Mert jobb, ha az Egyház a barátunk. Hiszen jönnek a választások.
A Román Ortodox Egyház (BOR) továbbra is jelen van a politikai életben, különösen a választási kampányok környékén, a jelöltek pedig vagy nem akarják, vagy nem tudják felmondani ezt a hagyományos kapcsolatot.
Most az első komoly idevágó jelzés a liberálisok (PNL) bukaresti főpolgármester-jelöltjétől, Marian Munteanutól érkezett (aki időközben vissza is lépett – a szerk.), aki azzal érvelt, hogy a legtöbb adófizető ortodox keresztény, akiknek joguk van egy nemzeti katedrálishoz. Ahogy a szurkolóknak is joguk van egy Nemzeti Arénához, ami háromszor többe került, mint a Katedrális. És ahogy a színházlátogatóknak is joguk van egy Nemzeti Színházhoz, amelyet 170 millió euróból újítottak fel (azóta kiderült, hogy a felújítás csak 59 millió euróba került – a szerk.).
Marian Munteanu, aki politikusként a két világháború között a legionáriusok által felhasznált nacionalista ortodoxia felől érkezik, azt reméli, hogy maga mellett tudhatja majd a klérust. A Román Ortodox Egyház, bár a választások előtt állandóan a semlegességét hangoztatja, minden alkalommal – többé-kevésbé kifinomult módon – kijátssza a politikai kártyáját.
Másrészt a Nemzet Megváltásának Katedrális olyan
csakhogy a többi politikussal szemben, akik inkább félik az Egyházat, mint hisznek benne, Marian Munteanu igazi hívő, aki ismeri és hirdeti is az ortodox doktrínát. Sokkal hitelesebben és ezért sokkal meggyőzőbben is.
A Szenátus e hét elején minden további nélkül elutasította a környezetvédő Remus Cernea tervezetét, mellyel le akarta állítani a Nemzet Megváltása Katedrális közpénzből történő finanszírozását. Cernea abból indult ki, hogy már 2005-ben is visszaélés történt, amikor a kormány ingyenesen átadott a Pátriárkiának egy 11 hektárnyi, 200 millió eurót érő telket Bukarest kellős közepén, az óriási katedrális megépítése céljából. Sőt, 2007-ben a szélsőséges Nagy-Románia Párt (PRM) kezdeményezésére a 19/2005. sz. sürgősségi rendeletet úgy módosították, hogy a kormány finanszírozza az úgynevezett Nemzet Megváltásának Katedrálisa megépítését is.
Az építkezés költsége 400 millió euró, ahogy azt a műszaki bizottság elnöke, Nicolae Noica volt közmunkaügyi miniszter előrevetítette, de nem világos, hogy végül mennyit fektet majd be az állam ebbe a gigászi templomba. Úgy becsülik, hogy ez lesz a legdrágább 1989 utáni épület.
A templomépítésre szánt összegek évről évre nőttek, Románia GDP-jével arányosan, így a Felekezeti Titkárság szerint az utóbbi 26 évben minden nap átadtak egy új templomot.
Annak ellenére, hogy a közéletben egyre többen kezdték bírálni az Ortodox Egyház hivalkodó politikáját,
A Taxi együttes Isten a fát kedveli című zeneszáma is ezt bizonyítja, melyben úgy tűnt, mintha 33 művész tiltakozna a Nemzet Megváltása Katedrális megépítése ellen. Később még az együttes énekese, Dan Teodorescu is elhatárolódott ettől az üzenettől, ahogy azt az ismert író, Mircea Cărtărescu is tette a videoklip közzététele után.
Számos értelmiségi és politikus még akkor is inkább az Egyházat támogatja, ha megalomániás túlkapásokról van szó: a hagyomány és a többség nyomására, vagy – talán – félelemből.
Az alcímeket a szerkesztőség adta. Fotó: christianpost.com
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
… a galaci család, amelynek otthonát elvitte a ruszki drón, kap egy új lakást a Ferrari-örökös nejétől… és a mindig mosolygós Victor Ponta végleg szakított a PSD-vel és hazafiasabb vizekre evez.
A 2019-es EP-választások alkalmával épp Tomac volt az, aki a kettős állampolgárságú romániai magyarok ellen hergelt, de összeállításunkban felidézzük az elmúlt tíz évnek a román és magyar állampolgársággal is rendelkezőkkel szembeni román narratíváját is.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Bár eredetileg csikót próbált elejteni egy agresszív székelyvarsági medve, később rátámadt és megkergette a vasárnap esti riasztásra kiérkező hatóságokat. Kénytelenek voltak ártalmatlanítani a nagyvadat.
Éles vita dúlt a magyar Országgyűlésben a képviselők állampolgárságának nyilvánosságra hozatalát célzó mihazánkos kezdeményezésről. Gurzó Mária, a Tisza Párt képviselője tisztázta: soha nem rendelkezett román állampolgársággal.
Négy gyermek és három felnőtt lett rosszul egy összejövetelen a Gyimesközéplokhoz tartozó Hidegségen vasárnap este. A mentőegységek valamennyiüket csíkszeredai kórházba szállították.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.