A titkos esélyes az állandó esélyes ellen – azaz a belgák az olaszokkal küzdöttek meg az Európa-bajnokság E csoportjának hétfő késő esti mérkőzésén, és meg kell mondanunk: a belgák ezúttal ügyesen titkolták, hogy esélyesek lehetnek a végső győzelemre.

Az olasz válogatott viszont igazi olaszos stílusban, de megérdemelten aratott 2-0-s győzelmet.

A mérkőzés elején a belgák támadtak először, de az olaszok nem húzódtak teljesen hátra bunkerezni, ők is tetszetős támadásokat vezettek.

Az első kapura lövés a belgáké volt: egy támadás végén Nainggolan bombázta rá laposan, de Buffon szépen vetődve, jó reflexszel hárított. A továbbiakban

az olaszok hagyták, hogy a Vörös Ördögök kezdeményezzenek,

az azzurrik nagyjából a félpálya magasságában azonban azonnal megpróbáltak labdát szerezni, és szakszerűen szűrték a támadásokat, hogy aztán jó olasz szokás szerint megpróbálják lekontrázni ellenfelüket.

Egy ilyen végén Pelle küldte rá a hosszú sarokra, de a labda jóval elkerülte a kaput. Igazi gólveszélyt egyik csapat sem tudott jelenteni, mindkét oldal taktikusan és olajozottan működött.

Egészen a 32. percig, amikor Bonucci ívelte előre a labdát a belga tizenhatos előtt váró Giaccherininek, aki a leshatárról kiugorva lehagyta a védőjét, és betekerte Courtois mellett a hosszú alsóba.

Az olaszok vérszemet kaptak: előbb Candreva tornáztatta meg Courtois-t, majd Pelle fejelt kevéssel a kapu mellé.

A belgák elkezdtek hajtani az egyenlítő gólért, ám próbálkozásaik rendre elhaltak a rutinosan romboló olasz védelmen.

A második félidő is hasonlóan kezdődött: a belgák mérsékelten ötletes támadásokat vezettek, amelyeket az olaszok könnyedén hárítottak.

A legnagyobb helyzet Lukaku előtt adódott, aki egy kontra után már csak Buffonnal állt szemben, de a hosszú felső mellé pörgetett.

A játék képe a meccs utolsó húsz percére sem sokat változott, a belgák megpróbáltak küzdeni az egyenlítésért, az olaszok viszont inkább több ízben is sárgát érően szabálytalankodtak, hogy megakasszák a belga akciókat.
Origi és Fellaini is egyenlíthetett volna – ehelyett a hosszabbításban egy sakk-mattig kijátszott kontra végén Pelle duplázta meg az olasz előnyt, bebiztosítva a megérdemelt olasz győzelmet.

Nem bírtak Ibráék az írekkel

Az Európa-bajnokság egyik legjobb meccsét hozta az E csoport hétfő esti, Írország és Svédország közötti összecsapása. Az egyik legnagyobb világsztárt, Zlatan Ibrahimovicot soraik között tudó svédek nemigen tudtak mit kezdeni a lelkesen és néha jól is játszó írekkel, így végül 1-1-es döntetlennel végződött a néhol jó iramú és látványos, de hibák tarkította összecsapás.

Talán nem meglepő, hogy Ibrahimovicék kezdték aktívabban a meccset, jobban tartották a labdát, és megpróbálták nyomás alá helyezni az ír kaput, de az első helyzet mégis a svéd kapu előtt adódott: egy kontra végén Hendrick eresztett el bődületes lövést, amelyet Isakssonnak kellett bravúrral védenie.

Aztán megint csak a svéd kapu előtt alakult ki helyzet: egy szöglet után az öt és felesen álló O’Shea elé vágódott a labda, ám nem tudta elérni, így ez is a kihagyott ziccerek számát növelte.

A továbbiakban sem lehetett azt mondani, hogy a svédek fölénye nyomasztóvá vált volna, sőt: nem tudták beszorítani az íreket, akik számos, többé-kevésbé veszélyes támadást vezettek. Az egyik végén Brady bombázott kevéssel a svéd kapu fölé, majd Hendrick találta el a felső lécet.

Bár a hivatalos meccsstatisztikák

a svédeknek kedveztek – többet birtokolták a labdát és többet is passzoltak –, ez a játék képén annyira nem látszott: a félidő végén is az írek voltak agilisabbak, míg Ibrahimovicék meglehetősen sótlanul játszottak, így a fordulás előtt maradt a gól nélküli állás.

Ha pedig egy üzlet beindul, akkor nincs miért változtatni: a második félidőben folytatódtak az ír rohamok, Hendrick bombáját Isaksson még megfogta, de a 48. percben a svéd kapusnak már maga mögül kellett kihalásznia a labdát.

Coleman cselezte be magát a svéd 16-os bal oldalán, majd átívelt a jobb oldalra Hoolahannak, aki jobbal kapásból a hálóba vágta a lasztit.

A svédek becsületére legyen mondva, hogy nem fagyasztotta le őket a bekapott gól, sőt: szinte fél percenként forgott veszélyben az ír kapu, és Randolphnak is ziccert kellett hárítania.

Erik Hamrén svéd szövetségi kapitány cserével próbált erősíteni – Berg helyett Guidettit küldte be –, de a skandinávok enélkül is folyamatosan támadtak.

A 72. percben ez végül meghozta az egyenlítést: Ibrahimovic vitte le a bal oldalon az alapvonalig a labdát, a beadást pedig a menteni akaró Clark védhetetlenül fejelte a saját kapujába.

Az egyenlítés ismét felpörgette az íreket, akik újra elkezdtek támadni – a támadások támogatására Martin O’Neill beküldte a veterán Robbie Keane-t is. Csodát azonban már nem tudott tenni, mint ahogy a másik oldal „csodafelelőse”, Ibra sem, így maradt az 1-1. Ami abban a csoportban, ahol még a belgák és az olaszok vannak ott, nem igazán jó egyik csapatnak sem.

Nyögve nyertek a spanyolok

Majdnem beletört a címvédő spanyol válogatott bicskája a csehekbe a franciaországi Európa-bajnokság első hétfői meccsén a D csoportban. Az ibériaiak végigtámadták a mérkőzést, de a cseheknek majdnem bejött a bunkerfoci – csak a végén sikerült Iniestáéknak begyötörniük az 1-0-ás győzelmet jelentő gólt.

A mérkőzés elején a spanyolok voltak aktívabbak. Vicente del Bosque tanítványai a védjegyükké vált gyors, sokpasszos játékot játszották, a csehek jórészt a védekezésre,

a spanyolok játékának rombolására koncentráltak.

Az első komolyabb helyzetre negyed órát kellett várni: Silva jobboldali beadását Morata az öt és feles vonaláról pöckölte kapura, de Cech a helyén volt, és gond nélkül begyűjtötte. Majd újabb közel negyed óra elteltével Morata tornáztatta meg Cecht egy távoli, lapos lövéssel, a csehek klasszis kapusa azonban ezúttal is bravúrral védett.

A spanyolok egyre többet birtokolták a labdát, és valósággal tábort vertek a cseh kapu előtt, azonban a jól tömörülő cseh védelmen nem tudtak keresztül jutni, vagy ha sikerült átlőni a védelmet, mint Jordi Albának a félidő vége felé, akkor ismét csak Cech hárított. A csehek először a 45. percben veszélyeztettek, de Necid lövését De Gea megfogta. Így aztán félidőben 0-0-ás állásnál vonultak öltözőbe a csapatok.

A második félidőben a spanyolok nekiestek a cseheknek: előbb Morata passzából Fabregas szerezhetett volna gólt, de Hubnik szögletre pöccintett előle, majd egy kavarodás után Ramos közeli lövése sem talált utat a háló felé.

A kezdeti tűzijáték eredménytelensége után

a spanyolok valamelyest visszavettek az iramból, de továbbra is ők támadtak többet. Mégis a csehek jártak közelebb a gólszerzéshez: egy jól beívelt szabadrúgást követően Hubnik lőtte rá kilenc méterről, de a spanyol hálóőr a helyén volt.

A csehek vérszemet kaptak, rövid időre beszorították a spanyolokat a kapu elé, majd Krejci beadása nyomán Gebre Selassie fejelt kapura – De Gea verve volt, de Fabregas az utolsó pillanatban, kevéssel a gólvonal elől kivágta a labdát.

Aztán ismét a spanyolok percei következtek, de Jordi Alba és Silva sem talált be, majd Aduríz ollózott látványosan mellé – ráadásul leshelyzetből. A majdnem gólszerzőkhöz Thiago is csatlakozott, aki szép passzjáték után már jóformán négy méterre volt a kaputól, szemtől szembe Cehchhel, amikor az utolsó pillanatban tisztáztak előle.

A 87. percben aztán végül siker koronázta a spanyolok szenvedéseit: Iniesta kanyarított a kapu elé a tizenhatos bal sarkáról, a berobbanó Piqué pedig fejjel zúdította a labdát Cech hálójába.

A végén Darida tizenkét méterről, oldalról bombázhatta rá, azonban de Gea védése megakadályozta az egyenlítést.

A mérkőzést a végig jobban és támadóbb szellemben játszó csapat nyerte meg, de egy, a cseheknél keményebb ellenféllel komolyabban is meggyűlhet a bajuk.