Akármennyi reformígéret születik, a vége mindig az, hogy a kultúrát hajítják ki elsőként az ablakon.
Nagy hullámokat vetett a romániai Samsung-leányvállalat egyik igazgatójának nyilatkozata: „Jobbnak tartom, ha előbb tabletekkel látjuk el az iskolákat és csak azután oldjuk meg az udvari budi helyzetét” (Cristian Cojocaru, Samsung Románia). Ahogy az várható volt, a nyilatkozatot számos bírálat követte, de ez – talán – kevésbé fontos. Nem minden ostobaság vált ki bírálatokat, csak a lényegre tapintó. Hiszen a fenti kérdés – általánosítva – a hosszú távon mélyreható változásokhoz vezető intelligenciába való befektetés melletti döntésként is átfogalmazható, szembeállítva az azonnali következményekkel járó anyagi infrastruktúrába történő beruházással, ami azért egy kicsit másképp néz ki.
Közpolitikára lefordítva, a tablet a szó igazi értelmében vett oktatásba történő beruházást jelképezheti. Sokszor hallottunk az oktatás elsődlegességéről, de
például a felszerelésbe történő anyagi befektetésre vagy az oktatók bérére. Az állítólagos reformok ellenére az oktatás változatlan maradt, legfeljebb felületes modernizáláson esett át. Az oktatásból általában éppen a kultúra hiányzik, vagyis a „tablet”, a „szoftver”, mely képessé teheti az embert arra, hogy más értékűvé tegye az életét. Az irodalomórákon már senki sem olvas irodalmat, a zeneórákon nem hallgatnak zenét, a rajzórákon pedig nem látogatnak műcsarnokokba. Amúgy pedig, a matematikaórák kivételével, a diákoknak „projekteket” kell készíteniük, ami alatt a wikipédiából másolt tartalmakat kell érteni.
Nem azt mondjuk, hogy gyertyafénynél is lehet olvasni (bár nyilvánvalóan lehet), hanem arra akarjuk felhívni a figyelmet, hogy az új technológiák és az összes kényelmi tényező nem helyettesítheti a komoly oktatást. Természetesen, az udvari budis falusi iskoláink drámai tünetei a falusi közösségek tehetetlenségének, de ha kizárólag a tárgyi infrastruktúrába fognak befektetni, akkor az oktatás képtelen lesz ellátni a feladatait. Végső soron
Mi haszna a szép és világos iskolának, ha – úgymond – „funkcionális analfabéták” kerülnek ki onnan?
A tablet a közszolgálati televízió kulturális műsorait is jelképezheti, melyekből egyre kevesebb és egyre „piacosabb”, vagyis magyarán csak reklámszerzésre jó van. Amikor a televíziót elsősorban a „csatornahálózat korszerűsítése” érdekli, akkor ezt elsőként a kultúra fogja megszenvedni.
Nemrég értesültem arról, hogy az utóbbi évek egyik meglepő sikere, a Bukaresti Városi Könyvtár, mely újra beindította az összes lakótelepi könyvtárat és számos új kötetet szerzett be, szintén átalakításra készül és a könyvek egy részét videojátékokra és más szórakoztató anyagokra cseréli. Elsőként a „filozófia” részleget áldozzák fel, a könyveket pedig ismeretlen helyre már el is szállították. Nos, ez azt jelenti, hogy a könyvtárak szintén a felszínes modernizálást helyezik előtérbe és – ez a súlyosabb –
Azt mondják, hogy ez egy szélesebb körű tendencia, vagyis ugyanez történik a világon mindenhol és az új vezető tartani akarja a lépést!
Valaki megjegyezte, hogy nincs szükség a fentebbi vagy-vagy döntésre és hogy az informatizálás és a csatornázás nagyon jól végrehajtható párhuzamosan is. Valójában azonban, tekintettel a források korlátozottságára, a döntés drámaivá válhat. Ha pedig megmaradunk a fentebb kifejtett metaforánál, akkor néha nem árt egy bizonyos radikális hozzáállás és egyértelmű állásfoglalás az intelligencia mellett, a mindenféle kényelem rovására. Végül visszatérve az iskola példájához, a román társadalom valódi tartalmi változás nélkül a jövőben sem rendelkezik majd a modernizálás eszközeivel. „Tablet” nélkül saját elmaradottsága foglya mard majd, bizonyos kis külső csinosítások dacára.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.
Van ez a tervezett második deficitcsökkentő csomag, amiben a különleges nyugdíjak problémáját is megoldják állítólag. Na ja. Hogyne. Persze. Naná…
Országszerte egyre több kiskorú szenved balesetet elektromos rollerrel. Szatmár megyében az elmúlt hétvégén három 10 és 12 év közötti gyereket kellett sérülésekkel kórházba szállítani.
Eközben a pozícióhalmozásnak (is) hadat üzenő Bolojan épp halmozza a pozíciókat, a PSD-ben pedig dúl a belső hatalmi harc.
A rendőrség közlekedési tájékoztató központja (Infotrafic) szerint a 7B jelzésű országút Arad és Tornya közötti szakaszán történt balesetben két autó volt érintett.
Tavaly öt év után először fordult elő, hogy több romániai távozott Németországból, mint ahányan odaérkeztek.
Egyelőre tisztázatlan okok miatt lekapcsolódott a világítás, félbeszakadt az FK Csíkszereda-Bukaresti Dinamo találkozó a 63. percben.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.