A románok nagy dilemmája

Szucsáva (Suceava) megye lakóinak gyakran kell cáfolniuk a Románia többi térségéből származó barátaik tirádáit, akik azzal „vádolják” őket, hogy moldovaiak.

A Bukovina megnevezést 1774 után használták hivatalosan, amikor a Habsburg Birodalomhoz csatolták a régiót.

Ennek ellenére a Bukovina kifejezés először egy középkori dokumentumban jelent meg, Moldva északnyugati részének megjelölésére. A Muşat-házi I. Roman, Moldva uralkodója 1392. március 30-án három falut adományozott Ionaş Viteazulnak, melyek a Szeret mentén helyezkedtek el, a következő megjegyzéssel: „Felfele egészen a nagy Bukovináig, amerre a Dobrinăuţi-ba vezető út húzódik.”

1774-ig, amikor Moldva északnyugati része a Habsburg Birodalom egyik régiója lett, a Bukovina név nem jelenik meg újra a történelmi dokumentumokban, ehelyett Moldvaföld Felföldje néven ismerték. A Bukovina név csak a Habsburg közigazgatás bevezetése után lett hivatalos. Az elnevezés nem terjedt el túl gyorsan, és vele párhuzamosan a Felföld, Plonina, Cordun vagy Arboroasa is használatban volt.

A Bukovina név a németül Bükkösök Földjét jelentő Buchenlandból származik.

Pontosabban, Bukovina térség neve a szláv eredetű, „bükköt” jelentő „buk” szóból származik.

„A Bukovina elnevezést a régió Habsburg Birodalomhoz való csatolása után kezdték használni. Addig Moldva északi részét gyakran Moldvaföld Felföldjének nevezték. A Bukovina a német Buchenland szóból származik, mely Bükkösök Földjét, vagy Tartományát jelenti”, magyarázta a szucsávai Ilie Gliga történész.

Gabriel Spleny tábornok volt a Szucsáva, Szeretvásár (Siret) és Csarnóca (Cernăuţi, Csernyivci) városokat magába foglaló, nagyjából 10.500 négyzetkilométeres és csaknem 72 000 fős lakosságú Bukovina első kormányzója. 1779-ben Carol Enzenberg tábornok lett Bukovina új kormányzója, akitől a krónikások szerint a régió új neve származott, a térségbeli híres bükkösökről, és ez az elnevezés a mai napig fennmaradt.

Bukovina kormányzója 1848 nyarán kérte a térség leválasztását Galíciáról.

Ennek alapján az osztrákok 1849. március 4-én az osztrák uralkodói ház autonóm tartományává nyilvánították Bukovinát, hercegségi ranggal.

1875-ben nyílt meg a csarnócai egyetem, ahol több olyan román is tanult, akik Bukovina Romániával való egyesüléséig életben tartották a román nemzettudatot.

Románia első világháborús szerepvállalásának az is célja volt, hogy visszaszerezzen egyes más államok közigazgatása alá tartozó, román lakosú területeket. Ferenc József osztrák-magyar császár a birodalom minden nemzetének felkínálta a lehetőséget autonómiája kikiáltására. 1918. november 28-án, egy Csarnócán tartott kongresszuson kikiáltották Bukovina egyesülését Romániával.

„Románia az etnikumok közötti együttműködés ragyogó példája volt. A második világháború után

újra felbukkant a híres «homo bucovinensis» kifejezés,

aki a toleráns, legalább két nyelven beszélő és az etnikumok közötti békés együttélés modelljét kínáló egyén prototípusa volt”, mutatott rá Emmanuel Turczyski német történész Mihai Iacobescuval, a román történelemírásban Bukovináról készült legátfogóbb és legnagyobbra tartott történelmi szintézis (Din istoria Bucovinei, I. köt., 1774-1862, Bukarest, Akadémiai Kiadó, 1993) szerzőjével folytatott beszélgetése során.

„Moldova tehát átmeneti elnevezés mások időbeliségében, míg Bukovina másfél évszázadon keresztül maga az időbeliség, tehát az európai történelmi kortárs lét vállalása volt. Következésképpen bármilyen Bukovinára való utalás egy bizonyos időszakra, egy alakulóban lévő történelmi civilizációra vonatkozik, de egy ezzel párhuzamosan elkeseredetten őrzött ősi szellemiségre is, ugyanis e három támpont egyike sem jellemző az egész Moldvára”, állítja Ion Drăguşanul szucsávai történész Povestea aşezărilor bucovinene című dolgozatában.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.