Tőkés egy Romániát démonizáló hadművelet ügynöke

Vannak szavak, melyek jelentése attól a környezettől függően változik, melyben elhangzanak. Ezek a szavak vagy mondatok más hatással is járnak, egyesek számára „ártatlanok”, mások számára ellenkezőleg, a pokol kapuját nyitják meg, amennyiben arra szánják őket, hogy különleges rezonanciájú terekben váljanak hallhatóvá.

Íme, egy ilyen kijelentés, mely nemrég hangzott el Tőkés László, az Európai Parlament FIDESZ-frakciójának román útlevéllel rendelkező tagja részéről:

„Románia kormánya provokálja a székelyeket és a magyarokat

az utóbbi években tett magyarellenes lépéseivel, a magyarellenes törvénytervezetekkel, a kézdivásárhelyi magyar fiatalok vagy a legnagyobb székely városok polgármesterei elleni atrocitásokkal. Elutasítjuk a többségnek és a többségi kormánynak ezt a fajta viselkedését, elnyomottakból, Románia másodrendű polgáraiból és közösségéből a többség, a kormány partnereivé akarunk válni. (…)” (a szerző nem jelölte meg idézete forrását – a szerk.)

Látszólag, ahogy az Kolozsváron elhangzott, az üzenet első látásra az amúgy is annyira zaklatott és ultrazavaros belpolitikai terünknek szól, ahol bármit kimondanak, mert általában minimális hatása van.

De ez nem így van. Tőkés úr az a romániai származású politikus, aki talán a legjobban ismeri a brüsszeli politikai környezetet. És mindenesetre az a Romániából származó politikai személyiség, akinek messze a legragyogóbb életrajza van a neves egyetemi intézményektől, akadémiáktól vagy nemzetközi szervezetektől kapott tiszteletbeli tudományos címek tekintetében.

Ebből fakad aztán az is, hogy milyen értékkel bírnak mindig a vádjai Brüsszelben és nem csak ott, főleg, hogy sohasem cáfolják meg őket vitathatatlan tényekkel sem európai parlamenti képviselőink, sem a román intézmények hivatalos képviselői.

Tőkés úr nagyon pontosan azzal vádolja meg Románia kormányát, hogy tudatosan „atrocitásokat követ el magyar fiatalok, vagy a legnagyobb székely városok polgármesterei ellen”. De azzal is, hogy a magyar kisebbséghez tartozó román állampolgárokat „másodrangú közösségeket” alkotó „elnyomott állampolgárokként” kezeli.

Rendkívül súlyos dolog. És

nem egy afrikai, közel-keleti, vagy ázsiai országot vádol,

hanem egy EU- és NATO-tagállamot, ami példátlan dolog.

Oda kell figyelni ezekre a kifejezésekre, mert megtalálhatók a Hágai Nemzetközi Bíróság által háborús bűnökkel kapcsolatosan befogadott összes panasz elején. Hiszen azt, amit Tőkés úr leír, érvnek szánják egy lehetséges „etnikai tisztogatási” műveletre vonatkozó jövőbeni vádhoz. Amit most vagy később fogalmaznának meg, amikor bekövetkezne a helyzet jelentős elfajulása…

Vezetőink és politikusaink pedig semmit sem mondanak. Az elképzelhető gesztus maximuma nem egy meglévő tényeken alapuló koherens érvelés volt. Csak egy kitüntetést vontak vissza tőle. Nem baj, Magyarországtól azonnal kapott egy hasonló jelentőségűt. És ezzel ennyi?

Nem, hiszen az összes munkanyelvre lefordított kérdéses kijelentést eljuttatták mindenhova, ahova kell. Annak részeként, ami – véleményem szerint – már régóta egy Románia démonizálását szolgáló bonyolult művelet. Ami egyes ijedt, közömbös és akarathiányos politikusok folyamatos hallgatása miatt eddig várakozásokat felülmúló módon sikeres volt.