Erdély zászlója márpedig van, és releváns is

A szerző igyekszik kezelni az Erdély-zászló körül kirobbant konfliktusok egy részét. Kérdés, sikerül-e neki.
Hirdetés

A MagyaRománia oldalán nemrég megjelent egy Bánsági George által aláírt cikk (a cikkben a szerző neve George Basarabă-ként jelenik meg – a szerk.) az erdélyi zászlóról és ennek történetéről, melyben a szerző a zászló jelentését és az 1918. december 1-i gyulafehérvári nagy nemzetgyűlésen való lehetséges felbukkanását is taglalja. A cikk megosztotta olvasóinkat, a reakciók pedig a dicséret és a sajnálatosan éles hozzáállások között mozogtak, annak ellenére, hogy a szerző véleménye nem képviseli az egész szerkesztőség álláspontját. A kialakult vita fényében úgy döntöttem, tovább részletezem a kérdést. Ez a cikk az én személyes véleményem az alapkérdésről, és nem képviseli az egész szerkesztőség álláspontját. Úgy döntöttem, hogy éppenséggel a vitatott cikkből kiindulva közelítem meg az erdélyi zászló reprezentativitásának kérdését, ily módon főleg azoknak az olvasóknak válaszolva, akik nem fogadták azt kedvezően.

Rövid áttekintés

A cikk a széles közvélemény számára befogadhatóan, könnyen emészthetően és jól strukturált módon íródott. A George-val és a szerkesztőségen belüli többi kollégával folytatott beszélgetéseink során fenntartottam azon (szigorúan történészként megfogalmazott) álláspontomat, hogy a zászló eredetét és változását magyarázó bizonyítási eljárás helyes. Sőt, ahogy azt egyik kollégánk, Alin Nicula mondta, ez minden transzszilvanista számára hasznos, hiszen egy tudatlanságból terjesztett hamis mítoszra hívja fel a figyelmet, mely mítosz a jövőben éppenséggel ellenük is fordulhat. George logikus és koherens konstrukcióba fogta össze a forrásait, és képes volt meggyőzően bizonyítani, hogy az erdélyi románok a Nagy Egyesülés  környékén vízszintesen vagy függőlegesen elhelyezkedő kék-sárga-piros színekből álló zászlót éreztek a magukénak. Az ortokromázia [1] jelenségének a korabeli fényképpel kapcsolatos explicit megemlítése – még engem is megdöbbentő módon – képes volt lebontani azt a mítoszt, hogy 1918-ban Gyulafehérváron széles körben használták az erdélyi zászlót, a ma ismert formájában. Történészként csakis nyitottsággal viszonyulhatok olyan új bizonyítékokhoz, melyek még a mélyen gyökerező elméleteket is megcáfolják.

Bennünket érdekel az ortokromázia jelensége

Egy kis zárójelet nyitok, hogy a George kollégánk által ismertetett források kiegészítéseként elmagyarázzam az ortokromáziás technikát. Az ortokromáziás fénykép olyan fotográfiai emulziót feltételez, mely a kék és a zöld színre különösen érzékeny. Az érzékenységnek az a következménye, hogy az így feldolgozott fekete-fehér képek világosabb árnyalatban adják vissza a kék, és sokkal sötétebben a piros színt (1. ábra).

 

1. ábra: Az ortokromázia hatásának illusztrálása

Az első ilyenfajta fényképeket Hermann Wilhelm Vogel készítette 1873-ban [2], a technikát pedig mások is átvették, fejlesztették és mind a fényképészetben, mind a filmművészetben alkalmazták (egészen a 20-as évekig). A kék színre érzékeny filmek a piros és sárga színt mindkét esetben nagyon sötét árnyalatban adták vissza, a kéket és a lilát pedig világos árnyalatokban (a világoskék fehérnek látszott). [3] Ennek a technikának a gondjai akkor mutatkoztak meg, amikor a fényképek szőke hajú (ami nagyon sötétnek tűnt) és kék szemű (ez pedig fehérnek látszott) személyeket ábrázoltak. Sőt, a fehér-fekete színspektrum használatával kihangsúlyozódtak az árnyalathatárok, így a fénykép vagy film végső formája sokkal erősebb kontrasztokat mutatott, mint amilyenek szabad szemmel láthatóak voltak. Az árnyalatok ortokromáziás filmeken tapasztalható eltorzulására nagyon jellemző példa egy 1929-es Kodak-reklám, melyen az új pánkromatikus film előnyeit mutatják be az ortokromáziás filmmel („ordinary film”) szemben (2. ábra).

 

2. ábra: Az ortokromáziás (ordinary film) és a pánkromatikus film összehasonlítása

Könnyen észrevehető, hogy a kék szín nagyon szürke árnyalattal jelentkezik, míg a piros és a sárga sokkal sötétebb. Végül a két világháború között az ortokromáziás filmeket kezdték teljesen felváltani a pánkromatikus filmek, melyeket sokáig, egészen a színes fényképészet és filmezés hajnaláig használtak.

A viszály almája

Tehát az egyes olvasóinkból nem kívánt hatást kiváltó bizonyítás újra helyesnek bizonyult. De van két eleme a Bánsági George aláírásával megjelent cikknek, melyekkel nem tudok egyetérteni. A címmel kezdem. Az Erdély zászlója nem képviseli a románokat szerintem abszolutizáló. Egyrészt nem tükrözi magát a cikket, melyben XIX. és XX. századi helyzetekről van szó – ami miatt a cím igéjét múlt időbe kellene tenni. Másrészt, eltekintve az igeidők kérdésétől, a cikk miatt be kellett volna iktatni legalább egy bekezdést, amiben a szerző kitér azoknak a románoknak az arányára, akik manapság mégis úgy érzik, hogy a zászló képviseli őket. Ezzel eljutok a másik problémás kérdéshez: a következtetés megfogalmazásához. Értékelem, hogy a szöveget egy összefoglaló bekezdéssel fejezi be, mely összefoglalja a bizonyítást és levonja azt a következtetést, hogy a románok 1918-ban, Gyulafehérváron, illetve a XIX. században nem használták Erdély zászlóját a ma ismert formában. (Vagy pontosabban: nincsenek egyértelmű bizonyítékaink ilyenfajta, reprezentatív specifikus jelképként történő használatról.) De a befejező mondat negatív módon befolyásolja a szöveg recepcióját, egy – újra – abszolutizáló és szerencsétlen megfogalmazással: „Erdély modern zászlója csak egy zászló, mely nem képviseli a románokat.” Azon kívül, hogy a jelen idő használata nincs összhangban a cikkben levezetett bizonyítással, az erdélyi románok között nem elhanyagolható számban vannak olyanok, akik ma képviselve érzik magukat e zászló által.

„Te zászló, képviselsz engem?”

A kollégáimmal folytatott beszélgetésekben folyamatosan amellett szálltam síkra, hogy amennyiben léteznek olyan románok, akik úgy érzik, hogy Erdély zászlója őket is képviseli, akkor bármilyen elhanyagolható számban is lennének, a társadalmi jelenségeket fekete-fehér valóságokká változtató abszolutizáló állítások valójában veszélyes általánosítások. Először is úgy tűnik, hogy Erdély zászlóját a románok etnikai konnotációk nélküli regionális zászlónak tartják. Más szóval, a zászló Erdélyt képviseli, annak minden lakójával, etnikumtól függetlenül, egyformán képviselve a románokat, magyarokat, szászokat, székelyeket és így tovább. Tehát nem lehet szó a román nemzet képviseletéről, vagyis az egész cikk vezérmotívumáról. Szerintem ez a zászló ernyőjellegű szimbólummá vált, mely minden együtt élő etnikumot magába foglal, együtt és differenciálatlan módon (a régió címerével szemben, melyben minden jelkép egy-egy etnikumot képvisel – ebbe most nem megyek bele részletesen).

Másodsorban az erre kapott ellenérv azt feltételezte, hogy mivel azoknak a románoknak az aránya, akik úgy érzik, hogy az erdélyi zászló képviseli őket, elhanyagolható (valószínűleg kevesebb, mint az összes erdélyi román 1 százaléka), statisztikai szempontból ők irrelevánsak, ami így megerősítené a cikket záró állítást. Ám az én szemszögemből nézve, ez az állítás legalábbis részben erőltetett. Egyrészről nem rendelkezünk – legalábbis a szerkesztőségben nem – egyértelmű statisztikákkal arról, hogy a szóban forgó románok aránya 1%, 0,02%, vagy 5%. Erre abszolút semmi bizonyítékunk sincs, az ügy Facebookon jelentkező támogatóinak, illetve a nyilvánosan kitűzött Erdély-zászlók számán kívül. De hány román rendelkezik ilyen zászlóval és fél azt kitűzni? Személy szerint én sohasem jelentem meg nyilvánosan a birtokomban lévő zászlóval. Mitől vagyunk biztosak abban, hogy nincs száz vagy ezer ilyenfajta eset? Aztán hány román érzi úgy, hogy őket képviseli ez a zászló, holott ők nem rendelkeznek ilyennel? Arra hívnám fel a figyelmet, hogy alaptalan dolog belekeverni a vitába a statisztikai kérdést, tekintettel arra, hogy nem rendelkezünk semmilyen statisztikával. Másrészt, még ha el is fogadnánk egy ilyenfajta statisztika érvényességét és arra a következtetésre jutnánk, hogy csak az erdélyi románok kevesebb, mint 1 százaléka érzi úgy, hogy őket is képviseli Erdély zászlója, ez a kis arány is cáfolná azt az állítást, hogy a románok 100 százaléka nem érzi képviselve magát. Nem vagyok szociológus és valószínűleg egy ilyenfajta logika elfogadhatónak tűnhet egy szociológiai szövegben. De tapasztalatból mondom, hogy egy hitelességre igényt tartó történelmi természetű szövegnek kerülnie kellene az abszolutizáló állításokat, ha nincsenek olyan egyértelmű bizonyítékok, melyek vitathatatlanul alátámasztják azt az abszolút kijelentést. De a szerzőnek még abban az esetben is nyitottnak kell maradnia (még a megfogalmazásában is) olyan új információkra, melyek módosíthatják a tényállást.

Tehát…

Hirdetés

Az én következtetésem az, hogy bár a románok a múltban, pontosabban a XIX. században és a XX. század első felében nem érezték úgy, hogy Erdély zászlója etnikailag képviselné őket, ez a jelkép utólag más értelmezést kapott. Jelen írásomnak nem tárgya annak megállapítása, hogy időben mikor történt meg ez a váltás (vagy metamorfózis?). Ennek ellenére vitathatatlan, hogy jelenleg bizonyos számú erdélyi román úgy véli, hogy ez a zászló képviseli őket. Véleményem szerint ezek száma egyáltalán nem irreleváns, annál is inkább, hogy ők erdélyiként érzik magukat képviselve, nem románokként. Végül, véleményem szerint nagyobb nyitottságra van szükség a helyi szimbolisztika alakulása és különösen az iránt, hogy miként szabadulnak meg vagy fogadnak el az emberek régi és új jelképeket. A valóság nem fehér és fekete, hanem tele van szürke árnyalatokkal, mint Samuil Mîrza fényképei.

 

A képek forrásai:

1. ábra: http://www.cosmeticsandskin.com/cdc/early-movie.php (letöltve 2016. április 4-én)

2. ábra: http://www.cosmeticsandskin.com/cdc/panchromatic.php (letöltve 2016. április 4-én)

[1] Az ortokromázia rövid leírása itt (https://en.wikipedia.org/wiki/Orthochromasia) és itt (http://www.cosmeticsandskin.com/cdc/early-movie.php) található. (A honlapok letöltése: 2016. április 4.)

[2] „Photography – Ortochromatic”:

http://web.archive.org/web/20060924192008/http://photography.about.com/library/glossary/bldef_ortho.htm (letöltve 2016. április 4-én)

[3] Részletes könyvészetért és a filmművészet fejlődésével kapcsolatos részletekért, a kék színre érzékeny filmekkel kapcsolatos kérdésről is, lásd „Early Movie Make-up”: http://www.cosmeticsandskin.com/cdc/early-movie.php (letöltve 2016. április 4-én)


A címet a szerkesztőség adta.

Hirdetés