Kultúrák, melyeket nem lehet együttélésre kényszeríteni

Ez az, amit a liberális relativizmusnak el kellene fogadnia. Ha jót akar magának.
Hirdetés

Ahogy az Franciaországban nagyon is jól látszik, a multikulturális társadalom hívei nem képesek visszaszorítani az iszlám terrorizmust, egyszerűen azért, mert kénytelenek lennének lemondani az egyik alaptézisükről.

A nyugat-európai muzulmán népességeket nem lehet kollektív módon felelőssé tenni a terrorista tettekért. Ennek ellenére egyértelmű, hogy a terroristák köztük nőttek fel, hozzájuk tartoznak és osztják előfeltevéseiket. Ez nehéz kérdés a biztonsági szolgálatok számára, melyek a jelenlegi politikai körülmények között nem sérthetik meg az ártatlanság vélelmét és nem élhetnek a kollektív gyanúsítással. Márpedig jelenleg ezen a téren zajlik a politikai harc Franciaországban és nemcsak ott. A jobboldal a játékszabályok megváltoztatását szorgalmazza, ami közösségi gyanakvások elfogadását jelentené, a baloldal pedig úgy tesz, mintha nem hallaná. Hollande elnök a Saint-Etienne-du-Rouvray-i gyilkosság után azt mondta: „Minden eszközzel, de a jog tiszteletben tartásával kell megvívnunk ezt a háborút.” Ami annyit jelent, hogy semmin sem szándékozik változtatni. Eddig is felhasználtak minden eszközt, kevésbé azokat, melyek lehetővé tették volna a gyanúsítás kiterjesztését személyek egész kategóriáira.

De ebből egy kiterjedtebb hatású gond következik. Eltérni a jelenlegi jogi eljárásoktól és megengedni a muzulmán közösség kiterjesztett megfigyelését többet jelent, mint a polgárok szabadságainak korlátozását. Olyasmit, amit – úgy tűnik – a mai nyugati világ semmiképpen sem akar elfogadni. És nemcsak a bal-baloldal (a marxisták), hanem talán főként a liberális baloldal sem, mely

az általa hirdetett politikai rendet arra alapozza, hogy minden hit egyenlő,

minden vallás egyenértékű és hogy mindaz, ami az ember szubjektivitásával kapcsolatos, egyformán hamis vagy igaz attól függően, mennyi érzelmet fektetünk bele. A modern világ amputálta a vallásokat, kizárólag a magánéletet területére engedi be őket és relatív igazságot tulajdonít nekik, együttélésre kényszerítve őket.

Íme, ez a fő oka annak, hogy egy olyan politikus, mint Hollande csökönyösen korlátozza a muzulmán közösségek elleni rendőri akciókat, ugyanakkor bátorítja az irányukba tett jóindulatú nyilatkozatokat. Néhány nappal a nizzai merénylet után a régió prefektusa, Michel Delpuech beszédet mondott a nizzai nagymecsetben a nagy számban összegyűlt hívők előtt. Mániákusan ismételgette a „testvériség” és az „egyetértés” szavakat, mint ahogy a hatóságok ígéretét is, hogy bármilyen lehetséges agressziótól megvédik a muzulmán közösségeket. Ezen kívül a prefektus olyan hasonlatot alkalmazott, amin már nem is csodálkozunk, hiszen már klisé lett: „A nizzai merénylet után aljas feliratokat láttam a muzulmánok ellen: Kifelé, vagy halál, ez állt a broni mecset falán. Most újra, a lehető leghatározottabban elítélem ezeket az aljas tetteket, melyek az önök közösségét jelölték meg a bosszú tárgyaként, és nem mást juttatnak eszünkbe, mint a nácik által a Kristályéjszakán alkalmazott módszereket. Szégyen illeti e gyalázkodások szerzőit. Szégyen illeti azokat, akik ostobaságból vagy szolgálatkészségből legitimálják a dolgok összekeverését és a legrosszabb gyanúsítgatásokat.”

Ebben a fáradhatatlanul fenntartott politikai légkörben lehetetlen hatékonyabb megelőzési lépéseket tenni.

Egy másik liberális mentális gát az, hogy az emberek egyszerűen egyének,

Hirdetés

teljesen autonómok és nem szűkíthetők le azokra a közösségekre, melyekből származnak. Következésképpen, ha minden vallás egyforma, és ha az egyének semmivel sem tartoznak a közösségeiknek, akkor az iszlám felekezetűekkel szembeni gyanakvás észbontó dolog, sőt, megengedhetetlen diszkrimináció lenne.

Valójában a számunkra elérhető teljes történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy az embernek van egy jelentős közösségi (kollektív) dimenziója és hogy lényeges kérdésekben a vallások különböznek egymástól. Az iszlám például nem fogadja el, hogy megfosszák abszolút igazságától és teljes erejével ellenáll a modern világ relativizmusának. Míg a zsidók és a keresztények beletörődtek a nekik biztosított helybe, még a mai liberalizmust is sikeresen integrálva a doktrínájukba, a muzulmánoknak továbbra is az a benyomásuk, hogy éppen a hithez fűződő joguktól fosztják meg őket. A keresztény egy másodfokú relativizmussal dolgozik, abban az értelemben, hogy maga a történelem is relatív, egyszerű díszlet a megváltás felé vezető úton, de úgy tűnik, a muzulmán minden egyes történés abszolút valóságában hisz.

Ebből nem következik mechanikusan az erőszak, de egy radikalizálódásra való hajlam igen. Az az érzésünk, hogy nem annyira az iszlám szenvedné meg, ha a biztonsági szolgálatok nagyobb komolysággal vennék figyelembe ezeket a hajlamokat, hanem a liberális (multikulturalista) relativizmus, melynek fel kellene adnia a sokszínűség és kulturális keveredés dogmáját és el kellene fogadnia, hogy vannak kibékíthetetlen kultúrák, melyeket nem lehet együttélésre kényszeríteni.

 

A címet és alcímeket a szerkesztőség adta. Fotó: squarespace.com

Hirdetés