Az elnök beszélni kezdett. Hogy elmagyarázzon dolgokat. Hogy magyarázkodjon. Hogy elhatárolódjon a Cioloş-kormánytól. Hogy a bírálói rovására viccelődjön. Hogy elmondja, valójában fél tőlük.
De vegyük csak sorra: előbb számot adott arról, mit tett mandátuma másfél éve alatt, mert bár vannak, akik szemére vetik, hogy távol tartja magát az ügyektől, valójában egy csomó dolgot tett. Különösen a külföldi útjai során, de…
„Az ilyenfajta látogatások hatásai nem láthatók azonnal, ám ezek egy olyan kép egészséges alapjait rakják le külföldön, mely becsületére válik Romániának és a románoknak. Erre az alapra minden bizonnyal megérkeznek majd a konkrét eredmények is: hazánk hitelessé válása, befektetések, munkahelyek.”
Ezt a tablettát akár víz nélkül is lenyelhetnénk. Ha nem gondolunk arra, hogy a munkahelyek és a befektetések akkor jönnek, ha te is adsz valamit cserébe: stabil gazdasági környezetet, infrastruktúrát, hosszú távú kiszámíthatóságot, koherens adópolitikákat stb. Mindezek
egy komoly politikai osztály és kormány feladatai,
amelyiktől azonban, néhány sorral odébb, elhatárolódik a beszélő.
„Megmutattuk, hogy képesek vagyunk együtt dolgozni – a kormány, a pártok, az intézmények, a civil társadalom, a munkaadók, a szakszervezetek – annak a társadalmi légkörnek a létrehozásában, melyben normálisan és kiszámíthatóan fejlődhetünk.”
Így látszik a helyzet Cotroceni-ből, igaz, elég sok ott a fa. A mi szintünkről kissé másképp néz ki: a PNL (Nemzeti Liberális Párt – a szerk.), a Iohannist Cotroceni-be juttató párt siralmasan kudarcot vallott a politikai leadership terén, hiszen csak 3 abszolút szerencsétlen próbálkozás után volt képes Bukarestben főpolgármester-jelöltet állítani. Még ez sem a legjobb megoldás, de bármennyire is igyekeznék, én sem tudok onnan jobbat javasolni.
Nem mintha a PSD (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) jobban állna, melyet most olyan elnök vezet, akit egy bíróság jogerősen elítélt választási csalás miatt, és amelyikben most teljes a zűrzavar. Az ügyvezető elnök a „börtönérett” főnök lemondását követeli, egy volt kormányfő fedett tisztekkel kapcsolatosan vádaskodik, hogy aztán mindnyájunkból gúnyt űzve azt mondja, valójában egy PNL-tagról és egy fővárosi jelöltről beszélt, aki mögött nincs semmilyen jelentősebb közigazgatási tapasztalat.
A Szenátus nem szavazta meg azt a törvényt, mely a népszavazás eredményének megfelelően 300 főre csökkentette volna a parlamenti képviselők számát. Az elnök viszont kihirdette a nekik szóló különleges nyugdíjakról szóló törvényt, mint ahogy az egyfordulós szavazást tartalmazó választási törvényt is. A TVR-t (a közszolgálati televízió – a szerk.) kizárták az Eurovízióból az EBU-nál (nemzetközi tévés szervezet – a szerk.) felhalmozódott adósságai miatt, a Román Operánál pedig azt üvöltözik, hogy „kifelé az idegenekkel az országból”.
Nagy esélye van annak, hogy ez
a társadalmi légkör lenullázza a külföldi látogatások hatásait,
melyekben az elnök annyira bízik.
Cristian Popescu Piedone újra elindul a 4. kerületi polgármesterségért, holott az egyik bíróság eltiltotta ettől, a román kórházakban pedig hígított szerekkel fertőtlenítenek cégek és cégecskék szövevényes hálójában, melyeknek az a feladatuk, hogy minél több pénzt juttassanak egyesek zsebébe és nem számít, hogy ezért hány emberélettel kell megfizetni.
„(…) ezek nem a személyem elleni támadások, hanem a társadalom normalizálására és kiegyensúlyozására adott reakciók.”
Valószínűleg eltérően határozzuk meg a normalitást…
„Vannak dolgok, melyek nem tetszenek ennél a kormánynál. (….) Egyesek azt állították, hogy ez az ’én’ kormányom. Nem az én kormányom.”
Elég zavaros pályájú mozgásnak tűnik az elhatárolódás
egy apolitikus kormánytól, melynek kormányfőjét az elnök jelölte, és aki az általa annyira óhajtott „másfajta politikát” segíti. Amikor távoli célpontra lősz, nem árt pontos számításokat végezni: a szélerősségen kívül a Föld görbülete is fontos, például. Nem kétlem, hogy fizikatanárként tudja ezt.
És ha rögtön ezután a félelem is megjelenik a beszédben, akkor mintha a célpont is körvonalazódna.
„Némi derűvel nézek azokra, akik tartalmasabb támadási témák híján a mandátumom idő előtti végéről szóló jóslatokkal zavarnak bele a közbeszédbe. Távolról sincs bennem félelem, vagy rettegés.”
Igen, folyamatosan azt beszélik, mintha mostanság gyakrabban is, hogy esetleg sor kerülhet az elnök felfüggesztésére. Persze, az őszi parlamenti választás után, új kormánnyal és négy évre kényelmesen elhelyezkedett új parlamenti többséggel. Meglehet, hogy ez a munkahipotézis az elnök fülébe is eljutott és akkor ez indokolhatja ezt az eddigieknél sokkal hosszabb és sokkal világosabb irányba mutató beszédet.
És érthetővé válik az is, hogy elhatárolódik a kormánytól, hiszen majd csak az őszi, a parlamenti többség által politikailag kinevezett kormány nyugtatja majd meg Iohannist, hogy befejezheti a mandátumát. Azt azért leszögezném, hogy remélem, nem számít egy másodikra is.
Amikor senkinek sem vagy az elnöke, akkor nem ártana, ha a sajátod lennél. És ha minden változót beszámítanál, amikor célzol.
A címet és alcímeket a szerkesztőség adta. Fotó forrása: cotidianul.ro