Így néz ki az igazi román országprojekt

Két évre volt szükségünk, hogy földbe ássunk egy alig 72 méteres gödröt, melyet aztán Băneasa-aluljáró néven avattunk fel nagy csinnadrattával. 25 év telt el azóta, hogy befejeztünk egy 200 kilométer hosszú négysávos utat, a világ legegyszerűbb terepviszonyai között – síkságon –, melyet többször, darabonként avattunk fel és melyet jó nagy túlzással Nap-autópályának neveztünk el. Negyed évszázada nem vagyunk képesek felújítani egy alig 72 kilométeres körgyűrűt, mely szintén síkvidéken kerüli meg Bukarestet és melyen most életveszélyes közlekedni, amikor éppen nem az idődet vesztegeted a nyergesvontatókból álló óriási sorban.

Iaşi legalább 15 éve vár egy új sürgősségi kórházra, de még mindig a helyszínen vitáznak, mert az egyik helyi kiadvány szerint „az egyik európai tisztségviselő szerint a javasolt helyszín per alatt áll, a román kormány egyik minisztere pedig azt állítja, hogy fennáll az árvízveszély”. Kolozsváron csaknem hasonló a helyzet, ahol már legalább tíz éve ígérgetnek egy regionális sürgősségi kórházat. Májusban még az egység helyszínéül kinézett telekre vonatkozó megvalósíthatósági tervek újraírásáról beszéltek, miközben nagy a veszélye az európai pénzek elvesztésének. Craiován hasonló a helyzet.

Romániában több mint 3 hektár erdőt vágnak ki óránként,

a Greenpeace egyik 2013-as jelentése szerint. Ugyanezen szervezet szerint 280.000 hektár erdő tűnt el csak 2010 és 2011 között. A román hegyek termeszévé vált osztrák Holzindustrie Schweighofer cég fafeldolgozó üzemeit tíz év alatt 3 millió lejre bírságolták olyan szabálytalanságok miatt, mint például az, hogy nem vezették be az adatokat az elektronikus fanyilvántartási rendszerbe, vagy mennyiségi eltérések voltak, ami nem jogászi nyelvezetben illegális kivágásokat jelent.

Romániában 225.000 gyermek fekszik le éhesen, figyelmeztetett tavaly a World Vision România, miközben a román gyermekek felét a szegénység veszélye fenyegeti, egyesek pedig mélyszegénységben élnek, mely korlátozza normális felnevelkedéshez és testi fejlődéshez fűződő jogukat. Sőt, a helyzet nemhogy nem javul, de tovább romlik. Míg a falun élő gyermekek esetében 2012-ben minden tizedik mondta azt, hogy éhesen megy lefeküdni, 2014-ben ez a ráta minden nyolcadikra nőtt, a szervezet szerint. Másrészt a 18 és 24 év közötti fiatalok 18 százaléka legfeljebb általános iskolai végzettségű, az iskolaelhagyás terén pedig Románia a harmadik helyen van az Európai Unióban.

Íme, csak néhány valós példa, melyeknek már rég részévé kellett volna válniuk a román politikusok országprojektjeinek. Íme, ezek olyan konkrét adatok, melyekre már ki kellett volna dolgozniuk a cselekvési terveket azoknak, akiket kijelöltünk, hogy vezessenek minket.

Romániában lépten-nyomon országprojektekre lehet bukkanni,

csak ki kell választani az egyiket és munkához kellene látni. De miért tenné ezt bárki, ha „így is elmegy, mert végső soron ez a politikai-társadalmi filozófia szintén egy országprojekt. Vagy ahogy Iohannis elnök mondta: „Mindnyájan tudjuk, hogy Romániában készültek mindenféle stratégiák, de ezek papíron maradtak, különféle fiókokban, általában kormányzatiakban.” Tudjuk, persze, hogy tudjuk, hisz mindnyájan részei vagyunk ennek a papírmasé országprojektnek.

A címet és alcímeket a szerkesztőség adta. Fotó: blog.greenamerica.org