Különleges arcképcsarnok létrehozását kezdeményezte Magyarország nemzetiségi jogokért felelős ombudsmanhelyettese.
A Rio de Janeiró-i nyári olimpiai játékok apropóján Szalayné Sándor Erzsébet, Magyarország nemzetiségi ombudsmanhelyettese kezdeményezésére egy olyan „gyűjteményt” állítottak össze, amely a nemzetiségi származású magyar olimpikonok adatait és fotóit tartalmazza.
„Hazánk számára ez az olimpia is igazi ünnep. Az elmúlt 120 évben Magyarország sportolói 486 olimpiai érmes helyezést értek el, ebből 168 arany, 148 ezüst és 170 bronzérem. Ezzel hazánk a legnagyobb sportnemzetek között szerepel, és a legeredményesebb olyan ország, amely még nem rendezett olimpiát” – írja közleményében a nemzetiségek jogainak védelmét ellátó ombudsmanhelyettes.
Szalayné Sándor Erzsébet szerint hivatalából fakadóan az egyik kiemelt feladata annak bemutatása, hogy a magyarokkal együtt élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők. Ezért hozták létre azt az arcképcsarnokot, amely azokat az eredetileg nem magyar származású olimpikonokat tartalmazza, akik a világversenyeken magyarként értek el kimagasló eredményeket.
A listán – amelyet láthatóan szimbolikus gesztusnak szánt a kezdeményező – tizenkét olimpikon és paralimpikon szerepel, a roma származású Papp Lászlótól a német (sváb) gyökerekkel rendelkező Puskás (született Purczeld) Ferencen át a szerb Radulovics Bojanáig – és a lista nem teljes.
Arra is jó egyébként ez a lajstrom, hogy segíthet a felidézni olyan, a szélesebb közvélemény számára talán kevésbő ismert olimpikonokat, mint a szerb-magyar Tapavicza Momcsilló teniszbajnok, a görög származású evezős, Manno Miltiades vagy a szintén görög Glykais Gyula kardvívó.
A kezdeményezésről szóló hivatalos bejelentést itt, magát a listát pedig itt lehet megtekinteni.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
… a galaci család, amelynek otthonát elvitte a ruszki drón, kap egy új lakást a Ferrari-örökös nejétől… és a mindig mosolygós Victor Ponta végleg szakított a PSD-vel és hazafiasabb vizekre evez.
A 2019-es EP-választások alkalmával épp Tomac volt az, aki a kettős állampolgárságú romániai magyarok ellen hergelt, de összeállításunkban felidézzük az elmúlt tíz évnek a román és magyar állampolgársággal is rendelkezőkkel szembeni román narratíváját is.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Bár eredetileg csikót próbált elejteni egy agresszív székelyvarsági medve, később rátámadt és megkergette a vasárnap esti riasztásra kiérkező hatóságokat. Kénytelenek voltak ártalmatlanítani a nagyvadat.
Éles vita dúlt a magyar Országgyűlésben a képviselők állampolgárságának nyilvánosságra hozatalát célzó mihazánkos kezdeményezésről. Gurzó Mária, a Tisza Párt képviselője tisztázta: soha nem rendelkezett román állampolgársággal.
Négy gyermek és három felnőtt lett rosszul egy összejövetelen a Gyimesközéplokhoz tartozó Hidegségen vasárnap este. A mentőegységek valamennyiüket csíkszeredai kórházba szállították.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.