Nem gyanúsítom Liviu Dragneát – Románia jelenlegi erős emberét – azzal, hogy nem áll szándékában betartani lényeges választási ígéreteit, az adók és járulékok csökkentésével párhuzamos bér-, nyugdíj-, ösztöndíj-emeléseket. Tényleg meg akarja ezeket csinálni, hogy ezzel egy ideig elegendő népszerűséget szerezzen a kritikus hangok elhallgattatásához vagy jelentéktelenné tételéhez. Azokról van szó, akik szemére vetik majd az igazságszolgáltatásba történő törvényhozási beavatkozásokat, például egy amnesztiáról és kegyelemről szóló törvénnyel, mely „megmenti” a korrupt politikusokat, többek között őt magát is a büntetésektől, vagy a DNA (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.) „méregfogainak” kihúzását – mely ellen máris iszonyatos lejárató kampány folyik a România TV-n és az Antena 3-on.

Pénzözön közepette kit érdekel még a „jogállam”?

Milyen hatásuk lesz még Iohannis elnök szemrehányásainak, aki – szerencsére – kezd egyre inkább az lenni, egy „játékos-elnök”, amivé eredetileg nem akart válni? Nem hiszem, hogy szükség lesz majd felfüggesztésre; Dragnea nem akar majd túl sokat kockáztatni, és az az igazság, hogy nincs is rá szüksége. Egy gyenge, megosztott és alkalmas vezetők nélküli ellenzék mellett az elnök szavai nem érnek el majd túl messzire, a valamivel több fogyasztás lehetőségének örvendő lakosság többsége pedig szemet fog hunyni a visszaélések, a korruptak „rehabilitálása”, az új plágiumbotrányok, a büntetőjog rossz irányú módosítása és más hasonlók felett.

És ne feledkezzünk meg arról, hogy a nemzetközi helyzet Dragneának és társainak kedvez: Európa tűkön ülve várja a franciaországi elnök- és a németországi parlamenti választást. Az iszlamista terrorizmus továbbra is rémületbe ejti és megosztja a lakosságot, aláássa a kormányok és a liberális politikák iránti bizalmat. A migrációs hullám pillanatnyilag alább hagyott, de bármikor újabb jelentős áradatot hozhat. Sokan még az Európai Unió létezését és szükségességét is megkérdőjelezik. Erősödőben van az Európa-ellenes populizmus és a nacionalizmusok. Úgy tűnik, az új egyesült államokbeli adminisztráció megállapodásra törekszik Oroszországgal, akár még az európai és főleg a kelet-európai szövetségesek feje felett is. Talán végül mégsem lesz így, de egy ideig mindenképpen fennáll majd a bizonytalanság, az új adminisztráció izolacionista és antiglobalista tendenciájának pedig tartós következményei lehetnek. Röviden, a „nagyvilágnak” – valószínűleg – nem lesz túl sok ideje, türelme vagy hajlandósága számba venni a PSD–ALDE koalíció „illiberális” kisiklásait és olyan reakcióra sem lehet majd nagyon számítani, amilyen a 2012-es volt. A PSD régi álma – Románia teljes uralma alá hajtása és stabil, korrupt és illiberális oligarchiává alakítása – ezúttal elérthetőbbnek tűnik, mint valaha.

Dragnea tervének útjában a gazdaság jelenti az akadályt,

a nagy akadályt. Az, amit a PSD elnöke tesz, kockázatos, egy ésszerű vezetés számára elfogadhatatlan fogadás, de úgy tűnik, számára és cinkosai számára a börtön lehetősége túlságosan komor és közeli fenyegetés ahhoz, hogy ésszerűek maradjanak. Felteszik a ruletten az országot, talán „bejön” neki. Valóban, az adók csökkentése és a bérek egyidejű növelése esetén a makrogazdasági stabilitást – mondják – csak egy évi legalább 5,5 százalékos GDP-növekedés mellett lehet biztosítani, ami a PSD kormányprogramjában szerepel. Ez nagyon sok, főleg, hogy nem csak a román gazdaság teljesítményétől függ. Meg kell említeni, hogy az IMF 5 százalékos növekedést jósolt 2016-ra és a folyó évre alig 3,8 százalékost tart elképzelhetőnek. A – mint említettem, meglehetősen bizonytalan – globális konjunktúra fellendítheti, de akár alá is áshatja a román kivitelt és a külföldi befektetéseket. És ha a növekedés nem éri el a PSD által tervezett szintet, akkor vagy újra be kell vezetni bizonyos adókat, vagy az áfá-t kell megemelni, vagy a juttatásokat kell csökkenteni, vagy – ami még rosszabb – rá kell taposni az infláció pedáljára (amit a Boc-kormány nem akart megtenni). Természetesen, a válságból a költségvetési hiánynak a GDP 3 százaléka fölé növelésével is ki lehet evickélni, ha az EU belemegy ebbe – ami nem nagyon valószínű. Ha pedig

a kormány megjósolható nacionalista érvekkel túlteszi majd magát az EU tilalmán,

akkor ennek az ország egyre nagyobb mértékű eladósodása lesz a következménye, egyre magasabb árakkal, és végül egy lehetséges hiperinfláció vagy/és fizetésképtelenség. (Hiszen ne feledjük: nem tartozunk az euró-övezetbe, hogy megmentsenek minket, mint Görögországot). A PSD és Dragnea számára ez katasztrofális távlat lenne, de – sajnos – mindnyájunk számára is szomorú lenne, függetlenül attól, hogy a PSD-re szavaztunk, vagy ellene, vagy egyáltalán nem. Nagyon nagy árat fogunk fizetni azért az örömért, hogy megszabaduljunk Dragneától és korrupt klikkjétől, valamint a független igazságszolgáltatás és a Romániában egyelőre még létező és oly nehezen elért kevés jogállamiság lebontását szolgáló politikáitól. De – nyíltan megmondom – talán ez az egyetlen ár, melyet a román nép többségének meg kell majd fizetnie, hogy valamivel immunisabbá váljon – még ha csak egy vagy két nemzedékre is – a populizmus szirénhangjaira. Időközben végig kell néznünk, miként teszik fel egész életünket egy rulettre: Liviu Dragneáéra.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.