Igazi élő klasszikus lesz az E-MIL estsorozatának következő vendége.
Szilágyi István nem tartozik a nyilvánosságban rendszeresen jelen lévő, sokat publikáló írók közé. Hosszú évek telnek el – néha akár több mint egy évtized is – két regényének megjelenése közt, de tudható, hogy minden újabb könyve, ahogy mondani szokás, „beszakítja az asztalt”.
Legutóbbi regénye, a Hollóidő 2001-ben jelent meg a budapesti Magvető kiadónál, a szélesebb közönségnek azonban valószínűleg a Kő hull apadó kútba című, 1975-ben publikált műve jut eszébe róla: Szendy Ilka tragikus történetét valóban nehezen feledheti az, aki „járt” már Jajdon városának imaginárius-történelmi tájain.
Néhány szikár adat: Szilágyi István 1938-ban született Kolozsváron, és – bár származása okán örök szilágyságiként – most is itt él. 1956-ban érettségizett Szatmáron, aztán jogot tanult a kolozsvári egyetemen (sosem gyakorolt „szakmája” írásművészetén is nyomot hagyott). Az Utunk munkatársa, majd 1968-1989 között főszerkesztő-helyettese, 1990-től 2014-ig pedig a Helikon irodalmi folyóirat főszerkesztője.
Művei: Sorskovács (elbeszélések, 1964); Ezen a csillagon (elbeszélések, novellák, 1966); Üllő, dobszó, harang (regény, 1969); Jámbor vadak (elbeszélések, 1971); Kő hull apadó kútba (regény, 1975); Agancsbozót (regény, 1990); Hollóidő (regény, 2001); Bolygó tüzek (elbeszélések, novellák, 2009).
2001-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 2014-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal elismerést adományozták neki. A Magyar Művészeti Akadémia és a Digitális Irodalmi Akadémia tagja, többek közt.
Szilágyi Istvánnal június 29-én, szerda este 7 órától lehet találkozni a Bulgakov kávéház kis teraszán, extrém időjárási viszonyok esetén az emeleti szalonban. A beszélgetőtárs, mint az Álljunk meg egy szóra rendezvényein mindig: László Noémi.
Ritkán visszatérő alkalom ez a kortárs irodalom barátainak.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.
Elmarasztalják román közéleti személyiségek a bukaresti állami vezetőket amiatt, hogy nem vettek részt az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulóján Budapesten tartott ünnepi megemlékezésen, és nem is üzentek a kerek évfordulón.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
Gazdára talált az első kategóriás főnyeremény a csütörtöki lottósorsoláson, a szerencsés szelvény tualjdonosa 17 760 754,40 lejt, azaz több mint 3,32 millió eurót nyert.
Medve támadt péntek este egy 25 év körüli pásztorra, aki a Maros megyei Csatófalva (Viișoara) térségében legeltette a juhait – tájékoztatott a Maros megyei katasztrófavédelem.
Két embert bántalmazott, több vendéget pedig erőszakkal fenyegetett meg egy 43 éves férfi Csíkszeredában. A rendőrök kardot, két bicskát, boxert és könnygázspray-t is találtak nála. A férfit pszichiátriai osztályra utalták be.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.