszhiszeműen fogják felhasználni az összes fenti megjegyzést. Annak legfőbb bizonyítékaként fogják bemutatni, hogy a DNA túlkapásokkal, rosszul vagy rosszhiszeműen cselekszik, ahogy azt az intézmény ócsárolói naponta teszik. Ez hamis. Az ügyészek vizsgálatainak jelentős része elmarasztaló ítélettel zárul, a kisiklásokat pedig még mindig el tudják szigetelni.

A bukaresti és vidéki tüntetések során a közvélemény újra kifejezte a DNA iránti bizalmát,

újra masszív támogatásáról biztosítva az ügyészeket. Annak elkerüléséhez, hogy csalódást okozzon egy működőképes DNA-ba kétségbeesetten belekapaszkodó közvéleménynek, az intézmény egyszerűen nem engedheti meg magának a standardok enyhítését. Az ügyészeknek nem szabad megfeledkezniük arról, hogy több százezer ember skandált a DNA mellett, miközben a korábbi években alig néhány tíz ember lett volna hajlandó az utcán is megvédeni az intézményt. Következésképpen most az ügyészekre is nagyobb felelősség hárul.

A România TV és az Antena 3 hazudnak, túloznak és manipulálnak, amikor folyamatosan visszaélésekről beszélnek a DNA tevékenységével kapcsolatosan, a korrupt politikusokkal együtt generált általános hisztéria közepette pedig sohasem lehetett erről nyugodt vitát tartani. De ezt nem lehet a végtelenségig elodázni, ez senkinek sem használ. A România Liberă főszerkesztője, Răzvan Chiruţă helyesen állapította meg: túl kell lépni azon az állításon, hogy minden háborúban vannak járulékos veszteségek is. Az ügyészektől mostantól maximális pontosságot kell megkövetelnünk.

A fentebbi gondok felvetése egy kis figyelmeztetés. Ha nem fogják gyorsan kijavítani őket, mindezek a hiányosságok rendszerszerűvé válhatnak és a korrupt politikusok alaposan ki fogják használni azokat. Aztán mindig emlékezzünk arra, mennyit köszönhetünk mindnyájan a közvéleménynek, mely gyakorlatilag megmentette a DNA-t a megszüntetéstől. Ez a közvélemény nem fog második esélyt adni nekik, ha csalódást okoznak.

A PSD és Liviu Dragnea megadták Laura Codruţa Kövesinek a nem remélt esélyt

arra, hogy védekezésből támadásba váltson át, hogy kikerüljön abból a szorongatott helyzetből, ahova Sebastian Ghiţă, a tévék, a korrupt politikusok és saját sebezhetőségei (a plágiumvádak) juttatták. A DNA a minap még lassan-lassan elmerült abban a médiadarálóban, mely Coldeát a SRI-ből való eltávolításig aprította. Mindnyájan arra számítottak, hogy Kövesi lesz a következő áldozat, de a tüntetések megelőztek egy még nagyobb katasztrófát.

Kár lenne, ha nem használná ki ezt az óriási esélyt, folytatva mindazt, amit jól csinált a DNA élén és menet közben kijavítva azt, ami kezd rosszul működni. Különben a fentebb jelzett gondok elmérgesednek majd, az intézmény berobban, a DNA magába roskad és már külső támadásokra sem lesz ehhez szükség.

Laura Codruţa Kövesi legnagyobb tévedése (akinek 12 éves tapasztalata van a főügyészségen és a DNA-ban) az lenne, ha felkapaszkodna a népszerűségi hullámra és elhinné, hogy az emberek csak miatta vagy az általa vezetett intézményért vonultak utcára. Nagy a kísértés, hogy a politikusok áldozata szerepben tetszelegjen, hogy túlzásba vigye a nemzetközi médiaszereplést. Nem, a több százezer ember egy túlkapás megakadályozásáért vonult utcára és azért, mert azt akarják, hogy a törvény mindenkire egyformán legyen érvényes. Ők folytatni akarják a korrupcióellenes harcot, de senki sem akar túlkapásokat, vagy szakmiatlanságot.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Hirdetés