Klaus Iohannis egyre erősebb jelét adja annak, hogy az Antena 3 típusú választók vagy az USL szavazói felé fordul. Az alábbiakban az emögött álló politikai számításról lesz szó. De miért fontos, hogy mit tesz az elnök, milyen választóknak udvarol? Egyszerű: úgy fog cselekedni, hogy meghódítsa ezt a közönséget. Márpedig itt már megjelenik a nagy veszély, a populizmus, méghozzá egy Románia számára kritikus pillanatban.
Klaus Iohannis már nagyjából az év eleje óta egyre ironikusabb támadások célpontja, főleg az online közegben. Vagyis pont ott, ahol elnökválasztási kampányának nagy része zajlott, és ahol a Victor Pontát kétszer is – az 2014-es választáskor és a Colectiv klubban történt tragédia után – elsöprő hullám is keletkezett.
Mi ennek az iróniának az oka?
2015-ben Iohannis nehézkes stílusa miatt kezdődött, aki olyan, mint egy cselgáncsversenyre tévedt szumóbirkózó. Aztán az elnök elhúzódó egyesült államokbeli szabadsága nyomán és amiatt kezdtek felerősödni, mert nem vett részt a CSM (Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács – a szerk.) ülésén. Az ironizálások aztán jogos kérdésekké változtak, miután az elnök megsemmisítési óvást emelt a Brassói Fellebbviteli Bíróság döntése ellen, melynek nyomán elveszítette hat háza egyikét. Ugyancsak sokan vonták fel a szemöldöküket, amikor azt látták, arra hivatkozva kéri az ügy áthelyezését, hogy szerinte a közvélemény nyomást gyakorol a bírókra. Ehhez társul még az is, hogy megtagadta a bíróságon elveszített ház kiürítését.
Ezt követte a legnagyobb csapás, melyet a választáson őt támogató közönségre mért: az ANAF (adóhatóság – a szerk.) és az Antena 3 közötti botránnyal kapcsolatos szinte hihetetlen kijelentései. Az elnök nyíltan az Antena 3 mellett állt ki, és erre Dan Mihalache (az elnöki hivatal vezetője – a szerk.) és Mihai Gâdea (az Antena 3 igazgatója és műsorvezetője – a szerk.) közös németországi és egyesült államokbeli turnéja után került sor. Aztán következett az izraeli és palesztinai körút, amit teljesen beárnyékolt az elnök elképesztő kijelentése (azt mondta, hogy a feleségével együtt már „előző életükben” Izraelbe akartak látogatni; az elnök ugyan a választás előtti életére utalt, de a bírálatokat nem tudta elkerülni – a szerk.) és egy Németországból érkezett csapás, ahol a Der Spiegel egyik cikke „Dilettáns”-nak minősítette.
Iohannis és környezete számára egyértelművé vált, hogy óriási imázsgondjuk van,
és erre egy olyan kampány volt a válasz, melynek során a baráti tévék, az Antena 3 és a Realitatea TV segítségével próbáltak emberibb képet festeni róla. A két televízió előbb keményen nekiment a Der Spiegel-cikk szerzőjének, aztán Florin Piersic, Stela Popescu és a Cargo-tagok kitüntetése alkalmából számoltak be nagy terjedelemben a ceremóniáról.
A Realitatea TV részéről ez nem meglepő. Ez az adó már jelöltsége bejelentése óta erőteljesen támogatta, közönsége pedig Iohannis-párti.
Az igazi nagy gondot a Iohannis–Antena 3 házasság, voltaképpen igazi rangon aluli házasság képezi. Miért? Mert az Antena 3 a 2014-es választási kampány során, de 2015-ben is aprította Iohannist, közönségének profilja pedig teljesen elér azoktól, akikre Iohannis a választáskor és mandátuma első évében támaszkodott.
Tehát egy olyan elnököt látunk, akit erős ellenfelek hiányában megtett saját lépések és elkövetett saját hibák gyengítettek meg. Egy saját támogatói körében idő előtt megkopott elnököt látunk. (Még nincsenek adataink arról, hogyan alakult december óta a Iohannis iránti bizalom, ez csak empirikus, egy interneten hangos kisebbség hangulatának változásán alapuló megállapítás.) Egy olyan elnököt látunk, aki már a saját pártja számára is akadályt képez, mert már a PNL sem nagyon szeret vele nyilvánosan mutatkozni.
* Itt egy kis zárójel következik: egy elnök hatalma a legitimitáson és a hivatali hatáskörein egyaránt alapul. Egy választók körében népszerű, elképzeléseiben és értékeiben biztos támogatókkal rendelkező elnök megkétszerezi törvényes hatáskörei súlyát. És fordítva is igaz, a polgárokat maga mögött már nem tudó elnök elveszíti erejét.
Márpedig most azt látjuk, hogy
Iohannis volt ellenfele, Victor Ponta közönsége felé fordul,
akiket az Antena 3 fog szorosan. Egy olyan közönséget, melynek semmilyen reformvágya sincs, mely nem kényszerít politikai kockázatos, de a közérdek szempontjából helyes gesztusokra.
Miért fordul e közönség felé Iohannis? Még nem tudjuk pontosan, de három lehetőség van.
1. Érzi, hogy elveszíti a reformpárti közönséget és igyekszik megnyerni magának a másikat.
2. Egy parlamenti választás utáni esetleges koalíciós PSD–PNL kormány és – hosszú távon – a második mandátum elnyerése érdekében egyesíteni akarja a két közönségtípust. A két párt egyesítése megvalósítható, de a kétfajta közönség nem, ezek teljesen kibékíthetetlenek.
3. Véletlenül, politikai számítás nélkül.
Én a másodikra hajlok. Ez megfelel Iohannis teljesen konfliktuskerülő stílusának, összhangban van azon óhajával, hogy megszüntesse a társadalmon belül mélységes megosztottságokat.
De ez a döntés két kockázattal jár.
Az első kockázat:
a – mondjuk úgy – reformpárti közönsége elidegenítése.
Iohannis középtávon a reformellenes közönség foglyává válik és a PSD-vel kell majd megküzdenie érte, ebben a csatában pedig a szövetséges tévék száma lesz fontos. Ezzel magyarázható az Antena 3-mal lejtett násztánc. De ez végső soron egy politikai szereplő által vállalt kockázat és az ő dolga, miként kezeli majd a második mandátumról szóló választáson az ezzel járó gondokat.
A második kockázat azonban a közérdek szempontjából sokkal jelentősebb: a populizmus csábítása. De ha úgy dönt, hogy a cselekedeteit is ehhez a közönséghez igazítja, akkor ebből nagy gondok lesznek, mert ez a közönség populista, segélyjellegű lépéseket vár, mert már belefáradt a reformokba (néha jogosan). Mit jelent egy populista elnök? Olyan, aki Alkotmánybírósághoz fordulással, vagy Parlamenthez történő visszaküldéssel nem támadja a populista törvényeket. Olyan elnök, aki bár 6,2 millió szavazatot tudhat maga mögött, nem bírálja nyilvánosan a populista kisiklásokat.
Márpedig a közérdek számára létfontosságú, hogy Iohannis megmaradjon a reformpárti napirend mellett. Másodlagos, hogy milyen választási stratégiája van, milyen közönséget akar.
Már láthattuk, hogy az Alkotmánybírósággal együtt Románia elnöke lehet
a populista vagy reformellenes kezdeményezések utolsó fékje.
Azt is láthattuk, hogy maga Klaus Iohannis miként utasított el 2015-ben két óriási negatív potenciállal rendelkező kezdeményezést: az adótörvény eredeti, Victor Ponta féle változatát és a hitelcseréről szóló törvényt.
És azt is láthattuk, mi az ára annak, ha Iohannis eltér ettől a populistaellenes viselkedéstől. Néhány példa: távol tartotta magát a társadalmi rágalmazás Liviu Dragnea által beterjesztett törvénye körüli vitáktól és az AEÁ nagykövetségének kellett közbelépnie, hogy a PSD lemondjon a mélységesen ártalmas tervről. Iohannis akkor is eltért a helyes hozzáállástól, amikor a közalkalmazotti bérek átalányban történő 10 százalékos növeléséről volt szó, lesre futtatva a pártját. A törvény átment és nem kell majd sokat várni az adótörvény és más populista kezdeményezések által felerősített hatásaira.
Tehát Iohannis fordulóponthoz érkezett. Késztetést érez felkarolni az „antenás” közönséget, különféle olyan okokból, melyek a – legvalószínűbb módon – személyes törekvéseivel kapcsolatosak. És azt is láthattuk, amikor a személyes törekvéseiről van szó, Iohannis rendkívül kitartó: a maga hallgatag és diszkrét módján, de a SRI (Román Hírszerző Szolgálat – a szerk.) és a SIE (Külügyi Hírszerző Szolgálat – a szerk.) élére mégis kineveztette a saját embereit, keresztülvitte a védelmi stratégiáját és valahogy azt is elérte, hogy jelentősen megemeljék a fizetését.
Ezzel a közönséggel az a gond, hogy nem lehet csak Florin Piersic-kel, rekordok könyvébe illő méretű zászlókkal és virulens Băsescu-ellenes diskurzussal jóllakatni. Sokkal több kell. Ez a közönség segélyt vár el az államtól és nem kell őt elítélnünk: ehhez szoktatták hozzá politikusok egész nemzedékei, ez a reflex alakult ki bennünk az utóbbi 25 évben.
Attól tartok, hogy Klaus Iohannis többé
nem fog cenzorként fellépni a Parlamentet elárasztó populista lépésekkel szemben.
Márpedig Románia kritikus pontban van, ahogy arra Mugur Isărescu (a Román Nemzeti Bank kormányzója – a szerk.) is figyelmeztetett. Nem hiszem, hogy Románia megengedhetné magának a reformista erők egyik szövetségesének elveszítése, így hát azt remélem, hogy Iohannis a rossz helyzetfelismerések és visszakozások ellenére mégis visszatér a helyes táborba.
Főleg, hogy ha Klaus Iohannis távozik innen, szabadon hagyja a helyét, ahogy azt a reformokat az utóbbi években folyamatosan támogatók jogosan felpanaszolják. Ki fogja betölteni? Dacian Cioloş vezető pozícióban van, de a profilja és az eddigi lépései nem jogosítanak fel arra, hogy a politikai harcba való bekapcsolódását remélhessük. Hacsak nem lesz valamilyen meglepetés az utolsó pillanatban. De Cioloş rendkívül ügyel arra, hogy milyen kép alakul ki a Iohannis-szal meglévő kapcsolatáról, akinek végső soron a kormányfővé kinevezését köszönheti.
A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.