Miközben úgy tűnik, hogy Romániában a magyar zászló minden egyes megjelenése hidegrázást okoz a bukaresti hatóságoknak, Magyarországon vannak olyan közösségek, ahol jelentős a románok aránya és ahol a román zászló senkit sem zavarva lobog a közintézményeken.

Bedeunek, vagy magyar nevén Bedőnek széles utcái és alacsony, zöldellő fákkal övezett házai vannak. Semmiben sem különbözik a kelet-magyarországi és nyugat-romániai alföldön szétszórt falvaktól. A település a Debrecent a borsi vámmal összekötő teherautó-út mentén helyezkedik el. Az út ugyanolyan pocsék, mint a Nagyváradot Margittával összekötő toldozott-foltozott. Az egyetlen dolog, ami megkülönbözteti a többi magyar falutól, például Ártándtól, az a lakosai nagy része által beszélt nyelv. Bedőben szinte mindenki beszéli, legalább valamennyire, a román nyelvet.

Csak néhány száz lakója van. A legutóbbi népszámlálás szerint 117-en románok. Az adatok szerint, a falu lakóinak 62 százaléka magyarnak, 32 százaléka románnak vallotta magát, a többi roma. Régebben sokkal nagyobb volt a románok aránya, de az utóbbi évszázad folyamán egy részüket elmagyarosították, főleg azokat, akik vegyes családokból származtak. A falu lakóinak 55 százaléka felekezeti szempontból görög-katolikus, 2 százalék pedig ortodox és ők szinte mind román eredetűek. Bedőben 11 százalékot tesz ki a reformátusok, 10 százalékot a római katolikusok aránya, a többi esetében pedig nem ismert a felekezeti hovatartozás.

„Itt a faluban mindenki beszéli a magyart és a románt is. A határ innenső és túlsó oldalán is vannak rokonaink. Amikor a kommunisták voltak hatalmon, nehezebben tartottuk a kapcsolatot, de most, mióta bejutottunk Európába, már nincs semmilyen gond. Még a romániai tévé és rádió is eljut idáig”, mesélte egy öregember, aki éppen a portája előtti járdát seperte. Elmondta még, hogy a román nyelvet a középkorúak beszélik rosszul. „A kommunisták idejében nem fűződött érdek a román nyelv ismeretéhez. Most viszont a gyermekek tanulják a románt, mert így könnyebben találnak munkát”, teszi még hozzá partiumi tájszólású és erős akcentusú beszéddel.

A románul beszélő könnyebben munkát talál

Valóban, a határ mentén gyöngysorként elhelyezkedő magyar falvak fiataljai közül sokan Romániában dolgoznak. A legtöbben az utóbbi években figyelemre méltó virágzást megtapasztaló Nagyváradra ingáznak. Egyesek az ipari parkokban dolgoznak, mások építkezéseken. Nagyváradon javában fejlődik az ingatlanpiac és aki járatos az építkezésekben és a beltéri munkákhoz is ért, annak keresete könnyen meghaladhatja az 1.000 eurót, ami jóval több, mint amennyit Magyarországon a mezőgazdaságban el lehet érni.

Azok számára, akik Nagyváradon akarnak dolgozni, a román nyelv ismerete egyértelmű előnyt jelent, ezért nagy az érdeklődés a bedői kétnyelvű iskola iránt. A diákok a magyarországi tanterv szerint tanulnak, de hetente öt órát tanulnak román nyelvet és egy órában a román hagyományokról és kultúráról is. De Bedőben a legfontosabb román nyelvleckék azok, amikor a román és a magyar gyermekek együtt játszanak. Ilyenkor egymás nyelvét tanulják, ezért Bedőben az irodalmi román nyelvet és nem a partiumi tájszólást csak azok beszélik, akik a határ túloldalán születtek és Magyarországra költöztek.

Az egyik példa a Veszprémi család, mely eladta a nagyváradi lakását, hogy Bedőre költözzenek. 2007–2008 környékén a lakás a román városban négyszer többet ért, mint bármelyik ház a magyarországi falvakban és a különbözet egy részéből a házaspár földet vásárolt Bihar és Hajdú-Bihar megyében is. A Veszprémi házaspár partiumi magyar etnikumú, de két kislányuk románt is tanul az iskolában.

„Nem számít, milyen nyelven beszélsz, az emberség a fontos. Romániában is, Magyarországon is otthon vagyunk”, mondta Veszprémi László. Leonard Horvath kolozsvári történész azt mondja, hogy

„Közép-Európában szabály volt az etnikumok közötti megértés.

A konfrontációs esetek sokkal ritkábbak voltak, mint azok az alkalmak, amikor az emberek együttműködtek és megértették egymást. A kommunizmus bukása után az Európa ezen részében élő emberek kezdték újra felfedezni a régi értékeket. Bátorításra és népszerűsítésre érdemes a bedői modell”.

A bedői románok is osztják ezt a véleményt. Az egyik helybéli azt mondja, hogy a bedői románoknak a nemzeti jelleg megőrzésével kapcsolatosan egyetlen megvalósulatlan óhajuk van: a román nyelvű misék. A faluban magyar görög-katolikus pap szolgál, aki a debreceni székhelyű Hajdúdorogi Érsekséghez tartozik, és aki a bedői magyaroknak és románoknak egyformán tart miséket. Egyes falubeli románok szeretnék, ha a pap megtanulna románul, vagy olyan helytartót kapnának, aki a nyelvükön szolgálna. Az ezzel kapcsolatos első elégedetlenségek már több mint egy évszázada megjelentek.

Zaklatott évszázad

Erdélyt a XIX. század végén és a XX. század elején, pontosabban az 1867–1918 időszakban, a kiegyezés után, vagyis Ausztria–Magyarország létrehozása után a Magyar Királyság részévé tették. Minden görög-katolikus (akik többségben voltak a térségben) a balázsfalvi székhelyű Gyulafehérvári és Fogarasi Görög-katolikus Érsekségnek alárendelt nagyváradi Rómával Egyesült Román Egyházmegyéhez tartozott. De Ausztria–Magyarországon a görög-katolikusok nemcsak románok voltak. A királyság északi részén rutének és szlovákok is voltak, ez utóbbiak elsősorban Nyíregyháza környékén.

Sokan elmagyarosodtak, az eperjesi és miskolci rutén görög-katolikusok pedig egy magyar nyelvű, Hajdúdorog székhelyű görög-katolikus egyházmegye létrehozását kérték a Vatikántól. X. Pius pápa az apsai Victor Mihali román érsek ellenállása dacára 1912-ben engedélyezte ennek az egyházmegyének a létrehozását.

Az új egyházszervezési struktúra 73 egyházkerületet és több mint 73.000 hívőt vett át a Rómával Egyesült Román Egyháztól. Sokan vegyes családból származtak, az elkövetkező években pedig magyar identitást választottak. X. Pius pápa döntése nemcsak erre a közösségre hatott ki, hanem Románia és Magyarország közös történelmére is. Az első világháború végén az 1920-as trianoni békeszerződésben rögzített határ nagyrészt a nagyváradi és hajdúdorogi görög-katolikus egyházmegyék közötti határ vonalát követte.

Most viszont

nagyon jó kapcsolat van a román és a magyar görög-katolikus egyházi vezetők között,

miután mindkét templomnak szembesülnie kellett a kommunista üldözéssel. Romániában az üldözés keményebb volt, mert a bolsevikok betiltották a Rómával Egyesült, Görög-katolikus Román Egyházat, püspökeit pedig börtönbe vetették. A magyar görög-katolikusok sem úszták meg az elnyomást, főleg az 1956-os szovjetellenes forradalom után. Ezért aztán 1989 mindkét egyház számára az újjászületést jelentette.

Sőt, a Vatikán támogatta egyházi struktúráik helyreállítását. A Román Unitus Érsekség Főérsekséggé vált, ami az ortodox pátriárkia megfelelője, a Hajdúdorogi Görög-katolikus Egyházmegye pedig sui juris Érsekséggé vált, Debrecen székhellyel. Jelenleg sok román görög-katolikus vesz részt a magyar görög-katolikusok zarándoklatain, melyeket a máriapócsi kegyhelyhez szerveznek Nagyboldogasszony napja alkalmából, és sok magyarországi görög-katolikus szokta Szent Miklós napján felkeresni a nagyváradi román unitus katedrálist a templomi búcsú alkalmából. A bedői románok is azt remélik, hogy imáik meghallgattatnak, és olyan papot kapnak, aki a nyelvükön is tud majd misézni.

A címet a szerkesztőség adta.