A Blagáról, Pontáról, Ghiţáról, Băsescuról és Udreáról szóló legutóbbi ügyeknek a választási kampány (az ügyészek gyanúja szerint) korrupt finanszírozási módja a közös nevezőjük. Elismerve, hogy minden pártot feketepénzekből finanszíroznak, a volt elnök próféta volt a saját hazájában, amikor egy évvel ezelőtt kihirdette: „Nincs tiszta párt. Nem igazán a jelöltek foglalkoztak a finanszírozással, de a jelölteknek megvan a maguk erkölcsi felelőssége.”

A mechanizmus amennyire banális, annyira romboló hatású is volt az egész társadalomra nézve.

Egyes cégek feketepénzeket öntenek a pártok vagy a jelöltek számlájára. Ha magáncégek, akkor a kampány után az államtól ajándékba kapott szerződésekkel egyenlítik a befektetésüket. Ha államiak, akkor a kampány finanszírozása az ár, amelyet mindenféle igazgatócskák megfizetnek azért, hogy tisztségükben maradhassanak.

A kampány során összegyűjtött pénz egy része egyenesen a politikusok zsebébe kerül, ugyanis nem nyugta ellenében vagy tanúk előtt kapják. Erősen tartja magát az a legenda, hogy egyes pártvezetők hazaviszik a kampánypénzeket. Másokat a finanszírozók vádolják nagy hangon. Ez a korrupt mechanizmus aztán lánckorrupciót generál, eltorzítja az egész társadalmat. Elsősorban azzal, hogy a forrásokhoz csak kiválasztottak juthatnak hozzá, csak bizonyos cégek nyerhetnek el állami szerződéseket.

Aztán a politikai döntéshozók egy szűk csoport foglyává válnak,

akiket ki kell szolgálniuk a kampányban kapott feketepénzekért. A hatalmat már nem a közjó nevében gyakorolják, hanem egy nomenklatúra hasznára, melyet ettől kezdve már nyugodtan politikai-gazdasági maffiának lehet nevezni. Ennek óriási ára van a társadalom számára. Így jönnek létre a felesleges, rosszul vagy csak papíron elvégzett beruházások.

A politikusok szintén rákapnak a könnyen jövő pénz ízére, belépnek a megvesztegetési körhintába és rabjává válnak. Az utóbbi 25 évben szinte az egész politikai osztály bekapcsolódott ebbe az őrült körtáncba. Kevés kivételtől eltekintve mind bemocskolta magát feketepénzekkel: politikusok, magán- és állami cégek, politikai tanácsadók, elemzők, újságírók.

Az egyik tévéadón láttam a volt elnököt, Traian Băsescut, aki korábban megbélyegezte az illegális finanszírozásokat, amint nagyon felháborodott azon, hogy az ügyészek beledugták az orrukat ebbe az ügybe, miközben minden párt ugyanúgy cselekedett. Márpedig éppen ez a nagy gond. Gyakorlatilag az egész politikai rendszert áthatotta ez a rákfene és valahogy meg kellett törni ezt az ördögi kört.

Nem lehet általános amnesztiával nagytakarítást végezni,

eltörölve egy általánossá vált bűnös múltat, jobb törvényeket alkotva és azt remélve, hogy ugyanezek a korrupt politikusok holnaptól szentként fognak viselkedni. Nem fognak, ellenkezőleg. A túlélésért vergődnek, meg azért, hogy továbbra is azt tehessék, amit kitanultak. Széttépik, bemocskolják, megtámadják, megmarják és gyalázzák mindazokat, akik az ökoszisztémájukat fenyegetik.

A DNA (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.), a titkosszolgálatok, az őket elítélő bírák, a mocskos ügyeiket leleplező újságírók, a tisztességes munkát végző civil szervezetek mind halálos ellenségeivé váltak egy agonizáló világnak. A reformokat támogató külföldi partnerek, az AEÁ és az Európai Bizottság szintén célponttá lettek. A nyugatellenes diskurzus elsősorban a büntetőügyesek, a szilárd, működőképes intézményekkel rendelkező demokráciákon belüli törvényesség és rend nagy ellenségei miatt erősödött fel.

A DNA vezetője, Laura Codruţa Kövesi ellen az utóbbi napokban elkezdődött nyakló nélküli támadások

e kipusztulóban lévő politikusok kétségbeesését mutatják.

Látják, hogy a világuk lassan kimúlóban van, de nem akarják elfogadni, hogy egy egész ország megváltozott, egy egész nemzedék utasítja el őket az utcákon tüntetve visszaéléseik és arroganciájuk ellen. Halálukon vannak, de nem adják meg magukat egykönnyen. Nem értik, hogy harcuk nem vezet sehova, hogy ha el is tudnak taposni egy embert, egy egész rendszer veszi át a helyét, mely már bejáratódott, megedződött és megszabadult minden gátlástól a nehéz korrupcióellenes harc utóbbi éveiben. Az állam eléggé megerősödött ahhoz, hogy már elfogadhatatlannak tartsa, hogy nagyon személyes és kisszerű ambícióból egyetlen ember képes legyen azt szétverni.

Eddig már számtalanszor láttam ezt a véres harci jelenetekkel teli horrorfilmet. Mindig ezt láttuk, amikor teljhatalmú, magukat érinthetetlennek, Románia isteneinek tartó emberek lezuhantak a talapzatról. Emlékeznek még, mekkora médiacirkuszt váltottak ki a vizsgálatok, a perek és az ítéletek Năstase, Vântu vagy Voiculescu esetében? Milyen sorsuk volt büntetőügyes miniszterek és parlamenti képviselők egész seregének? Mennyivel voltak azok kevésbé zajos ügyek, mint a mostaniak? Mit értek el minden alkalommal, amikor megpróbálták levegőbe röpíteni Romániát, elnököket megválasztatni, emberek és intézményeket tönkre tenni?

Nem túl sokat, szerintem. Az ítéletek elháríthatatlanul megszülettek. Most is így lesz. Băsescu, Udrea, Ponta és Ghiţă nem tudják elfogadni, hogy már nem vihetik vissza a múltba Romániát. Már nem elég erősek, a társadalom pedig felébredt, megízlelte a tiltakozás ízét és magasabb politikai standardokat követel. Rendben, ezúttal Románia szinte valamennyi korábbi ura összefogott, óriási erők szövetkeztek.

Nehéz pillanat, de egy kis nyugalommal és bölcsességgel nem lehetetlen túljutni rajta.

Igaz, a sajtó jelentős része továbbra is alájátszik nekik és egy követ fúj velük, mert a hírtévék a politikai korrupciós mechanizmus fontos részét képezték. Évekig feketepénzek mosógépeként vagy a politikusok szolgálatába állított manipulálási eszközökként működtek, így nincs okuk örülni a jólétüket biztosító világ összeomlásának.

Megemlíteném még, hogy a politikusok egyre kevésbé tudják magukat áldozatként beállítani. Eddig Ponta arra panaszkodott, hogy Băsescut senki sem bántja, Udrea irigykedve nézte, hogy Blaga csak tanúként látogatott a DNA-ra, míg ő egyik aktát gyűjtötte a másik után, Voiculescu jó néhány évig Vântuval versengett azon, ki állít elnököt, majd mindketten Rahovában lettek cellafőnökök. Már senki sem állíthatja meggyőző módon, hogy kivételezések vannak a vizsgálatokban, ezzel segítve egyik vagy másik pártot, vagy azt, hogy az ügyészek figyelembe veszik a tisztséget.

Már senki sem lehet nyugodt, miután olyan sok nyomot hagyott hátra a mocskos választási kampányok során. Statisztikai szempontból, az illegális finanszírozásokban érintett sok ezer cégből bárkinek eszébe juthat önfeljelentést tenni, hogy megússzon esetleges vádakat. Nagy esély van arra, hogy vége azoknak az időknek, amikor a politika elsősorban egy nagy, nyereséges vállalkozás volt, minden attól függ, mennyire leszünk a továbbiakban képesek megőrizni mindazt, amit az utóbbi években nagy erőfeszítésekkel elértünk. Még semmit sem nyertünk el véglegesen.

Megjegyzés: A 2016 óta hatályos új pártfinanszírozási törvény jelentősen lecsökkentette a feketepénzek felhasználási lehetőségét a kampányokban. Ez már látható volt a korábbiaknál sokkal szegényesebb helyhatósági kampányban, ami miatt a jelöltek arra kezdtek panaszkodni, hogy ez már a másik véglet és a közvélemény nem is értesült arról, hogy választás van. Ennek ellenére a liberális jelölt, Ludovic Orban éppen azért került ki a bukaresti versenyből, ahogy megpróbálta a kampányát finanszírozni.

A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.