A, nos, enyhén szólva hevenyészett emelvény már vagy két napja ott áll Mátyás király szobra alatt. Kérdés, miért?
Valakik szép román zászlókat és még szebb feliratokat aggattak rá. Minek eredményeképpen az egész kezdett nagyon úgy kinézni, mint egy zsibvásári hirdetőtábla, amin az áll, hogy Románia... eladó.
Pedig a megfogalmazott üzenetek egyike épp az ellenkezőjéről szól. Amint a szakavatott, magyarbarátságáról híres kolozsvári Napoca News oldalról megtudtuk, az emelvény a... ööö... A Nemzet Felszabadításának Felvonulása című rendezvény kelléke volt, amelyen a cikk szerzője szerint nagyon kevesen, alig egy tucatnyi igazi román ember vett részt. Ez amúgy két dolgot jelenthet. Az egyik: a románokat már nem érdekli annyira a nemzeti hőzöngés. (Hm.) A másik: nagyon gagyi volt a szervezés.
No de mindegy, ha már ilyen szarul sült el a dolog, a szervezők gondoltak egyet, és ott felejtették a csodálatos pódiumot, Kolozsvár kellős közepén. Kérdezzük: vajon miért nem vitték át a cuccot Avram Iancu szobra elé? Költői kérdés, persze. Igaz,azt is kérdezhetnénk, Kolozsvár rendszerető polgármesterének szemét miért nem szúrja a látvány?
Inkább nem kérdezünk semmit. Megyünk tovább. A fantasztikus kreációt meg majd elmossa az eső. Vagy az idő. Mindegy.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
… a galaci család, amelynek otthonát elvitte a ruszki drón, kap egy új lakást a Ferrari-örökös nejétől… és a mindig mosolygós Victor Ponta végleg szakított a PSD-vel és hazafiasabb vizekre evez.
A 2019-es EP-választások alkalmával épp Tomac volt az, aki a kettős állampolgárságú romániai magyarok ellen hergelt, de összeállításunkban felidézzük az elmúlt tíz évnek a román és magyar állampolgársággal is rendelkezőkkel szembeni román narratíváját is.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Bár eredetileg csikót próbált elejteni egy agresszív székelyvarsági medve, később rátámadt és megkergette a vasárnap esti riasztásra kiérkező hatóságokat. Kénytelenek voltak ártalmatlanítani a nagyvadat.
Éles vita dúlt a magyar Országgyűlésben a képviselők állampolgárságának nyilvánosságra hozatalát célzó mihazánkos kezdeményezésről. Gurzó Mária, a Tisza Párt képviselője tisztázta: soha nem rendelkezett román állampolgársággal.
Négy gyermek és három felnőtt lett rosszul egy összejövetelen a Gyimesközéplokhoz tartozó Hidegségen vasárnap este. A mentőegységek valamennyiüket csíkszeredai kórházba szállították.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.