Már a bemelegítésnél rosszul kezdődött a meccs a magyarok számára, Kleinheisler László ugyanis megsérült, és emiatt az utolsó pillanatban nem került a kezdőcsapatba. Aztán pedig pillanatok alatt kiderült, hogy az osztrákokkal ellentétben a belgák komolyan felkészültek a magyarok játékából, és sebességi fölényüket kihasználva akarnak győzni. Lukaku és De Bruyne lövése még elakadt Királyban, de Alderwireld fejesénél már tehetetlen volt a magyar kapus.

Innen kezdve kontrajátékra váltottak a belgák, a magyar labdavesztések után szétfutva Juhászékat. Király azonban védéseivel meccsben tartotta a csapatot, és a türelmes magyar passzolgatásból is jött néhány szép lövés Dzsuzsáktól és Lovrencsicstől. A második félidőben csak annyiban változott a játék képe, hogy a magyar támadások egyre közelebb jutottak Courtois kapujához, de Pintér megpattanó lövésénél nagyot védett a Chelsea kapusa, Juhász pedig fejjel, majd lábbal is mellé trafált.

A hajrában aztán Eden Hazard egymaga eldöntötte a meccset, előbb tökéletes passzt adva az éppen csak beállt Batshuayinak, majd két perc múlva kilőtte a bal alsót. A magyarok harcoltak a becsületgólért, de a végén beszedtek még egy kontragólt.

A magyar válogatott kiesett, de az elmúlt három hétben visszahelyezte magát Európa futballtérképére. Rio Ferdinand, az egykori kiváló angol védő így értékelt a BBC-n: „A magyar válogatott láthatóan egy olyan csapat, amely úgy döntött, ha már elbukik, harcolva bukjon el”. A küzdőszellemet a szurkolók is értékelték, a lefújás után éppúgy elénekelve a fiúknak a Himnuszt, mint a diadalmas csoportmeccsek után.