Igazi élő klasszikus lesz az E-MIL estsorozatának következő vendége.
Szilágyi István nem tartozik a nyilvánosságban rendszeresen jelen lévő, sokat publikáló írók közé. Hosszú évek telnek el – néha akár több mint egy évtized is – két regényének megjelenése közt, de tudható, hogy minden újabb könyve, ahogy mondani szokás, „beszakítja az asztalt”.
Legutóbbi regénye, a Hollóidő 2001-ben jelent meg a budapesti Magvető kiadónál, a szélesebb közönségnek azonban valószínűleg a Kő hull apadó kútba című, 1975-ben publikált műve jut eszébe róla: Szendy Ilka tragikus történetét valóban nehezen feledheti az, aki „járt” már Jajdon városának imaginárius-történelmi tájain.
Néhány szikár adat: Szilágyi István 1938-ban született Kolozsváron, és – bár származása okán örök szilágyságiként – most is itt él. 1956-ban érettségizett Szatmáron, aztán jogot tanult a kolozsvári egyetemen (sosem gyakorolt „szakmája” írásművészetén is nyomot hagyott). Az Utunk munkatársa, majd 1968-1989 között főszerkesztő-helyettese, 1990-től 2014-ig pedig a Helikon irodalmi folyóirat főszerkesztője.
Művei: Sorskovács (elbeszélések, 1964); Ezen a csillagon (elbeszélések, novellák, 1966); Üllő, dobszó, harang (regény, 1969); Jámbor vadak (elbeszélések, 1971); Kő hull apadó kútba (regény, 1975); Agancsbozót (regény, 1990); Hollóidő (regény, 2001); Bolygó tüzek (elbeszélések, novellák, 2009).
2001-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 2014-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal elismerést adományozták neki. A Magyar Művészeti Akadémia és a Digitális Irodalmi Akadémia tagja, többek közt.
Szilágyi Istvánnal június 29-én, szerda este 7 órától lehet találkozni a Bulgakov kávéház kis teraszán, extrém időjárási viszonyok esetén az emeleti szalonban. A beszélgetőtárs, mint az Álljunk meg egy szóra rendezvényein mindig: László Noémi.
Ritkán visszatérő alkalom ez a kortárs irodalom barátainak.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.
Több mint félmilliárd lej eltitkolt vagyonra derített fényt az ANAF legújabb ellenőrzése. Népszavazással váltottak le egy Maros megyei polgármestert.
Kettős mérce alkalmazásával vádolta meg a Nemzeti Liberális Pártot (PNL) és a Mentsétek meg Romániát Szövetséget (USR) a magyarellenes kirohanásairól hírhedtté vált Dan Tanasă, a szélsőjobboldlai Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) képviselője.
Többször leírtam: Románia egy projektország. Na és ebben a projektországban akkor van demokrácia, amikor a projekt megkívánja. Amikor nem, akkor nincs.
Kijöttek a friss, az idei áprilisi hónapra vonatkozó átlagfizetési adatok mind Magyarországon, mind pedig Romániában. Hasonlítsuk össze!
A magyar nyelv használata és a kétnyelvű feliratok ellen ágált egy videóban Lucian Mușat, a szélsőjobboldali Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) Szilágy megyei parlamenti képviselője, a megyei pártszervezet elnöke.
Kilőttek azt a medvét Gyergyószárhegy községben péntek hajnalban, amelyik az elmúlt napokban több alkalommal visszatért egy esztenához és haszonállatokat pusztított el.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.