És büntetésből CSAK egy kitüntetést vettek el tőle? Há' mi van itt?
Vannak szavak, melyek jelentése attól a környezettől függően változik, melyben elhangzanak. Ezek a szavak vagy mondatok más hatással is járnak, egyesek számára „ártatlanok”, mások számára ellenkezőleg, a pokol kapuját nyitják meg, amennyiben arra szánják őket, hogy különleges rezonanciájú terekben váljanak hallhatóvá.
Íme, egy ilyen kijelentés, mely nemrég hangzott el Tőkés László, az Európai Parlament FIDESZ-frakciójának román útlevéllel rendelkező tagja részéről:
az utóbbi években tett magyarellenes lépéseivel, a magyarellenes törvénytervezetekkel, a kézdivásárhelyi magyar fiatalok vagy a legnagyobb székely városok polgármesterei elleni atrocitásokkal. Elutasítjuk a többségnek és a többségi kormánynak ezt a fajta viselkedését, elnyomottakból, Románia másodrendű polgáraiból és közösségéből a többség, a kormány partnereivé akarunk válni. (…)” (a szerző nem jelölte meg idézete forrását – a szerk.)
Látszólag, ahogy az Kolozsváron elhangzott, az üzenet első látásra az amúgy is annyira zaklatott és ultrazavaros belpolitikai terünknek szól, ahol bármit kimondanak, mert általában minimális hatása van.
De ez nem így van. Tőkés úr az a romániai származású politikus, aki talán a legjobban ismeri a brüsszeli politikai környezetet. És mindenesetre az a Romániából származó politikai személyiség, akinek messze a legragyogóbb életrajza van a neves egyetemi intézményektől, akadémiáktól vagy nemzetközi szervezetektől kapott tiszteletbeli tudományos címek tekintetében.
Ebből fakad aztán az is, hogy milyen értékkel bírnak mindig a vádjai Brüsszelben és nem csak ott, főleg, hogy sohasem cáfolják meg őket vitathatatlan tényekkel sem európai parlamenti képviselőink, sem a román intézmények hivatalos képviselői.
Tőkés úr nagyon pontosan azzal vádolja meg Románia kormányát, hogy tudatosan „atrocitásokat követ el magyar fiatalok, vagy a legnagyobb székely városok polgármesterei ellen”. De azzal is, hogy a magyar kisebbséghez tartozó román állampolgárokat „másodrangú közösségeket” alkotó „elnyomott állampolgárokként” kezeli.
Rendkívül súlyos dolog. És
hanem egy EU- és NATO-tagállamot, ami példátlan dolog.
Oda kell figyelni ezekre a kifejezésekre, mert megtalálhatók a Hágai Nemzetközi Bíróság által háborús bűnökkel kapcsolatosan befogadott összes panasz elején. Hiszen azt, amit Tőkés úr leír, érvnek szánják egy lehetséges „etnikai tisztogatási” műveletre vonatkozó jövőbeni vádhoz. Amit most vagy később fogalmaznának meg, amikor bekövetkezne a helyzet jelentős elfajulása…
Vezetőink és politikusaink pedig semmit sem mondanak. Az elképzelhető gesztus maximuma nem egy meglévő tényeken alapuló koherens érvelés volt. Csak egy kitüntetést vontak vissza tőle. Nem baj, Magyarországtól azonnal kapott egy hasonló jelentőségűt. És ezzel ennyi?
Nem, hiszen az összes munkanyelvre lefordított kérdéses kijelentést eljuttatták mindenhova, ahova kell. Annak részeként, ami – véleményem szerint – már régóta egy Románia démonizálását szolgáló bonyolult művelet. Ami egyes ijedt, közömbös és akarathiányos politikusok folyamatos hallgatása miatt eddig várakozásokat felülmúló módon sikeres volt.
A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.
Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Soós Sándorral, a „Györgyfalva-modell” ötletgazdájával és fő „kivitelezőjével” beszélgettünk a magyar utcanevekről, a közigazgatási bravúrról, a román–magyar együttélés működőképes receptjéről.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
Kilőttek egy medvét szerdán este Székelyszentléleken, miután az állat ismét lakott területen bukkant fel és agresszíven viselkedett. A nagyvad már hosszabb ideje félelemben tartotta a környékbelieket, akik gyermekeiket is féltették tőle.
Az elmúlt napokban egy emberként mozdult meg a kalotaszegi közösség, hogy segítsen egy közel kétéves, daganatos betegséggel küzdő körösfői kisfiúnak, akinek egy barcelonai kórházban most esélye lehet a gyógyulásra.
Súlyos vasúti baleset történt csütörtökön délután a Tusnád községi Csíkverebesen, a vasúti megálló közelében. Egy motorkerékpár ütközött egy vonattal, a balesetben két fiatal fiú vesztette életét.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.
Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.