A, nos, enyhén szólva hevenyészett emelvény már vagy két napja ott áll Mátyás király szobra alatt. Kérdés, miért?
Valakik szép román zászlókat és még szebb feliratokat aggattak rá. Minek eredményeképpen az egész kezdett nagyon úgy kinézni, mint egy zsibvásári hirdetőtábla, amin az áll, hogy Románia... eladó.
Pedig a megfogalmazott üzenetek egyike épp az ellenkezőjéről szól. Amint a szakavatott, magyarbarátságáról híres kolozsvári Napoca News oldalról megtudtuk, az emelvény a... ööö... A Nemzet Felszabadításának Felvonulása című rendezvény kelléke volt, amelyen a cikk szerzője szerint nagyon kevesen, alig egy tucatnyi igazi román ember vett részt. Ez amúgy két dolgot jelenthet. Az egyik: a románokat már nem érdekli annyira a nemzeti hőzöngés. (Hm.) A másik: nagyon gagyi volt a szervezés.
No de mindegy, ha már ilyen szarul sült el a dolog, a szervezők gondoltak egyet, és ott felejtették a csodálatos pódiumot, Kolozsvár kellős közepén. Kérdezzük: vajon miért nem vitték át a cuccot Avram Iancu szobra elé? Költői kérdés, persze. Igaz,azt is kérdezhetnénk, Kolozsvár rendszerető polgármesterének szemét miért nem szúrja a látvány?
Inkább nem kérdezünk semmit. Megyünk tovább. A fantasztikus kreációt meg majd elmossa az eső. Vagy az idő. Mindegy.
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
Az 1989 előtti etnikai egyenlőség matematikája alapján tizenegy magyar diák nem tett ki hét embert. Utolsó előtti felvonásához érkezett az MCC-történészkerekasztal.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.
Nem mindegy, hogy milyen kézben marad a hátrahagyott református örökség – Makkai Péter református lelkész, korábbi szociális államtitkár előadásán jártunk.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
További vasárnapi hírek: a PSD nagyon udvarol az RMDSZ-nek, hogy támogassa Grindeanu kormányát, egy közvélemény-kutató pedig elmagyarázza, miért nincsenek az utóbbi időben politikai felmérések.
Villámcsapás ért egy tanárt a Bucsecs-hegységben, miközben egy 14 gyermekből álló csoporttal túrázott. A pedagógust eszméletlen állapotban találták meg a hegyimentők, majd hordágyon szállították le a hegyről.
Teljes zűrzavar közepette szállították el a Bihar megyében felszámolt illegális szociális létesítmények lakóit, közülük sok magyar rászoruló Olténiába került.
Elpusztult az a nagyméretű medve, amely egy hónapja jószágokat pusztított Balánbányán, és csütörtök hajnalban ismét visszatért egy portára. A vadászok rálőttek az agresszív állatra, amely elmenekült, de reggel a vérnyomok alapján megtalálták a tetemét.
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
Az 1989 előtti etnikai egyenlőség matematikája alapján tizenegy magyar diák nem tett ki hét embert. Utolsó előtti felvonásához érkezett az MCC-történészkerekasztal.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.