A román korrupció hős védelmezői

Akik mioritikus juhászebekként védik azt, amiről úgy gondolják, akár jogtalanság szerint is az övék.
Hirdetés

Egyáltalán semmi ok sincs politikai válságot kirobbantani Romániában kevesebb, mint hat hónappal a parlamenti választások előtt, ennek ellenére egyre többen követelnek bizalmatlansági indítványt június 15-e után, vagy fenyegetőznek ezzel.

Iohannis elnök „álságos politikai tettnek” minősítette a kormány leváltásáról szóló vitákat. Ez azonban még ennél is súlyosabb. Ez egy cinikus lépés a reformok blokkolására és a kormányzás felfüggesztésére mindaddig, amíg nem sikerül visszahozni a PSD és szatellitjei önkényes uralmát. Vagyis az őszi Nagy Restaurációig.

Liviu Dragnea napról napra árnyalja a bizalmatlansági indítvánnyal kapcsolatos álláspontját, jól kiszámított bizonytalanságot tartva fenn, amivel nyomás alatt lehet tartani a kormányt. Hétfőn, például, Dragnea azt állította, hogy „A helyhatósági választások után találkozunk, elemezni fogjuk a legjobb lehetőségeket és megnézzük, hogy a jelenlegi kabinet kormányzásának folytatása jelenthet-e nagy veszélyt a nemzetbiztonságra nézve. Ha nem érjük el ezt a szintet, akkor talán még megtarthatjuk őket”. Ha a „nemzetbiztonság” a legfőbb kritérium, akkor Dragnea úr már most is elkezdheti, mert a rossz már megtörtént. Ahogy azt már a múlt héten megírtam, Románia afelé halad, hogy jelentős kudarcot kell majd elszenvednie a NATO varsói csúcstalálkozóján, ahol sokkal kevesebbet fog kapni a szövetségeseitől, mint amennyit a déli szárny megerősítéséhez szeretett volna, ami „jelentős veszélyt” jelent a nemzetbiztonságra nézve. Az a kérdés, hogy ezért a kudarcért pontosan azok a minisztériumok a felelősek-e, melyeket nemrég még éppen Dragnea úr dicsért, amikor 50 százalékosra becsülte a Cioloş-kormány megbuktatásának esélyét, vagyis a Külügyminisztérium és a Védelmi Minisztérium. Tehát, hacsak a PSD-nél (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) és Dragneánál nem létezik egy teljesen más értelmezése a „nemzetbiztonság” fogalomnak, akkor a saját protezsáltjaik körében – Vasile Dîncut (kormányfő-helyettes – a szerk.) és a plagizáló Petre Tobăt (belügyminiszter – a szerk.) is beleértve – kellene keresgélniük okokat a kormány leváltására, vagy legalább az átalakítására.

Zsarolás az Antena 3 kedvéért

A Cioloş-kormány még jóformán el sem foglalta a helyét, Dragnea máris bizalmatlansági indítvánnyal fenyegetőzött, de nem nemzetbiztonsági kockázatok miatt, hanem hogy megmentse a börtönbüntetésre ítélt Voiculescu Antenás (kereskedelmi és hírtelevíziókból álló médiacsoport – a szerk.) befolyásolási ügynökeit. Dragnea nyíltan kimondta, hogy ha az ANAF (adóhatóság – a szerk.) kilakoltatja az Antenákat, bizalmatlansági indítványt fog benyújtani és mindezt a sajtószabadság nevében. Ahogy arra eddig már mindenki rájött, senki sem veszélyeztette az Antenák szólásszabadságát, melyek kilakoltatásuk után is folytathatták ugyanazoknak a mocsokságoknak a sugárzását, de a rés létrejött és ezt ki kellett használni. Az Antena 3 egész ízléstelen műsorát az alapvető jogok védelmére szolgáló kétségbeesett felkiáltásként próbálták eladni, holott valójában azt igyekezték elérni, hogy bármilyen áron és a precedenstől félve, adminisztratív eszközökkel megakadályozzák az Antena-székházak bíróság által eldöntött elkobozásának végrehajtását. Hova fogunk jutni, ha az állam végre teszi a dolgát és megkezdi Voiculescu vagyonának elkobzását? A PSD nyíltan a korrupció miatt elítélt bűnözők érdekeinek pártjára állt a román állam érdekeivel szemben és mindezt az „alapvető szabadságjogok” átlátszó paravánja mögött tette.

Igazságüggyel kapcsolatos indítvány

Nem telt el sok idő és az alapvető jogok és szabadságok kérdése újra felmerült, ezúttal az igazságügy-miniszterrel kapcsolatosan. Raluca Prună már akkor kvázi általános elégedetlenséget váltott ki a politikusok körében, amikor megerősítette Codruţa Kövesit a DNA (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.) élén és további haragosokat szerzett, amikor kibocsájtotta a lehallgatásokra vonatkozó rendeletet, mellyel a jogi helyzetet az Alkotmánybíróság döntéséhez igazította. Akkor megpróbálták megismételni a Macovei elleni 1997-es forgatókönyvet: egy Prună-ellenes (egyszerű – a szerk.) indítvánnyal, ami arra kényszeríti Cioloş kormányfőt, hogy leváltsa a minisztert, vagy ha mégsem, akkor alapot nyújt egy bizalmatlansági indítványhoz. Az indítvány sikertelen volt, de könnyen észrevehető Călin Popescu Tăriceanu militantizmusa az alapvető jogok és demokrácia védelmében. A Szenátus elnökének képmutatása annál nagyobb, hogy Raluca Prunănak igaza volt: egy olyan országban, melyben a korrupció általánossá vált, ahol az eljárásjogi egyenlőséget nem tartják tiszteletben és egyesek folyamatosan a törvények fölé helyezik magukat, nem beszélhetünk egyetemes jogokról.

Össztűz Raluca Prunăra és a kiterjesztett elkobzásokra vonatkozó törvényekre

Ezt követte aztán a büntetőtörvénykönyv és a büntetőeljárási törvénykönyv módosításáról szóló rendelet, melynek sürgősségét azzal indokolták, hogy összhangba kellett őket hozni az Alkotmánybíróság (CCR) döntéseivel és az Európai Unió jogszabályaival. A miniszter érvei senkit sem hatottak meg, így aztán Tăriceanu és Ponta két hete oroszlánokként harcolnak a rendelet elutasításáért. Băsescu időközben „robotocskának” minősítette a minisztert, a sajtóbeli propagandaügynökök pedig már kikiáltották a „rendőrállam képviselőjének”.

Ennek hatásaként Tăriceanu most már nyíltan beszél egy sürgősségi indítvány szükségességéről, mert „el kell gondolkodnunk azon, hogy egy bizalmatlansági indítvány, mely Cioloşt egy korlátozott hatalommal rendelkező, csak a napi ügyekkel foglalkozó kormánnyal hagyná tisztségében, nem lenne-e jobb megoldás annál, hogy Prună asszony osztogasson polgári jogokat és szabadságokat semmibe vevő rendeleteket”. Dragneának és Tăriceanunak van egy bábujuk Victor Ciorbea ombudsman személyében és nem hisszük, hogy utóbbinak bármikor is gondot okozna az Alkotmánybírósághoz fordulni a rendelet ügyében. Gondok akkor támadnának, ha a CCR alkotmányosnak találná. Tăriceanu, Ponta és sokan mások attól vannak megrémülve, hogy Raluca Prună, a maga keresetlen módján ugyan, de folytatná az igazságszolgáltatás megreformálását célzó reformokra és a korrupció visszaszorítására vonatkozó programot. És e reform egyik kulcseleme a kiterjesztett elkobozásra vonatkozó törvény. Prună az egyik Facebook-bejegyzésében, melyben Ponta vádjaira kívánt válaszolni, ezt írta: „Politikai és kampánycéllal azt vetik a szememre, hogy semmibe veszem az Európai Parlament és Tanács 2016. március 9-i, az ártatlanság vélelme bizonyos aspektusainak konszolidálására és a bűnvádi eljárások során peren való megjelenési jogra vonatkozó 2016/343. sz. (EU) Direktíváját. A határidő 2018. április 1. Ez nem vicc.

A romániai Igazságügyi Minisztérium csapata 2018. április 1-e előtt sokkal hamarabb lejáró határidejű direktívák átvételén dolgozik:

– Az Európai Parlament és Tanács EU-n belül elkövetett bűncselekmények eszközeinek és eredményeinek befagyasztásáról és elkobzásáról szóló 2014. április 3-i 2014/42/EU sz. Direktívája. Határidő: 2016. október 4.

– Az Európai Parlament és Tanács ügyvédhez jutáshoz fűződő jogról és az európai letartóztatási paranccsal kapcsolatos eljárásokról, valamint harmadik személynek a szabadságtól való megfosztásról és a szabadságvesztés alatti harmadik személyekkel és konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz fűződő jogáról szóló 2013. október 22-i 2013/48/EU. sz. Direktívája. Határidő: 2016. november 27.

Hirdetés

Az Európai Parlament és Tanács európai büntetőjogi nyomozási parancsról szóló 2014. április 3-i 2014/41/EU. sz. Direktívája. Határidő: 2017. május 22.

Biztosíthatom önöket, hogy az Igazságügyi Minisztérium csapatával együtt minden erőfeszítést megteszek azért, hogy ez a 3 direktíva késlekedés nélkül bekerüljön a belső jogrendbe. A sorszám alapján a kiterjesztett elkobzásról szóló 2014/42/EU. sz. direktívával kezdem. És a nemrég áttértek nem várt segítségére számítok.”

A büntetőügyesek ügyvédjei és a Restauráció ügynökei számára ez a napirend elegendő egy bizalmatlansági indítvány alátámasztásához, mely megfosztaná hatalmától a Cioloş-kormányt.

Hogyan csúszik ki a hatalom az érdekcsoportok kezéből

A reformlépések egy másik csoportja az európai pénzekre vonatkozik, és a volt európai alapokkal foglalkozó miniszter ismertette őket a Hotnews.ro-nak adott interjújában. Ha legalább az EFOP (Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program, román betűszóval POSDRU – a szerk.) esetében sikerül majd megtennie, amit eltervezett, és képes lesz az emberi forrásokra szánt összegeket határozottan a mérhető hatású programokra, vagyis a programok és a rájuk fordított összegek kezelésének eredményeire összpontosítani, akkor Cristian Ghinea az európai pénzek kezelésének területén olyan miniforradalom alapjait fogja lerakni, mely lázadást vált majd ki az európai finanszírozások terén politikai kapcsolatok révén hagyományosan bérlettel rendelkezőkből, akik társadalmilag mérhetetlen, de az érdekcsoportok számláiban igenis mérhető eredményeket szoktak elérni. Az európai pénzek kezelése több milliárd eurós játék, de ugyanez a helyzet az egészségügy terén is. A felhígított fertőtlenítőszerek botránya egyedülálló esélyt kínál a kormánynak egy korrupció és politikai beavatkozás miatt megcsontosodott rendszer alapvető ráncba szedésére. Vlad Voiculescu kinevezése, aki a rendszeren kívülről érkezik, és a július végére ígért, az egészségügyi rendszer működési normáinak mélyreható felülvizsgálatára vonatkozó program ugyanezzel kecsegtetnek. Ha az új miniszter a kórházak és a gyógyszerszállítók közötti cinkosságoknak is nekimegy, akkor a közpénzre bérlettel rendelkező más érdekcsoportok is kikerülnek a játékból. Márpedig Ponta, Tăriceanu, Dragnea és a többiek nem engedhetnek meg ilyesmit. Ezzel kapcsolatosan szinte mulatságos lenne, ha az alig rejtett jelentése okán nem lenne éppenséggel siralmas Eugen Teodorovici volt pénzügyminiszter kétségbeesett kijelentése, mely szerint, „ők (a Cioloş-kormány – a szerz.) effektív ellenünk, mint ország ellen harcolnak”. A Cioloş-kormány valójában – túl sok nyilvános hullámverés nélkül – a gazdaság és a társadalom néhány nagyobb darabját akarta kivonni az érdekcsoportok ellenőrzése alól, így hát nem csoda, hogy utóbbiak riadót fújtak és „visszakérik az országukat”.

Tăriceanu terve: fél év kormány nélkül

Céljaik eléréséhez semmilyen hazugság sem elég nagy, de Pontától ez nem meglepetés. Ponta hétfőn „az elektronikus közbeszerzési rendszer leállását” hozta fel a bizalmatlansági indítvány benyújtásának „tisztességes” okaként. Marius Bostan ugyanaznap meggyőző módon demisztifikálta Ponta vádjait, a kormány pedig egyértelművé tette, hogy a közbeszerzési rendszer nem állt le, hanem ahol az zajlik, ott a régi rendszer szerint megy. De Ponta hazugsága elég volt ahhoz, hogy a „szabad sajtóban” tanyázó befolyásolási ügynökök röptében elkapják a gondolatot és kihasználják az alkalmat, hogy a „technokraták alkalmatlanságán” és a bizalmatlansági indítvány szükségességén rugózzanak. Ha ehhez hozzávesszük még az oktatásügyi szakszervezetek nyüzsgését is – melyek PSD-hez kötődő érdekcsoportoknak bizonyultak –, akkor a Cioloş-kormánynak minimális esélye van arra, hogy a választás után is életben maradjon.

Kérdés, mi történik azután, főleg, ha – ahogy azt Dragnea állítja – Iohannis elnök megtagadja majd, hogy a többség soraiból nevezzen ki miniszterelnököt és ez „csöbörből vödörbe esést” jelentene. Tăriceanu azt sugallja, hogy a Cioloş-kormányt meg kellene fosztani a hatalmától, de hagyni kellene, hogy a választásig intézze a kormányzás napi ügyeit, ami úgy tűnik, a PSD-s vezetőnek sincs ellenére. Valami ilyesmire már sor került 2009 őszén, amikor a jövendőbeli USL (Szociál-Liberális Szövetség – a szerk.) szeptemberben leváltotta a Boc-kormányt, majd a Parlament által elutasított két jelölt, Lucian Croitoru és Liviu Negoiţă következett, a Boc-kormány pedig a novemberi elnökválasztásig a hivatalában maradt.

Az a különbség, hogy 2009-ben az elnök nem oszlathatta fel a Parlamentet, mert az elnök mandátuma utolsó hat hónapjában nem menesztheti a törvényhozást. Most megteheti, az alkotmány szerint: „A két házelnökkel és a parlamenti frakciók vezetőivel folytatott konzultálások után Románia elnöke feloszlathatja a Parlamentet, ha ez az első megkereséstől számított 60 napon belül nem szavazott bizalmat a kormány megalakításának és csak legalább két beiktatási kérés elutasítása után.” Márpedig ez legalább négy hónapot jelent, ami nagyon közel jár a választás eredeti határidejéhez. Ami ezután következik, az a PSD-n múlik, melynek három lehetősége van: elvállalja a kormányzást és ugyanolyan csalási és visszaélési hangulatban szervezi meg a választásokat, ahogy a legutóbbiak zajlottak, előrehozott választást kényszerít ki, vagy elfogadja Tăriceanu változatát és csaknem fél évre kormány nélkül hagyja az országot, aminek kiszámíthatatlan választási következményei lesznek. Az a gond, hogy ezek egyike sem biztos, hiszen mindegyik Johannis elnöktől függ, aki követheti Băsescu példáját, vagy azonnal helyt adhat Dragnea javaslatát, ami a reformok blokkolásának és Ponta Európa-ellenes és igazságügy-ellenes rezsimje restaurációjának biztosítéka.

Az elnök lépése dönti majd el, milyen úton indul el Románia, mert neve éppen az akkoriban, 2009 őszén „Grivco-szövetségnek” nevezett PSD–PNL-s többség miniszterelnök-jelöltjeként jelent meg az országos politikában. Most, hogy visszatérjünk a kiindulási pontba: a Cioloş-kormány elleni egész kampány, az emberi jogok és a demokrácia megsértésére vonatkozó vádak és a bizalmatlansági indítvánnyal való fenyegetőzések az Antena 3 által színpadra vitt óriási misztifikációból indult ki, mely tévével szemben az elnök már kifejezte szimpátiáját és szolidaritását.

 

A címet a szerkesztőség adta.

Hirdetés