Ez év októberében nemcsak az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc kitörésének, hanem Tamási Áron kolozsvári látogatásának 60. évfordulója is van. Ebből az alkalomból a Magyar Szabadság Évéhez csatlakozva a Szentegyház utca 4. szám alatt található 56-os rendezvényközpontban elevenítették fel a Kossuth-díjas népi író és az akkor még önállóan működő Bolyai Egyetem – a rendszerrel szembeni kritikáit egyre nyíltabban felvállaló – diáksága hatvan évvel ezelőtti találkozását. Két későbbi 56-os elítélt szempontja alapján ismerhettük meg a történéseket: Dávid Gyula segédtanárként, míg Nagy Benedek harmadéves történészhallgatóként vett részt az író-olvasó találkozón.
Tamási Áron 1944-ben emigrált Budapestre, és csak a Sztálin halálát követő enyhülés után, több mint tíz évvel később utazhatott haza, szülőföldjére. A közéletben vállalt szerepe miatt került tilalom alá, az erdélyi baloldal is ellenszenvvel viseltetett iránta. 1955-ben kapott útlevelet, ezt követően kétszer tért haza magánlátogatásra. Az 1956 októberi utazása egyben írói hazatérését is jelentette, hiszen
akkor kezdték el újra megjelentetni írásait az itteni lapok,
és tárgyalások folytak könyveinek román nyelvű kiadásáról is – elevenítette fel a látogatás kontextusát Dávid Gyula.
A vendéglátó Jordáky Lajos naplójából, de Tamási Áron memoárjából és a későbbi kihallgatási jegyzőkönyvekből is rekonstruálható az a pár nap, amit az író Kolozsváron töltött. 1956. október 15-én érkezett, harmadik feleségével, Adéllal, akit a diákság igen vonzónak talált. Első nap kolozsvári írókkal találkozott, majd két egyetemi hallgató, Láng Gusztáv és Miess G. (Ritoók) János meghívták a Bolyai Egyetemen szervezett irodalmi körbe. A meghívást másnap Bányai László rektor tette hivatalossá.
A Marianum dísztermében mintegy hétszáz diák vett részt a végül október 17-én létrejött találkozón, akik kérdések sokaságát szegezték az írónak. Az egyik kérdező Nagy Benedek volt, aki arról érdeklődött,
hogyan látja a Kossuth-díjas író az erdélyiek sorsát.
Az akkor harmadéves történészhallgatóval szemben később 11 vádpontot emelt a Szekuritáté, ezek közül az egyik az volt, hogy lázító kérdéseket tett fel ezen a bizonyos találkozón. Öt évre ítélték. Nagy Benedek szerint az akkor uralkodó hangulat egyértelművé tette, hogy a Bolyai Egyetem diákjai egy hullámhosszon voltak a pesti srácokkal, és ők is ugyanúgy részesei voltak annak a forradalomnak, amit Nagy Benedek „egy kis nép páratlan magasságba való emelkedésének” nevezett.