Romániának 1990 után öt gazdasági növekedési modellje volt: egy részük hazai, más részük importtermék. Románia vezetőinek 2016-tól 2020-ig egy új gazdasági növekedési modellt kell számításba venniük, hogy behozzák a lemaradásukat, nem az Európai Unióval, hanem Lengyelországgal és Magyarországgal szemben.

Egy londoni román bankár, Manuel Costescu, aki a JP Morgan-nek dolgozott, új modellt tett le az asztalra. Románia gazdaságának olyannak kell lennie, mint egy Duster, mely kínálatát illetően tisztességes és a minőséghez viszonyítva versenyképes, 13-14 ezer eurós ára van. E gépkocsi gyártása mögött, az Automobile Dacia-nál 3.500 lejes, vagyis 700 eurós átlagfizetések vannak (minden juttatással és túlórával). A gazdaságban 2.000 lej (450 euró) az átlagbér, a minimálbér pedig 1.250 lej, ami nettó 950 lejt, vagyis 210 eurót jelent.

Lengyelországban az átlagbér 800-850 euró körüli, míg Magyarországon 600-650 euró.

Mielőtt megnéznénk, mire alapozhatna az új gazdasági növekedési modell, pörgessük vissza egy kicsit az idő kerekét és nézzük meg, miként alakult eddig a gazdaság.

A gazdasági növekedés az 1990–1997 időszakban az alábbiakon alapult:

– a tevékenységüket sokkal inkább a raktárra termelésre, mint a termékek versenyképességére összpontosító nagy állami vállalatokon, amelyeknek volt tevékenységük, de termékeik ára túl magas volt a piac számára;

– az első gyárak vagy aktívumok helyi vállalkozóknak történt eladásán, infláció és a nemzeti valuta leértékelése segítségével, amivel az állami költségvetés is kezelhető volt, a cégek is életben maradhattak és fejlődhettek az alkalmazottak rovására;

– az IMF-től és a Világbanktól érkezett első összegeken;

– az első átszervezési próbálkozásokon.

Az 1998–2004-es időszakban a gazdasági növekedés alapja:

– az első külföldi befektetések;

– az állami bankok és cégek privatizációja;

– a bankpiac megnyitása a külföldi pénzügyi csoportok előtt;

– a magáncégek hitelezésének növekedése;

– az állam infrastruktúra-beruházásai, az építőipar növekedése – ANL-program (állami lakásépítési program – a szerk.);

– az árfolyam és infláció stabilizálására tett kísérlet a NATO- és az EU-felvétel után megállította a lakosság vásárlóerejének gyengülését.

A 2005–2008 időszakban a gazdasági növekedés alapja a következő volt:

– a nyereségadó és a jövedelemadó 16 százalékra csökkentése (egységes kulcs) – a privatizáció felgyorsítása;

– külföldi befektetések;

– a magánszemélyek valamint a kis- és közepes vállalatok hitelezése;

– ingatlanfejlesztés banki hitelekből (irodapiac és a magánszemélyek vásárlása);

– fogyasztási hitelek;

– gyors bérnövelések;

– árfolyam 4,2 lej/euróról 3,2 lej/euróra csökkenése;

– állami munkaerő-felvétel (200.000 fő);

– infrastruktúra-beruházások (főleg a polgármesteri hivatalok és megyei tanácsok szintjén, ahol számolatlanul költötték a pénzt);

– az export növekedése;

– fizetési nehézségek és rossz hitelek a bankrendszerben.

A gazdasági növekedés a 2009–2012-es időszakban gazdasági visszaeséssé változott

a válság és a gazdasági boom idején (a nyakló nélküli banki hitelezések és állami alkalmazások miatt). Ennek ellenére a gazdaságot néhány motor a felszínen tartotta:

– az IMF és a Világbank pénze – 20 milliárd euró, ez stabilizálta az árfolyamot, megmentette a bankrendszert és az állam képes volt nyugdíjakat és béreket fizetni;

– az export növekedése, ami az ipar növekedéséhez vezetett: a válsággal szembesülő nagy nyugati cégek olcsóbb piacokat kerestek termékeik alkatrészeinek legyártásához, hogy tarthassák a versenyképes árakat;

– szélerőművek (a befektetések értéke meghaladta a 2 milliárd eurót, de a románok energiaszámlája tovább növekedett);

– az Első Otthon program megállította a lakásárak csökkenését és új keresletet hozott létre, mely a válság alatt eltűnt; az IT&C ágazat, mely a legmeredekebb növekedést mutatta, valamint a Năstase-kormány által bevezetett 2002-es modell, mely a szoftverkészítők egy részének állami támogatását jelentette;

– a külföldön dolgozó románok által hazaküldött pénz;

– az európai pénzek;

– az agrárvállalkozások.

A 2012–2016 időszakban a gazdaság a következőből élt:

– a minimálbér gyors ütemű növelése 700 lejről bruttó 1.250 lejre (950 lej nettó);

– az állami szektorban végrehajtott bérnövelés, a 2010-es 25 százalékos csökkentéseket követően;

– az áfa-csökkentés;

– az IT&C ágazat (ennek a szektornak az aránya elérte a GDP 7 százalékát, utolérve a mezőgazdaságot);

– a kamatok csökkenése az euró, de főleg a lej esetében (a Robor-index 6-ról 0,7 százalékra csökkent);

– az európai pénzek;

– a lakásépítések újraindulása;

– az iroda- és logisztikai központok építésének újraindulása;

– az agrárvállalkozások (ez a szektor elérte az évi 20 milliárd eurós szintet);

– a nyersanyagárak csökkenése;

– fogyasztás.

A 2017–2020-as időszak következik. Min alapul a gazdaság?

Románia kimerítette a gazdaság fiskális (áfa-csökkentés) és monetáris (kamatcsökkentés) eszközökkel való serkentésének lehetőségeit. A hatalmat 2016 után átvevőknek többet kell majd dolgozniuk a gazdasági növekedés fenntartásához, akár évi 3 százalékos szinten is, amennyi a jelenlegi körülmények között Románia potenciálja lenne.

A gazdaságnak új modellre van szüksége, hogy elérje az évi 5 százalékos növekedést, ami jelentősebb béremeléseket tenne lehetővé.

– a már jelenlévő multiknak az alacsony költségű termelésről át kell állniuk a nagy hozzáadott értéket létrehozóra, beleértve a helyi szintű kutatás-fejlesztést. Ez nagyobb béreket hozna létre;

– a kutatási-fejlesztési ágazat IT-hez hasonló fejlesztése, csökkentve a munkaerővel kapcsolatos terhelést;

– az állami beruházású infrastruktúra – ez munkát ad a helyi cégeknek;

– új állami lakásépítési program elindítása, a 15 évvel ezelőtti ANL-modell alapján;

– európai pénzek (időközben Románia némi tapasztalatra tett szert);

– az IT&C fejlesztése, nagyobb hozzáadott értékű szoftverek létrehozása érdekében (a multiknál tapasztalatot szerzők egy része saját céget indítana);

– agrárgazdaság (a földek összevonása és a felszerelésekbe való befektetés nagyobb termelékenységhez vezet);

– a hazai piacot ellátni képes szolgáltatások;

– az export növelése a jelenleg struktúra alapján, de új piacok nyitásával is (ahogy azt a Duster is tette);

– a lejjel kapcsolatos kamat alacsonyan tartása (lehet, hogy a Robor nem maradhat 0,8 százalékon, de hosszabb távon tarthatna egy 2 százalékos átlagot);

– a munkaerőre kivetett terhek csökkentése;

– az állami támogatások növelése azokban az ágazatokban, melyek az átlagbérnél nagyobb fizetéseket kínálnak.

A kormánynak és a hatalmon lévőknek arra kellene törekedniük, hogy

a nettó átlagbér 2020-ra elérje a 3.500 lejt (700 eurót), míg a minimálbér a 2.000 lejt (450 eurót).

Ehhez a gazdaságnak az alacsony árú termelésről át kellene térnie egy nagyobb béreket és olyan szolgáltatásokat biztosító struktúrára, melyek mögött nagyobb hozzáadott érték áll.

Például a call center-eknek BPO-központokká (Business Processing Outsourcing) kellene átalakulniuk. Bukaresten és Kolozsváron már ez zajlik.

Amennyiben új bérszintek alakulnak ki Romániában, akkor talán 100.000 román hazatérne, vagy alkalmazottként, vagy vállalkozóként. Manuel Costescu szerint vannak románok, akik akkor is hazatérnének, ha alacsonyabb a bérük, amennyiben az itteni árak mellett végül több pénzük marad.

Egy havi nettő 2.000 eurós bér Romániában jobb lenne, mint egy 3.000 eurós Londonban.

1998 óta minden kormány a „képzett munkaerő a legalacsonyabb áron” modellel bátorította a külföldi befektetéseket. Az új modellnek a „képzett munkaerő a legversenyképesebb áron” kellene lennie, mint a Duster esetében.

Sőt, a kormánynak szemléletmódot kellene váltania, hogy pontosan ugyanúgy segítse a munkaerőt, ahogy a befektetésekkel tette. Ezzel kapcsolatosan pedig az egyik cél a minimálbér további növelése kell legyen, hogy a cégeket rákényszerítse nagyobb hozzáadott érték bevitelére a termékekbe és szolgáltatásokba, hogy kifizethessék az új béreket.

A minimálbér 2008 és 2016 között bruttó 540 lejről 1.250 lejre nőtt, ami 130 százalékos emelkedést jelent, és a cégek nem tűntek el. Mindenki megoldotta ezt belsőleg. Ugyanakkor az átlagbér nettó 1.282 lejről 2000 lejre nőtt, vagyis 50 százalékos emelkedés volt. Elképzelhető, hogy a következő években, a cégek által felhalmozott tapasztalat révén is, a minimálbér 2000-re, az átlagbér pedig 3.500 lejre nőhet. De ehhez a gazdaságnak alacsony költségűről legalább közepes költségűre kell váltania.

A szerző a Ziarul Financiar szerkesztőségének igazgatója.

A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.